Az alábbi kép a kretén.hu oldalon található!
Kedves hekker!
Ma délelőtt az egyik bejegyzésben (Gárdázunk?) két darab villódzó reklám jelent meg! Valami olyasmi, hogy klikkelj, ha jobb biztosítást akarsz!
Ezennel jelzem, ha akarnék is, nem így! Nem úgy, hogy valaki belemászik megkérdezésünk nélkül a blogunkba és beleteszi a reklámot!
Tehát:
1. Nem mi voltunk!
2. Nem tudjuk, ki volt!
3. Reméljük, mégegy ilyen nem lesz!
Ezennel elhatárolódok a hekkerektől...
Hétfő esti zene - 16 Horsepower
Ezennel útjára indítanék egy új rovatot...
Szélsőségesen szubjektív zenei mézesmadzagot dobnék a blog olvasói elé - zenéket, zenészeket, amik és akik megérintettek, akik jók. Szerintem. Hogy kedvet csináljak. Hogy velem örüljetek.
Előre bocsátom, nem keresztyén zene lesz, mert én azt, amit így propagálnak, általában nem szeretem. Ez sokszor csak címke olyan produkcióra, ami önmagában majdnem jó/kevésbé jó/rossz (pl.: Pintér Béla - a keresztyén Kozsó), de így meg kell/lehet/ajánlott hallgatni sajátos szubkultúránknak. Azt már annál inkább szeretem, ha keresztyén emberek jól zenélnek (pl.: J. S. Bach, After Crying, Ákos stb.). Meg a liturgikus zenét is szeretem. Erről majd egyszer kicsit bővebben írok, azt hiszem.
A jó zene egyszerűen működik, hat, él, formál. Elsodor. Műfajtól, kortol, helytől függetlenül.
Jöjjön hát az eheti:
16 Horsepower
Sajnos mostanság már nem egzisztáló formációról van szó, 2005-ben feloszlott.
A legutóbbi Kis Tükör hoz egy interjút David Eugene-Edwardsszal, a zenekar vezetőjével, az keltette fel az érdeklődésemet és kezdtem el kutakodni. Az interjú a Szigeten készült, ahol új csapatával (Woven Hand) játszott, zárásképpen egy kis Muzsikás feldolgozás is volt - elmondása szerint szereti a magyar népzenét! Kicsit több info!
Amit találtam a 16 Horspower-től, az döbbenetesen jó - azóta folyamatosan ez szól a gépből! Van az agyamnak egy olyan része, amely Tom Waits zenéjének hatására fejlődött ki, és erre a muzsikára szórta az edorfint rendesen!
Nehéz műfaji határokat keresnünk, egy kis alternatív, egy kis folk zene, kis rock, néhány érdekes hangszer, mondanivaló, szuggesztív előadás és létrejönnek az ilyen gyöngyszemek - vigyázat, nagyon erős:
Ez is jó!
Egy klip.
És a Woven Hand-től is valami...
Most ennyi... Remélem nektek is tetszik majd, nem csak nekem!
Update! Az interjú, ami felkeltette az érdeklődésemet!
A lelkiismeret-nyugtatás ünnepe
Izgalmas élethelyzeteket láttam a temetőben, meg a környékén. A bejáratnál a falusi búcsúkból megismert cukorkaárus, aki aranyáron adja a kókusztekercset, meg a nyalókát. Nem tudtam hova tenni őket, hiszen nem enni, hanem emlékezni, lelkisimeretet nyugtatni, kötelességet letudni, képmutatni jönnek most az emberek. Azért bevált a taktika, szinte minden gyerek kezében ott volt valami csemege. Már vártam a pillanatot, amikor az árus belekiabálja a reggeli hidegbe: "Vigyen ön is elhunyt szeretteinek aszalt gyümölcsöt! Rágcsáljon törökmézet a sírnál!"
A temetőben rengetegen viselkedtek szánalmasan. Vagy kiöltöztek, arcukon a méla undor, a bűntudat és a kötelesség letudásának ábrázata, kezükben koszorú, nagy színes, drága, vagy a fáradságot se vették, hogy jobb ruhába bújjanak, amolyan hétköznapian, szál virággal, kicsi mécsessel, lazán, cigizve álltak a sírnál öt percig, aztán irány haza.
Nem tudok mit kezdeni ezzel az ünneppel. A sír csak miattunk van, nem az elhunyt miatt, neki teljesen mindegy. Az emlékezés is miattunk van. Ez az ünnep meg csak lehetőség arra, hogy bizonygassuk magunknak, meg azoknak, akik látnak a temetőben, hogy bizony, mi gondoskodunk a szeretteinkről, felelősen, tudatosan. De ez csak a külső máz.
