dec 09 2008

Hogyan hallgassunk prédikációt - kezdő szint

Hogyan hallgassak meg egy igehirdetést? Mi az, ami fontos ahhoz, hogy megfelelő fogadója legyek mindannak, ami a szószékről történik az irányomba? Mit tegyek? Mit ne tegyek? Sok kérdés, amit nem válaszolnak meg nekünk rendesen...
Mint igehirdető, általában a "másik oldalon" állok, de higgyétek el, nem csak ott! Olyan ember ír most, aki mindkét részt járja.
És még valami: a prédikátoroknak lenne a legjobb, ha magabiztos hallgatóik lennének, akik készek a dialógusra. Akik nagykorúak. Akik gondolkodnak!
Ez az írás református talajra készült, de kis átalakításokkal működhet máshol is...

Ki is a kezdő igehallgató? Az, aki nemcsak, hogy nem koptatja minden vasárnap a templompadot, de elképzelhető, hogy utoljára 3 hónapos korából, a keresztvíz alól látta a szent helyet - és ez a perspektíva megismételhetetlen már! Az, akiben felébredt valamilyen spirituális éhség, és most járja a közösségeket, vallásokat, és kritikusan tartja lelkének lakmuszpapírját a rítusok közötti szóhömpölygésbe. Az a kezdő igehallgató, aki eddig nem nagyon akart beülni egy istentiszteletre, de a párja miatt, aki gyakorló hívő, el akar menni, hogy örömöt okozzon neki, és különben is, hátha...

Megjegyzés! A kezdő igehallgatóban feltételezek egy csipetnyi akaratot, konstruktivitást, fogadókészséget. Az, aki bomlasztani, jelenteni akar, vagy muszájból van ott, nem ide tartozik!


Tehát, kezdjük...

1. Megfelelő bemelegítés
Nagyon fontos, hogyan is megyünk el a templomba! Sőt, sokszor már előző este eldől, másnap mi is lesz az osztályrészünk. A "másnap" kifejezetten rossz alkalom... Egy átbulizott éjszaka után inkább maradjunk otthon és aludjuk ki magunkat. (Vagy nézzünk ki egy esti istentiszteletet...). Ugyanilyen hatásrontó lehet hosszú utazás után, alvászavarok esetén - a kipihentség nagyon fontos! De betegen szintén nem vagyunk a legjobb alanyok - gondoljunk a gyülekezet többi tagjára is. (Megfigyeltem, a köhögőrohamok mindig a prédikáció legfontosabb szónoki pontján, a lényeg kimondása előtti hatásszünet első két másodperce körül indulnak!). Tehát: szellemi, testi frissesség kifejezetten szükséges a megfelelő imputhoz!

2. Nyitottság!
Bezárkózva, eleve rosszindulattal nem lehet megfelelően fogadni az üzenetet! Döntsük el: ma nyitott leszek, még akkor is, ha nem ebben a kultúrkörnyezetben nőttem fel, ha furának tartom, hogy vasárnap nem alszanak az emberek délelőtt sokáig, ha kicsit idősebb a lelkész, mint szerettem volna. Nyitottan az új impulzusok felé! Nyitottan a közösség felé. Nyitottan Isten felé, akit nem nagyon ismerek. Ez a nyitottság nem meztelenséget jelent, nem bizalmaskodást, nem színészi munkát kifelé. Egyszerűen annyi, hogy tudatosan esélyt engedünk az újnak. Ehhez mindenképp szükség van a harmadik pontra is...

3. Előítéletek nélkül légy ott!
Nagyon fontos! Legyünk kritikusak a sajtóval szemben is: szinte biztosak lehetünk benne, hogy a lelkész nem pedofil, a nagy többség nem szélsőjobbos (a bocskai sem azt jelenti!), nem fog politizálni a szószéken! A gyülekezeti tagok többsége nem besavanyodott szentfazék, nem népi ópiumért jönnek, gondolkodni képes emberek, nem birkák... Tudjunk előítéletek nélkül beülni. Adjunk egy esélyt! Majd utána vonjuk le nyugodtan a követeztetéseket. (Ha abba a néhány gyülekezet valamelyikébe tévedtél be, amelyikben egy szélsőjobbos politikabolond lelkész kiabál, a gyülekezete pedig gondolkodásról leszoktatott birkákból áll, én kérek elnézést!)

4. Ne félj a liturgiától!
Az egész istentisztelet fontos, az készít fel a prédikációra, segít ráhangolódni, bevezet abba a dialógusba, ami a gyülekezet és Isten (nem a gyülekezet és a pap!) között zajlik. Fontos, nem mi vagyunk a liturgiáért, hanem az van értünk, és be kell ismernünk, senki sem úgy születik, hogy be van vésve genetikailag, mit kell csinálni egy istentiszteleten. Nem baj, ha késve állsz fel, vagy ülsz le, hidd el, nem veszik észre, ha meg igen, kit érdekel. Ha kulturáltan viselkedsz, elég, a többi meg majd jön magától... Nem ismered az éneket? Az sem baj, akkor is próbáld ki a magad módján. Nem tudsz énekelni? Nem feltétel - sokan a gyülekezetből sem tudnak. Csak nyugalom, engedd el magad, és figyelj!

5. Ne hagyd otthon az eszed!
A jó igehirdetés nem a józan ész ellen van, nem akar leszoktatni a vizsgálódásról, a logikus gondolatokról, sőt! Légy kritikus - ez a nyitottsággal  összefügg! Mérd le a mondanivalót azon, amit te átéltél már! Engedd át magadon az üzenetet, mérd meg, bontsd le, emészd meg! Ennek örül csak igazán a prédikátor!

6. Ne hagyd otthon az érzéseidet!
A közgondolkodás ellenére ki kell mondanunk - a templomban lehet mosolyogni, nevetni, de sírni is. Lehet megdöbbenni, és szabad csóválni a fejet, ha nem tetszik valami. Senki sem akarja, hogy faarccal figyelj - főleg, ha lelkész is hajlandó néha egy-egy poént elsütni a szószéken... Az embernek kell ott ülni, annak az embernek, aki a hétköznapokat végigküzdötte, aki fél, reménykedik, örül és utál.

7. Vonatkoztassunk el a lelkésztől!
Ez egy kényes kérdés, és nnem mehetünk elmellette. Próbáljuk meg, sokszor ezen áll, vagy bukik az egész. Nem szimpatikus? Hülyén áll a haja? Fura a hangja? Nem kötötte meg a nyakkendőjét rendesen? Ismerem a fiát, és utálom? Esetleg pont az ellenkezője? Olyan jóképű pasi / szemrevaló hölgy? Próbálj túllátni mindezen, túlnőni! Meg fogod látni, egy jó igehirdetés sohasem a lelkészről szól, ő eltűnik, láthatatlanná válik...

8. Legyen reakciónk!
Reflektáljunk közben magunkban, kövessük az eseményeket! Jó lenne hangosan is, ha átalakulhatna valódi párbeszéddé, de egy átlagos vasárnapi istentiszteleten erre nincs lehetőségünk, gyakorlati okok miatt sem. Istentisztelet után viszont keress erre módot! Ha valami tetszett és elindított benned egyet s mást- állítsd meg a lelkészt, és mondd meg neki! Ha meg nem tetszett, még inkább! Ha valami nem tiszta, logikailag nem megfelelő - hozzad zavarba, tisztázza, ha nem is akkor, kérj tőle időpontot! Hadd bontsa ki jobban, teljesebben. Ha meg nem tudja, az nagy baj, nem rólad, sem nem Istenről állít ki elégtelen bizonyítványt, hanem saját magáról! 

+1 Kipróbálás (Bővítés Von Radtól)
Lehet azt is, hogy nemcsak magadban beszéled meg, vagy a lelkésszel az üzenetet, hanem: teszel egy próbát, a következő napokban családi, munkahelyi stb. közegedben egy-egy adódó helyzetben kipróbálod, amit hallottál pl. a szeretet azt jelenti: adott esetben elfeledkezni magamról és a másik életének teljesebbé tételéért tenni. Ezt ki kell próbálni, könnyű-e, mit reagálnak rá, és így tovább. Olyan ez, mint egy érdekes játék, kísérlet, hogy mennyire használható az, amit hallottál, ma, itt és most, ott és akkor. Az elmélet szintjéről átmegy az életbe....

Sajnos, ha mindez megvan, még nem biztos a siker! Hisz fontos a gyülekezet légköre, hogy a lelkész érthetően beszél-e és még ezernyi dolog... De ez már nem az igehallgató felelőssége!
És még valami. Az, ha valaki ezen a téren kezdő, az nem biztos, hogy hátrány, sokszor a berögződésekkel nem rendelkező, friss templomlátogatók veszik legjobban az "adást", akik pedig régebb óta ott ülnek, sokkal több nehézséggel küzdenek. De ezt majd legközelebb!


A bejegyzés trackback címe:

https://preka.blog.hu/api/trackback/id/tr78813551

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.01.01. 14:03:25

Érdekes ez a "How-to" az igehirdetéshez, lesz a többi szintről is valami majd? :)

Bella Péter · http://reposzt.hu/ 2009.01.01. 16:04:28

De lesz ám... Több szintet tervezek! Hamarosan jön!
süti beállítások módosítása