ápr 16 2008

Holokauszt ma, avagy mesterséges bűntudat

Voltam néhány éve a Holokauszt Múzeumban, és megrendültem azon, amit láttam. Felnézek azokra a lelkészekre, akik akár életük árán is bújtatták, védelmezték a zsidókat. És példaként állnak előttem azok is, akik a Duna delta munkatáboraiban pusztultak el, csak azért, mert magyarok voltak. Ökölbe szorul a kezem, mikor eszembe jutnak azok, akik Trianon után székelyeket fejeztek le baltával. Nagymamámat lánykorában az oroszok akarták megerőszakolni, dédnagyapám testvére magyarsága miatt ült szlovák börtönökben, nagyapámat azért fenyegették meg, mert megkereszteltette a lányát '58-ban, családi barátunk rokonsága a német munkatáborokban halt meg. Beleszédülök abba az emberi gonoszságba, gyűlöletbe, ami emögött rejlik. Szinte kitapintható a Gonosz aktív munkája minden egyes szörnyűség mögött. Amögött is, hogy ma magyarokat vernek, ártatlanok halnak meg robbantásos merényletekben és gyerekek halnak éhen azért, mert kizsákmányolják az országot, ahol élnek. Mindegy, hogy ki tette, mikor tette, miért tette. Mindegyik mögött a Gonosz áll, és dörzsöli a kezét, mert ismét sikerült neki. Ezért fontos emlékezni, hogy még egyszer ne essünk ugyanabba a hibába, még egyszer ne ismétlődhessen meg, sőt semmiféle új formájában ne jelentkezzen. De ezt csak szeretettel lehet, ahogy Jézus is tette. Szeretettel fordulni a gyűlölködő, kirekesztő felé, aki talán maga sem tudja, hogy miért teszi. És szeretettel fordulni afelé is, aki évtizedes, évszázados, évezredes sebeit nyalogatja, de megbocsátani, megbékélni nem tud.
Más az emlékezés, és más az önsajnálat. Más a figyelmeztetés az utókornak, és más a mesterséges bűntudatkeltés. Nem értem, hogy nekem miért kellene rosszul éreznem magam azokért a tettekért, amiket nem én követtem el. Ahogy nem haragudhatok annak az orosz katonának az unokájára, aki a nagymamámat akarta megerőszakolni, és nem haragudhatok a székelyeket lefejező román vasgárdista dédunokájára. Mert nem ők tették. És nem vagyok meggyőződve róla, hogy szellemi örökösei felmenőik rémtetteinek. Ezért nem érzek bűntudatot a Holokauszt miatt. Ha lesznek gyermekeim, elviszem majd őket a Holokauszt Múzeumba és a Terror Házába is. Elviszem őket Hortobágyra, a munkatáborban elhunytak emlékére állított emlékhelyhez, meg Recskre, és akár Auschwitzba is. De úgy fogom őket nevelni, hogy ezért nem ők a hibásak. Ők egyvalamiért lesznek igazán felelősek: a szívükben őrizzék azt a szeretetet és békét, és örökítsék tovább, amitől a Gonosz retteg és messze elkerüli őket.

 


A bejegyzés trackback címe:

https://preka.blog.hu/api/trackback/id/tr100427930

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Prophet 2008.04.16. 23:18:38

Ez nem a gonosz. Ez a modern társadalom, a modernitás alkotta szükségszerűség. Az emberek termelték ki, nem a gonosz- ugyan ez szembe megy a vallásos meggyőződéssel, meggyőződésetekkel (ha jól értem). Az akkori civilizáció csúcsteljesítménye. Ne fosszuk meg tőle magunkat, "büszkék" lehetünk rá. Menekülni nem érdemes, fel kell válalni a felelősséget. Azok az "emberek" felelősségük teljes tudatában teljesítették a "kötelességüket". Hogy kérdés nélkül engedelmeskedtek? Azért tették, mert ez tűnt számukra a kézenfekvőnek. Persze valaki kialakított egy intézményi keretet, ami azt mutatta, hogy ez a követendő minta.

Szomorú, hogy így meg lehet határozni a történelem menetét. Nem lehet őket felmenteni, sőt meg kell akadályozni, hogy újra megtörténhessen. De ez csak úgy történhet, szerintem, hogy nem adunk lehetőséget a kibontakozására: nem vesszük kézenfekvőnek azokat a dolgokat, amit ők annak vettek. Ez rajtunk múlik. A múlt tetteiért nem tartozunk már felelősséggel, de azért igen, hogy nehogy elveszítsük a fonalat, az talán nagyobb bűn lenne, mert így újra megtörténhetne.

szjaki 2008.04.17. 08:15:43

Kösz a véleményt, azonban egy-két ponton nem értek egyet veled.

"Ez nem a gonosz. Ez a modern társadalom, a modernitás alkotta szükségszerűség." Úgy gondolom, a népirtás, az elmúlt évszázad rémtettei, nem modern szükségszerűségek. Minden kornak megvolt a maga népirtója. Az emberek elég régóta kegyetlenek egymással. A Biblia első lapjain is már a gyűlöletből elkövetett gyilkosságról olvasunk. Ez a történet pedig az emberiség kezdetéről beszél szimbolikusan. És amilyen a kezdet, olyan a folytatás, és sokszor a vége is ugyanolyan. Én ezt látom az elmúlt évezredekben és a mai korban is. Annyi különbséggel, hogy nem pattintott kőkéssel öljük egymást, meg furkósbotokkal, hanem modern fegyverekkel. E mögött pedig az a gonosz indulat van, ami teljesen megfertőz bennünket.

"A múlt tetteiért nem tartozunk már felelősséggel, de azért igen, hogy nehogy elveszítsük a fonalat, az talán nagyobb bűn lenne, mert így újra megtörténhetne."
Ezzel teljesen egyetértek. Számomra a lehetőség a fonalvesztés elkerülésére, ha nemcsak emlékezek, hogy ne felejtsek, hanem a szeretet minél tökéletesebb megélése mások felé, mert ezzel nem hagyok helyet a gyűlöletnek, és annak a gonoszságnak, ami rémtettekhez vezet.

szjaki
süti beállítások módosítása