Gyakran eszembe jut halott nagyapám. A mosolya, néhány szó, hanglejtés, mozdulat, ahogy mesél, vagy éppen összeszid. Gyerekkoromban sokat meséltek a felmenőimről. Akkor tündérmesének tűnt az alfödli hajdú származású család élete, akiknek ősei még Rákóczi seregében aprították a labancokat. A dunántúli dédszülők, akik sokat küzdöttek a túlélésért. A felvidéki dédapa, aki megjárta az orosz hadifogolytáborokat az első világháború alatt.
Van néhány tárgyi emlékek ezektől az emberektől. Őrzöm őket, és majd az unokámnak fogom átnyújtani, mint családi ereklyéket. Addig én őrzöm. Ezzel is emlékezve rájuk, nem egy nap egész évben, hanem szinte minden nap. És ami a legfontosabb: amit tőlük tanultam, soha nem felejtem. A tartást, őszinteséget, egyenességet, büszkeséget, hitet, szeretetet. Részemmé vált mindez, így ők is részemmé lettek.
Tegnap délelőtt mégsem ezért voltam a temetőben. Van egy maroknyi csapat, akiknek a túlvilág fontosabb, mint a mostani élet. Velük tartottunk egy rövid és szolid temetői istentiszteletet. Igazi örömhír volt a sírok között, a háttérben elsiető, odapillantó emberek között hallani arról, hogy nem szomorkodni, gyászolni kell, hanem Jézus Krisztusra tekinteni. Nem véletlenül valljuk a feltámadást és az örök életet, és ez a temetőben különösen is "ütős" téma. Persze erről van szó egy-egy temetésen is, de a tegnapi "forgalomban" még inkább hatott. Így már sokkal méltóbb és tartalmasabb volt számomra a mindenszentekre csúsztatott halottak napja.
Zepter és én, avagy hogyan lettem reklámhordozó
Akkor kezdjük az elején...
Magam sem tudom mikor, de kitöltöttem a TESCO-ban valami Zepteres papírt - bizonyára valami helyes, szemrevaló hölgy tolta az arcomba, és nem volt szívem visszautasítani. A számom is megadtam. Múlt héten jött is a telefon.
-Kedves Uram, ön nyert! Mit kér, Bioptron lámpás kezeléshez 10 ezer forintos kupont, vagy 5 ezer forintos ajándékot?
"Ejej! Jól jöhet még az ajándék! Legfeljebb odaadom valakinek!" - Az ajándékot kérném!
-Jó, jöjjön el a győri iparkamara épületébe kedden ötre, aztán átadom.
Gondoltam, miért is ne? Úgyis be kell mennem a belvárosba, beugrom érte, öt perc az egész...
Gondoltam én...
Csakhogy elért a direktmarketing karmos mancsa. Kezdődött ott, hogy azt mondták, üljek be egy terembe, mindjárt kezdődik. Mivan??? Mi kezdődik?! Na mindegy, nézzük meg. Kb. 10 ember volt ott rajtam kívül. Középosztálybeli átlagos emberek, vagy kicsit szegényebbek. Anya, apa meg gyermeke. Várandós anyuka. Lepattant rokker. Ilyenek, meg én... Mind-mind a fogyasztói piramis gyenge-középső részéről.
Jönnek a cápák öt perc múlva. Amerikai mosoly, rosszul betűrt gallérú ing a beckemfrizkós srácnál, trendi-elegáns fiatal hölgyek, meg a vezérnőstény. Onnan lehetett megállapítani, hogy rajta volt a legtöbb festék, és középre állt tanult magabiztossággal, hogy beszéljen. A Bioptron lámpáról - meg mellékesen az edényekről. A lámpa nagyon jó egyébként, többször használtam, (olvassátok csak el, magyar találmány ez is...).
A hölgy azt hitte, jól csinálja!
-Tudják, miért vannak itt? - mosolyog
Csend a fáradt, enervált hallgatóságból. Énnekem sem mondtak semmit, azt sem tudtam, ez ilyen lesz.
-Tudják, mit kapnak? Neeem? Tudják, mi az a Zepter? - mosolyog bátorítóan tovább - Na nelegyünk már ilyen passzívak!
Na itt kezdett érdekelni, mi is lesz ebből... Munka után, meg gyesen, meg ilyenek, aztán passzívak vagyunk! Akkora szív, ekkora mosoly, ekkora magabiztosság, nekünk meg van pofánk passzívkodni?! Aha...
