ápr 26 2008

Epizódok - Nagy Magyar Reality


Győrben várok a buszra. Mellettem a buszra várók között egy idős néni is, két bottal. Jön a busz, egy szép új alacsonypadlós CREDO (magyar!) járgány. Jók ezek az új buszok, hisz nem kell alpinistabemutató a felszálláshoz egy babakocsis anyukának, vagy az olyan néniknek, mint aki ott várt közöttünk.
Csakhogy. Kedves buszsofőrünk úgy kormányozta a buszt a járdasziget mellé, hogy volt a padló és a beton között jó 70 centi, de lehet, hogy több is, amit a magam negyvennégyes lábával, 29 éves ruganyosságával boldogan abszolválok bármikor, de szegény néninknek le kellett lépnie az úttestre (!), majd onnan fellépnie a buszra (!!). Mondhatnánk, hogy egyszer minden sofőr hibázik (bár ez pl. a Nemzetközi Űrállomás és egy Szojuz űrhajó esetén nem igaz), ám figyeltem, az út során következetesen ezt a távolságot hagyta - már-már kínos pontossággal. Szegény néninek meg még le is kellett szállnia. Nesze neked alacsonypadló - avagy kis hazánk tényleg csodákra képes, az itteni sofőrök elérik ezt is, meg kell mászni a megmászhatatlant.

***

Pár hónapja megelégeltük a konzumvilág (sokszor duplikált) szerelmesleveleit, a sok-sok színes szórólapot, reklámújságot, úgyhogy kitettük a sokat szenvedett postaládára ezt a szöveget:



Az üzenet "átjött" a szórólapszóró embereknek, ugyanis jó hónapig nem is dobtak bele semmit, amikor is fura dolog történt! A levélszekrényben csak levél volt, ám a rég látott szóróanyag a kapu-kerítés védvonal egy másik pontján manifesztálódott:





(a képeken a szóbanforgó eset rekonstruálása látható)

Persze ez nem egyszer történt, hanem azóta mindig így van. Értjük a logikát? Miért így? (A megfejtéseket kérném a kommentekben leírni, a legjobb választ adó TESCO GAZDASÁGOS ajándékcsomagot kap!). Az biztos, hogy barátunk tud olvasni, hisz bele a ládába nem dobja! Komolyan érdekelne, milyen logikai úton jutott el a probléma jellegzetesen magyar megoldására.
Vagy legyen "tökös" (már ha hímnemű az illető), és legyen tudatos normaszegő, lázadó, azaz dobja konkrétan bele.
Vagy ne csináljon semmit.
Vagy találjon egy kiskaput.

***

Majdnem lett nyakkendőadónk... Jó kis stand up lett volna a nagy Únióban: "Figyeld, a magyarok, höhö, nyakkendőadó, lám, nem csak az angolok mívelik az abszurd humort mesterfokon!" Tudom, nem ez a neve, hanem kulturális járulék. Először az internetre akarták, majd kilépve a virtuális térből az estélyik, öltönyök, nyakkendők, boák maradtak. Végül semmi.
Pedig az ötlet jó! Csak az irányzék rossz! Én a bulvártermékek, kereskedelmi tévék és társaik bevételeire szabnám ki, majd az ebből befolyt pénzt a kultúrára (értékekre) fordítanám. Így nem csak rombolnának, hanem valami haszon is lenne...

A bejegyzés trackback címe:

https://preka.blog.hu/api/trackback/id/tr43443384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása