Aláírásgyűjtésbe kezdtek civil szervezetek, hogy a Szlovákia által nemrég megerősített Benes dekrétumok ellen petíciót adjanak be Brüsszelben. Szlovákia a megerősítéssel vallja, hogy mindazért, amit a szlovákok elszenvedtek, kollektíve minden magyar, és német bűnös. Ennek következménye volt a teljes! Vagyonvesztés, a kitelepítések, az a rengeteg meghurcolás, amit elszenvedtek ártatlanok. Ha egyetértetek a petícióval és alá akarjátok írni, katt IDE.
ápr
10
2008
Benes dekrétumok
Aláírásgyűjtésbe kezdtek civil szervezetek, hogy a Szlovákia által nemrég megerősített Benes dekrétumok ellen petíciót adjanak be Brüsszelben. Szlovákia a megerősítéssel vallja, hogy mindazért, amit a szlovákok elszenvedtek, kollektíve minden magyar, és német bűnös. Ennek következménye volt a teljes! Vagyonvesztés, a kitelepítések, az a rengeteg meghurcolás, amit elszenvedtek ártatlanok. Ha egyetértetek a petícióval és alá akarjátok írni, katt IDE.
ápr
05
2008
Az igazság ára, avagy mennyiért teregeted ki a szennyest?
Néhány napja agypusztító tevékenységbe keztem, leültem a tv elé. Némi csatorna-pásztázás után ráakadtam a legújabb népbutító műsorra.
Az igazság ára. Jakupcsek Gabriella beszélget a játékossal, aki kényelmetlenül feszeng a magas bárszéken. A színen nincs más csak ő és a műsorvezető. Az adott igen személyes kérdésen gondolkozik, aztán bátortalanul válaszol. A vele szemben ülő családtagjai minden válasz után hozzászólnak. Az első percben valami furi kibeszélő sónak tűnt, de amint megpillantottam a háttérben a milliós nagyságrendű összegeket jelző táblát, már leesett a tantusz. Itten, kérem szépen nem családgondozás, terápia, lélekgyógyítás, kapcsolatok rendezése folyik. Minél nagyobb összegért minél kényelmetlenebb magánéleti kérdés, amire a választ bele kell mondanod a családtagjaid, no meg az ország szemébe. Néha negem is elkap egy-egy őszinteségi roham, és mélyen elbeszélgetek szeretteimmel kényes kérdésekről is, de csak velük. És ingyen. Mert mindennél többet ér a problémák rendezése, és a családi béke.
Kedves játékosunk szűköl és nyüszít némán, arcizma rángatózik, de bevállalja a következőt is, mert az már biza kétmillió buznyákot jelent! Én meg borzadva figyelem, hogy még azt is elmondja, amire nem vagyok kiváncsi. És persze az egész úgy van beállítva, hogy most neki milyen jó, meg megható, meg ez kell, meg ők legalább őszinték. Mindeközben családokat, embereket tesz tönkre a műsor. Mindent a nézettségért!
Nem mondtam újat. Egyes politikusok már kiabálnak, az ORTT vizsgálódik. Én azonban nem a jogok sértése miatt aggódom, hanem a játékosokat féltem. Mert maguk alatt vágják a fát. Nem elég, hogy terheltek a kapcsolatok, nem elég, hogy betegek a családok, tegyünk rá még egy lapáttal, és hitessük el, hogy nekik ez jó, ez kell, sőt még pénzt is kapnak érte. A hülyének is megéri! És persze ezt vetélkedőnek sem lehet nevezni. Mert ehhez nem kell agy, ehhez épp a gondolkodáshoz szükséges szürkeállomány akkut hiányára van szükség. Már sajnálom, hogy belenéztem, mert a nézettséget ezzel is növeltem.
Az igazság ára. Jakupcsek Gabriella beszélget a játékossal, aki kényelmetlenül feszeng a magas bárszéken. A színen nincs más csak ő és a műsorvezető. Az adott igen személyes kérdésen gondolkozik, aztán bátortalanul válaszol. A vele szemben ülő családtagjai minden válasz után hozzászólnak. Az első percben valami furi kibeszélő sónak tűnt, de amint megpillantottam a háttérben a milliós nagyságrendű összegeket jelző táblát, már leesett a tantusz. Itten, kérem szépen nem családgondozás, terápia, lélekgyógyítás, kapcsolatok rendezése folyik. Minél nagyobb összegért minél kényelmetlenebb magánéleti kérdés, amire a választ bele kell mondanod a családtagjaid, no meg az ország szemébe. Néha negem is elkap egy-egy őszinteségi roham, és mélyen elbeszélgetek szeretteimmel kényes kérdésekről is, de csak velük. És ingyen. Mert mindennél többet ér a problémák rendezése, és a családi béke.
Kedves játékosunk szűköl és nyüszít némán, arcizma rángatózik, de bevállalja a következőt is, mert az már biza kétmillió buznyákot jelent! Én meg borzadva figyelem, hogy még azt is elmondja, amire nem vagyok kiváncsi. És persze az egész úgy van beállítva, hogy most neki milyen jó, meg megható, meg ez kell, meg ők legalább őszinték. Mindeközben családokat, embereket tesz tönkre a műsor. Mindent a nézettségért!
Nem mondtam újat. Egyes politikusok már kiabálnak, az ORTT vizsgálódik. Én azonban nem a jogok sértése miatt aggódom, hanem a játékosokat féltem. Mert maguk alatt vágják a fát. Nem elég, hogy terheltek a kapcsolatok, nem elég, hogy betegek a családok, tegyünk rá még egy lapáttal, és hitessük el, hogy nekik ez jó, ez kell, sőt még pénzt is kapnak érte. A hülyének is megéri! És persze ezt vetélkedőnek sem lehet nevezni. Mert ehhez nem kell agy, ehhez épp a gondolkodáshoz szükséges szürkeállomány akkut hiányára van szükség. Már sajnálom, hogy belenéztem, mert a nézettséget ezzel is növeltem.
ápr
03
2008
hetiZENE - a helyzet jelent és...
...szondázzuk: kortárs magyar könnyűzene. Könnyű (?) zene.
Szubjektív. Mást is lehetne. De most ezt.
Merítsünk bele!
1. Magashegyi Underground - Anglia
2. Csík zenekar - Senki nem ért semmit... (Kispál feldolgozás)
3. Lajkó Félix, Rúzsa Magdi - Még azt mondják...
4. Kaukázus - Teszkó
ápr
02
2008
Szavak, amiket nem használok 1. - "Nagyon kedvellek!"
- Oh, Jack, olyan jó, hogy látlak. - fordul oda Kate az ajtón betoppant férfihoz.
- Kate, én ezt nem bírom tovább...
- Csssss! - tette az ujját a nő Jack szájára, majd közelebb húzódott. - Nekem is elegem van ebből... Pontot kell tenni a dolog végére.
- Kate, el kell mondanom, nehéz ez, ismersz, de komolyan! Azt hiszem nagyon kedvellek!
Kate odabújik Jack-hez.
- Én is. Én is kedvellek.
Nem magával a ténnyel van problémám... Van akinek szép az, amikor az amerikai sorozatban a férfi és a nő - akik már huszonnyolc epizód óta egymást kerülgetik, nekik drukkol az egész világ - egymás karjába omlik, az eleddig agyonizgulós közönség halk sóhajának közepette. Ezzel nincs baj - kell a zord hétköznapokban egy kis érzelmi görcsoldás.
Nem. Nekem a gyávasággal van problémám. Korunk gyávaságával, a globális gyávasággal, ami kerüli azokat a fogalmakat, tetteket, melyek egyértelműek, amikkel döntés jár együtt. A hamis függetlenség gyávaságával van bajom.
Úgy tűnik, már nem szabad kimondani, hogy ájlávjú. Mert a láv, az ugye, egy fura érzésköteg. A szerelemben, ugyebár, sok minden benne van: a vágy, a másik egyetlenségének és egyediségének élménye (V. E. Frankl), az, hogy a másik kiemelkedik az összes többi nő/férfi közül, az, hogy minél többet akarok vele lenni, minél többet akarok adni neki. A szerelem - normális esetben - együtt jár a hűségel, elköteleződésel, felelősséggel. Döntök. Oda teszem teljes valómat.
Csakhogy. Manapság nem trendi dönteni. "Szabad vagyok, nem hagyom, hogy más befolyásoljon, nem akarom, hogy bezárjon." Nálamnál okosabb emberek úgy írták ezt le: identitásdiffúzió. Ki vagyok, mit akarok, kivel akarom? - ejj, ráérek arra még... Persze, ha ezt egy 14 éves szájából hallom, rendben van, keresi magát, így van rendjén. De amikor egy 25/35/45/55 stb. éves ember mondja, szingli/trendi/modern módon meg is ideologizálva saját döntésképtelenségét, gyávaságát, na az ijesztő.
És ezt segíti ez az új "kedvellek" divat. Én is kedvelem - a tavaszi reggelt, amikor már végre korábban süt a nap, a jó csokifagyit, a pörköltet nokedlival, a kordbársonynadrágot... De a nőt, akit kiválasztok, azt szeretem. Nem csak kedvelem, nemcsak használom, nemcsak jól érzem magam vele egy ideig.
Az is igaz, persze, hogy az amcsi filmekben elrebegett ájlávjúk gigantikus részének köze sem volt a valódi szerelemhez, talán azt is mondhatná valaki, hogy ez így őszintébb.
De van egy félelmem. A tv előtt szocializálódó népek előbb-utóbb átveszik ezt is: kedvellek. Mert ehhez nem kell fellelősséget vállani, nem kell bátornak lenni. Nem kell dönteni. Csupán izlés dolga, meg vágyé. Lecserélhető. És ez már tényleg ilyesztő lesz...
Ui.:
A református házassági eskü így kezdődik
Elég rossz lenne: Én XY ... NN-t ... kedvelem. Nem?
Nem. Nekem a gyávasággal van problémám. Korunk gyávaságával, a globális gyávasággal, ami kerüli azokat a fogalmakat, tetteket, melyek egyértelműek, amikkel döntés jár együtt. A hamis függetlenség gyávaságával van bajom.
Úgy tűnik, már nem szabad kimondani, hogy ájlávjú. Mert a láv, az ugye, egy fura érzésköteg. A szerelemben, ugyebár, sok minden benne van: a vágy, a másik egyetlenségének és egyediségének élménye (V. E. Frankl), az, hogy a másik kiemelkedik az összes többi nő/férfi közül, az, hogy minél többet akarok vele lenni, minél többet akarok adni neki. A szerelem - normális esetben - együtt jár a hűségel, elköteleződésel, felelősséggel. Döntök. Oda teszem teljes valómat.
Csakhogy. Manapság nem trendi dönteni. "Szabad vagyok, nem hagyom, hogy más befolyásoljon, nem akarom, hogy bezárjon." Nálamnál okosabb emberek úgy írták ezt le: identitásdiffúzió. Ki vagyok, mit akarok, kivel akarom? - ejj, ráérek arra még... Persze, ha ezt egy 14 éves szájából hallom, rendben van, keresi magát, így van rendjén. De amikor egy 25/35/45/55 stb. éves ember mondja, szingli/trendi/modern módon meg is ideologizálva saját döntésképtelenségét, gyávaságát, na az ijesztő.
És ezt segíti ez az új "kedvellek" divat. Én is kedvelem - a tavaszi reggelt, amikor már végre korábban süt a nap, a jó csokifagyit, a pörköltet nokedlival, a kordbársonynadrágot... De a nőt, akit kiválasztok, azt szeretem. Nem csak kedvelem, nemcsak használom, nemcsak jól érzem magam vele egy ideig.
Az is igaz, persze, hogy az amcsi filmekben elrebegett ájlávjúk gigantikus részének köze sem volt a valódi szerelemhez, talán azt is mondhatná valaki, hogy ez így őszintébb.
De van egy félelmem. A tv előtt szocializálódó népek előbb-utóbb átveszik ezt is: kedvellek. Mert ehhez nem kell fellelősséget vállani, nem kell bátornak lenni. Nem kell dönteni. Csupán izlés dolga, meg vágyé. Lecserélhető. És ez már tényleg ilyesztő lesz...
Ui.:
A református házassági eskü így kezdődik
Én XY, esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy NN-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem,...
Elég rossz lenne: Én XY ... NN-t ... kedvelem. Nem?
már
22
2008
Nagyszombat
Nincs mélyebb és súlyosabb magány, mint Jézus magánya...
Valami baj van a világgal. Isten emberré lett, a Teremtő Ige teremtménnyé! A közösségvállalás legmagasabb pontja ez, a teremtett világ méltóságának legteljesebb megélése. Közös ünnep lehetne.
Közös ünnepnek kellene lennie... A világnak, az emberiségnek ujjongva kellene köszöntenie Urát! Mert erre az ünnepre lett megteremtve! De nem ez történt. Nagy baj van.
Az Emberfiának élete végig szenvedés volt - ünnep helyett. Mindenhol megnemértettségbe ütközött. Magányos volt. Egyedül maradt. Nincs ahhoz fogható magány, mint Isten magánya az emberek között.
Közös ünnepnek kellene lennie... A világnak, az emberiségnek ujjongva kellene köszöntenie Urát! Mert erre az ünnepre lett megteremtve! De nem ez történt. Nagy baj van.
Az Emberfiának élete végig szenvedés volt - ünnep helyett. Mindenhol megnemértettségbe ütközött. Magányos volt. Egyedül maradt. Nincs ahhoz fogható magány, mint Isten magánya az emberek között.
A Gecsemáné kertben,
ott sűrűsödik össze mindez. Az emberarcú Isten gyötrődik az istenarcú ember világában. Meghívta az embert (Itt vagyok! Én vagyok!), de az elárulta, elaludt.
Ott, abban a kertben Jézus nem félt, nem ijedt meg a rá váró eseményektől. Neki, a bűntelennek, a tisztának kellett minden romlást magára venni. Isten az ember helyére áll, és ott teljesen magára marad.
A Megváltó magánya ott lesz teljessé, amikor egy kőhajításnyira tőle az a három ember, aki látta őt a megdicsőülés helyén: elalszik. Ennyi az ember, ennyi az elszánt kitartás...
Az istenhiányban vergődő világ hátat fordít az emberhiánya miatt az ember helyére állt Istennek. A Jót meggyalázzák, a Szentet megfeszítik. Majd a kereszt után...
Ott, abban a kertben Jézus nem félt, nem ijedt meg a rá váró eseményektől. Neki, a bűntelennek, a tisztának kellett minden romlást magára venni. Isten az ember helyére áll, és ott teljesen magára marad.
A Megváltó magánya ott lesz teljessé, amikor egy kőhajításnyira tőle az a három ember, aki látta őt a megdicsőülés helyén: elalszik. Ennyi az ember, ennyi az elszánt kitartás...
Az istenhiányban vergődő világ hátat fordít az emberhiánya miatt az ember helyére állt Istennek. A Jót meggyalázzák, a Szentet megfeszítik. Majd a kereszt után...
A világ észre sem vette, de az Isten csendben maradt.
Egy kis időre az ember maradt egyedül! A Messiás halott, az Ige elhallgatott. Halott, felvállalta az ember ítéletét. Ő, aki vállalta az ember magányát. Meghalt. Az Isten egy időre csendben maradt. A magányos Krisztus gyötrődött, az ember, az Isten nélküli torzó, észre sem veszi saját magányát.
Nem lehet megnyugvás. Nincs feloldás. Jézus magánya botrány. Semmihez nem fogható szégyen. Húsvét győzelme sem oldja fel. Pünkösd csodája sem törli ki. Csak a lehetőséget adja meg nekünk, hogy meggyógyuljunk. Hogy sajogjon Isten hiánya, hogy fájjon Isten csendje. A seb meggyógyul, de a heg ottmarad.
Hogy ezekután még jobban becsüljük, megmenekültünk. Isten visszafogadott. Gyógyulhatunk. Helyreállhat a rend. De a heg ott marad...
Nem lehet megnyugvás. Nincs feloldás. Jézus magánya botrány. Semmihez nem fogható szégyen. Húsvét győzelme sem oldja fel. Pünkösd csodája sem törli ki. Csak a lehetőséget adja meg nekünk, hogy meggyógyuljunk. Hogy sajogjon Isten hiánya, hogy fájjon Isten csendje. A seb meggyógyul, de a heg ottmarad.
Hogy ezekután még jobban becsüljük, megmenekültünk. Isten visszafogadott. Gyógyulhatunk. Helyreállhat a rend. De a heg ott marad...
Mégis, újból megszólal - holnap - a Messiás, a Feltámadott!
már
22
2008
Mártírok vére - kereszthordozók szerte a világban
Pár hónapja az egyik kommentben hívták fel a figyelmemet a CSI (Christian Solidarity International) szervezet honlapjára. Börtönben lévő, meghurcolt hitvallók, szenvedő gyerekek, katasztrófa súlytotta területek. Nekünk, jobb helyzetben lévő keresztyéneknek, kötelességünk támogatni őket, imádkozni értük, már az is eredmény, hogy tudunk róluk, emlékezünk rájuk, velük vagyunk. Ez a honlap azért jó, mert nem csupán statisztikai adatok már, hanem arcuk is van, nevük. Figyeljünk oda, a vallásszabadság - minden ellenkező sajtóhíreszteléssel szemben - a keresztyéneket is megilleti... Felelősök vagyunk értük...
Jöjjön egy idézet, H. Stückelbergertől, aki a CSI elnöke:
A hitük miatt üldözöttek helyzetét csak úgy javíthatjuk, ha hosszú éveken át „együtt maradunk” velük. Csak nagy kitartással és erőink koncentrációja árán voltunk képesek több mint százezer szudáni rabszolgának visszaadni a szabadságot, és sikerre vinni a béketárgyalásokat. De még ma is rabszolgák és menekültek áradata várja a segítségünket. Ezért Szudán a jövőben is katasztrófa- és emberi jogi programunk fókuszpontjában marad.
Gyermekmentő tevékenységünk az eddigi keretek közt zajlik. Peru azonban kiemelt szerepet kap: mindent eszközt megragadunk ahhoz, hogy a korrupciót és az igazságtalanságot – a nyomor két fő okát – csökkentsük. Ehhez azonban nagy erőfeszítésre lesz szükség.
A jövőben is frissek és tevékenyek maradunk. Még ebben az évben akciót szervezünk, hogy megállítsuk Európa lappangó iszlámizálását és dekrisztianizációját.
Az Úr iránt hű alázattal és hódolattal teljesítjük feladatunkat, támogatjuk az üldözött keresztényeket, és védelmezzük a vallásszabadságot. Mindenható Atyánk félreérthetetlen feladatot bízott ránk (Mt 25,14), amikor sajátos „talentumot” adott. A CSI-család tagjaiként „hűséges, derék szolga” leszünk, hogy Isten még több talentumot bízhasson ránk.
Önökkel, kedves CSI-Barátaink, sikerülni fog!
Húsvét felé figyeljünk azokra, akik maguk is keresztet hordoznak! Imádkozzunk értük...
Csatlakozz!
Hozzánk szólás