Voltam néhány éve a Holokauszt Múzeumban, és megrendültem azon, amit láttam. Felnézek azokra a lelkészekre, akik akár életük árán is bújtatták, védelmezték a zsidókat. És példaként állnak előttem azok is, akik a Duna delta munkatáboraiban pusztultak el, csak azért, mert magyarok voltak. Ökölbe szorul a kezem, mikor eszembe jutnak azok, akik Trianon után székelyeket fejeztek le baltával. Nagymamámat lánykorában az oroszok akarták megerőszakolni, dédnagyapám testvére magyarsága miatt ült szlovák börtönökben, nagyapámat azért fenyegették meg, mert megkereszteltette a lányát '58-ban, családi barátunk rokonsága a német munkatáborokban halt meg. Beleszédülök abba az emberi gonoszságba, gyűlöletbe, ami emögött rejlik. Szinte kitapintható a Gonosz aktív munkája minden egyes szörnyűség mögött. Amögött is, hogy ma magyarokat vernek, ártatlanok halnak meg robbantásos merényletekben és gyerekek halnak éhen azért, mert kizsákmányolják az országot, ahol élnek. Mindegy, hogy ki tette, mikor tette, miért tette. Mindegyik mögött a Gonosz áll, és dörzsöli a kezét, mert ismét sikerült neki. Ezért fontos emlékezni, hogy még egyszer ne essünk ugyanabba a hibába, még egyszer ne ismétlődhessen meg, sőt semmiféle új formájában ne jelentkezzen. De ezt csak szeretettel lehet, ahogy Jézus is tette. Szeretettel fordulni a gyűlölködő, kirekesztő felé, aki talán maga sem tudja, hogy miért teszi. És szeretettel fordulni afelé is, aki évtizedes, évszázados, évezredes sebeit nyalogatja, de megbocsátani, megbékélni nem tud. 
Más az emlékezés, és más az önsajnálat. Más a figyelmeztetés az utókornak, és más a mesterséges bűntudatkeltés. Nem értem, hogy nekem miért kellene rosszul éreznem magam azokért a tettekért, amiket nem én követtem el. Ahogy nem haragudhatok annak az orosz katonának az unokájára, aki a nagymamámat akarta megerőszakolni, és nem haragudhatok a székelyeket lefejező román vasgárdista dédunokájára. Mert nem ők tették. És nem vagyok meggyőződve róla, hogy szellemi örökösei felmenőik rémtetteinek. Ezért nem érzek bűntudatot a Holokauszt miatt. Ha lesznek gyermekeim, elviszem majd őket a Holokauszt Múzeumba és a Terror Házába is. Elviszem őket Hortobágyra, a munkatáborban elhunytak emlékére állított emlékhelyhez, meg Recskre, és akár Auschwitzba is. De úgy fogom őket nevelni, hogy ezért nem ők a hibásak. Ők egyvalamiért lesznek igazán felelősek: a szívükben őrizzék azt a szeretetet és békét, és örökítsék tovább, amitől a Gonosz retteg és messze elkerüli őket.
Csatlakozz!
