Vallásos Ábrándozók

Az alábbi cikket az index.hu-n találtam:

Olyan embertől követeltek rokkantsági igazolványt a BKV ellenőrei, akinek vállból hiányzik mindkét keze, írja a Népszabadság. A törvény szerint ingyen utazhatna, még kísérőjének sem kell jegyet vennie. A BKV szerint az ellenőrök még rendesek is voltak, hiszen csak a kísérőt bírságolták meg.

Rokkantigazolványt követeltek Simon Csabától a BKV-ellenőrök az 56-os villamoson, írja a Népszabadság. Simon Csabánál nem volt igazolvány, amúgy is nehezen rántotta volna elő, hiszen mindkét karja vállból hiányzik.

A Népszabadság beszámolója szerint a súlyosan fogyatékosok a helyközi tömegközlekedést díjmentesen használhatkják, sőt, még kísérőjük is jegy nélkül utazhat. Simon nem tud kapaszkodni, ezért kísérő segítségére szorul. Mivel "állandó testőrt" nem tud megfizetni, alkalmi segítséget szokott kérni utastársaitól.

Se most Simont és kísérőjét is meg akarták büntetni a BKV ellenőrei. Simontól az ingyenes utazásra feljogosító igazolványt követeltek, majd közölték, hogy vagy adnak egy csekket 12 ezer forintról, vagy, ha helyben, készpénzben elintézik, akkor csak kísérőjét bírságolják meg.

A Népszabadság megkeresésére a BKV elismerte, hogy ellenőrei intézkedtek egy mozgássérült utassal szemben, "akinél semmilyen hivatalos dokumentum, díjmentes utazásra jogosító igazolás nem volt". A cég hivatalos álláspontja szerint az ellenőrök "eltekintettek" a megbírságolásától, de kísérőjét, akinek szintén nem volt díjmentes utazásra jogosító igazolványa - mivel ilyenje nem is lehet - megbírságolták.

A BKV szerint helyesen jártak el. "A BKV Zrt. számára kiemelten fontos a hátrányos helyzetben lévők, a mozgáskorlátozott embertársaink közlekedésének elősegítése. Ellenőreink tréningeken vesznek részt annak érdekében, hogy minden helyzetben, jogos pótdíjazási esetekben is az utasok emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartva járjanak el" - állították a történtek után.

Ez van... Azok után, hogy több bevásárlóközpontba nem engedték be a biztonságiak a vakvezető kutyákat, már semmin nem csodálkozom.

A következő az lesz, hogy kerekesszékre tesznek kerékbilincset! Éljen az esélyegyenlőség!

...gondoljuk tovább!

Itt ragadtunk a huszonegyedik században, múltszázadi gyerekek. Titkok között. Jelentést keresve mindennek. Okokat hajtunk fel, célokat vadászunk és ejtünk el.
Nálam minden ezzel kezdődött... Anyu adta rám a kabátot, teát megittam, tolltartót betettem. A hűtő tetején recseg az Kossuth (AM), az örök társ. Vízállásjelentés. Misztérium. És maga a mondat: Hajóvonták találkozása tilos!
Mit jelent ez? - kérdeztem rá.
Metafizika. - mondta a hallható szavak mögött édesanyám.
Megreccsent a világ egyértelműsége. De izgalmassá is vált egyúttal. Kereső ember lettem hét évesen, a gondolat hajósa.
Nem tudom azóta sem, mit jelent. Már nem is mondja a rádió (FM MR1 Kossuth) - legalábbis én nem hallom. De feltettem a polcra. Az enyém. Első keresésem, első megtorpanásom, a Titok első felsejlése. Nemtudás, abszurd állandóság a változásban.

Gondozzuk jól titkainkat, megérdemlik...

Tegnap délután épp ballagási ajándékot vettem a helyi pláza (bevásárlóközpont, konzumárium, fogyasztói templom) Alexandra könyvesboltjában. Már épp a célegyenesben voltam, egy lépésre a vonalkódleolvasót tartó kéztől, amikor is...

...ÁRAMSZÜNET!!!

 

S lőn sötétség! S a vásárlók megzavarodának vala, nagy sokasággal tolulának kifelé a fényre. Én állék a kasszánál, letészem a könyvet, majd kilépek a világosságra, a fotocellás ajtón túlra, a főhajóba!

Az említett komplexum egyszintes, így átlátszó tetővel fedték be azt az útvonalat, ahonnan az üzletek nyíltak. Ez jó volt, hisz nem kellett sötétben pánikolni.
Először zavarodottság volt észrevehető a néptömegen, céltalan lézengéssel próbáltak átálni a pénzköltés édes tevékenységéről (én kicsit ideges voltam, hisz már az utolsó lépésnél jártam.)
Ezután jött a reménység: Biztos, csak pár perc, aztán rendbehozzák. Hát nem, több lett. Én magam elintéztem egy-két telefont, szereztem egy EST programmagazint, azt nézegettem, no meg az embereket, akik kijöttek velem együtt a szűrt napfényre.
Kirakatnézés, ide-oda mászkálás, majd, ahogy telt-múlt az idő, láss csodát:

Az emberek egymásra találának, beszélgetének vala! A kirakat immáron érdektelenné lőn, így párbeszédek alakulának ki. Egymás arcát ímé,  nem csak a kirakatban türőződve szemlélik az emberek, hanem egymás felé fordulának! Az eladók ugyanezt teszik vala.

Emberek, van remény. Ez látszott akkor, amikor a komzumtemplomot elhagyta a "lelke".
Még kicsit vártam, majd, miután hallottam, hogy "Az ÉDÁSZNÁL van valami, ki tudja mikor csinálják meg", elhagytam a terepet.

Utam során csupán a jól ismert - a vészkijáratot mutató táblácskák világítottak. És igen, a kijárat fotocellás ajtaja kinyílt!
Kiléptem...

Az idős Johnny Cash feldogozott egy Nine Inch Nails (!) dalt, majd készítettek hozzá egy megrendítő és szép klipet!
Íme:

Győrben várok a buszra. Mellettem a buszra várók között egy idős néni is, két bottal. Jön a busz, egy szép új alacsonypadlós CREDO (magyar!) járgány. Jók ezek az új buszok, hisz nem kell alpinistabemutató a felszálláshoz egy babakocsis anyukának, vagy az olyan néniknek, mint aki ott várt közöttünk.
Csakhogy. Kedves buszsofőrünk úgy kormányozta a buszt a járdasziget mellé, hogy volt a padló és a beton között jó 70 centi, de lehet, hogy több is, amit a magam negyvennégyes lábával, 29 éves ruganyosságával boldogan abszolválok bármikor, de szegény néninknek le kellett lépnie az úttestre (!), majd onnan fellépnie a buszra (!!). Mondhatnánk, hogy egyszer minden sofőr hibázik (bár ez pl. a Nemzetközi Űrállomás és egy Szojuz űrhajó esetén nem igaz), ám figyeltem, az út során következetesen ezt a távolságot hagyta - már-már kínos pontossággal. Szegény néninek meg még le is kellett szállnia. Nesze neked alacsonypadló - avagy kis hazánk tényleg csodákra képes, az itteni sofőrök elérik ezt is, meg kell mászni a megmászhatatlant.

***

Pár hónapja megelégeltük a konzumvilág (sokszor duplikált) szerelmesleveleit, a sok-sok színes szórólapot, reklámújságot, úgyhogy kitettük a sokat szenvedett postaládára ezt a szöveget:

Az üzenet "átjött" a szórólapszóró embereknek, ugyanis jó hónapig nem is dobtak bele semmit, amikor is fura dolog történt! A levélszekrényben csak levél volt, ám a rég látott szóróanyag a kapu-kerítés védvonal egy másik pontján manifesztálódott:

(a képeken a szóbanforgó eset rekonstruálása látható)

Persze ez nem egyszer történt, hanem azóta mindig így van. Értjük a logikát? Miért így? (A megfejtéseket kérném a kommentekben leírni, a legjobb választ adó TESCO GAZDASÁGOS ajándékcsomagot kap!). Az biztos, hogy barátunk tud olvasni, hisz bele a ládába nem dobja! Komolyan érdekelne, milyen logikai úton jutott el a probléma jellegzetesen magyar megoldására.
Vagy legyen "tökös" (már ha hímnemű az illető), és legyen tudatos normaszegő, lázadó, azaz dobja konkrétan bele.
Vagy ne csináljon semmit.
Vagy találjon egy kiskaput.

***

Majdnem lett nyakkendőadónk... Jó kis stand up lett volna a nagy Únióban: "Figyeld, a magyarok, höhö, nyakkendőadó, lám, nem csak az angolok mívelik az abszurd humort mesterfokon!" Tudom, nem ez a neve, hanem kulturális járulék. Először az internetre akarták, majd kilépve a virtuális térből az estélyik, öltönyök, nyakkendők, boák maradtak. Végül semmi.
Pedig az ötlet jó! Csak az irányzék rossz! Én a bulvártermékek, kereskedelmi tévék és társaik bevételeire szabnám ki, majd az ebből befolyt pénzt a kultúrára (értékekre) fordítanám. Így nem csak rombolnának, hanem valami haszon is lenne...

Az átvilágítás egyházi szinten (is) elmaradt. Egyszer feszegették, de aztán elült a téma. A múlttal még nem néztünk szembe, nemcsak a békepapok kérdésében, de a mártírjainkat is mellőztük. Most lesz egy konferencia, mely valami hasonlót veszeget. ITT olvashattok róla.

A Vallásos Ábrándozók Klubja blog a mai nappal elérte a fél éves kort.

Hogy ez egy gyermek esetében mit jelent, itt olvashatjátok!
Minden egyes letöltést köszönünk. A kommentek pedig jól estek, éljen a dialógus!!!

Ezúton kérjük törzsolvasóinkat és azokat, akik idevetődnek szörfözés közben, hogy írják meg véleményüket:
- miből kell több, és miből kevesebb...
- mi a leggyengébb, és mi a legerősebb...
- kedvenc és utált rovat...
...meg úgy egyáltalán - mit szólnak hozzánk!

Tehát, kaland folytatódik, előre a több olvasóért, több kommentért!

A PREKA nevében:

Egy kis alternatív igei elmélkedés.