Nem ragozom, viccelni is próbált a hölgy, meg előadni, közben azt akarta, válaszoljunk a kérdéseire - be akart vonni a beszélgetésbe. Pl. így:
- Tudják milyen fajta betegségcsoportokat gyógyít a lámpa? - kérd minket, akik közül párunkon kívül a 80% nem is hallott róla. - Na, segítek, öt ilyen van! - mintha általános iskolai felelés lenne: "Tudod te, Peti!". Nem tudtuk, akárhogy mosolygott, nem, azért sem...
Aztán kiderült, miért is vagyunk ott. Nem terápiát kapunk VAGY ajándékot, hanem mindkettőt. A terápiára kapjuk az ajándékot is. Aztán ha partnerek leszünk (értsd: a lakásunkon tarthatnak az ismerőseinknek bemutatót), akkor 15 ezer értékben kapunk fémből készült konyhai cuccokat. De miért kellünk? Ez egyszerű, gondoltam, a vélaményünkre kíváncsiak, a tapasztalatainkra. De nem... Itt is kérdezett:
-Miért vannak itt akkor?
A kínos csendet egyik fáradt anyuka törte meg: -Hogy vegyünk ezekből a dolgokból, ha tetszenek.
-Neeem. Önök a legjobb reklámok! Ha majd erről beszélnek, nekünk jó lesz...
Aha. Reklámhordozó vagyok. Orvul becsaptak, betereltek, rábeszéltek, most meg legyek egy szendvicsember... Na nem! Legyen bármilyen jó is! Bele az arcomba: hirdetési felület vagyok! Reklámidő a nagy kereskedelmivilágban, egy rohadt apróhirdetés...
Szerencsére csak 20 perc volt az egész.
A legrosszabb az egészben, hogy előttem lejáratták magukat, bár a termékeik jók. Bár lehet, hogy ez valami magasértelmiségi donkihóte attitűd, bölcsészfanyalgás, lehet, a többieknek tetszett, nem tudom...
Nekik direkt, nekem véletlen marketing volt, az biztos.
Kis szittya társasjáték
Elképzelem, ahogy előző este ment a nagy mobilozás:
- Legyen dugó az Erzsébet hídon, élőlánc meg mártírsors, aztán majd jól eltakarodik a kormány!
- Csináljunk forradalmat! Ez az! A nép nevében! Mint a Toroczkai testvér!
Csakhogy, van itt egy kis probléma...
Reformáció pro és kontra
Közeleg a reformáció ünnepe. Az egyházi fórumokon, és néhány sajtóorgánumban is megjelentek a hirdetések, reklámok, hirdetve, hogy október a reformáció hónapja. Rengeteg kultúrálódási lehetőség, emlékezés, koszorúzás, miegymás. Nálunk is lesz néhány program, próbálunk megszólítóak lenni, amibe némi identitáskeresés is beletartozik. Szervezünk egy előadást "Mit jelent nekem a reformáció?" címmel. Okos, felelősségteljes emberek fognak beszélgetni az imént vázolt kérdésről.
Elmerengtem, mit mondanék, ha nekem tennék fel ezt a kérdést, mely elől nem ildomos egy reformátusnak kitérni. Arra tudnék válaszolni, mi volt a reformáció, ez lexikális tudásomból kitelik. De mit jelent nekem személyesen? Erre már nehezebb válaszolni. Első gondolatom az emlékezés, koszorúzás. Mintha valamit temetnénk, vagy évente felemlegetnénk, nehogy az elhunyt emléke elhomályosuljon. Felderengnek előttem a régi metszetekről ismert neves reformátorok, aztán azok, akik kicsiny (akkor még nagy, illetve Mohács után apróvá zsugorodó) országunkban életüket kockáztatva hirdették a reformáció szellemében tanításaikat, végül a gályarab prédikátorok, akiket példaként emlegetünk, de sokkal inkább identitáskeresésünkben jelentik a "csakazértse és csakazértis" sarokköveket.
Mit jelent nekem a reformáció? Egy népszerű közhellyel tudok válaszolni: Semmit és mindent. (Mennyei királyság c. film, Szalahadin válasza a főhős kérdésére: Mi Jeruzsálem?). A reformáció számomra semmi és minden - no persze ebbe némi érzelgősség is vegyül. Semmi, mert ma senkit sem érdekel a reformáció. Egy újabb fejezet a történelemben, ami ma csak egy újabb porosodó kötet a polcon. Rég túlhaladtuk, átléptük, elfelejtettük. Ma lényegtelen, mert semmi köze a kenyér árához, a huszonharmadikai balhéhoz és a "fíl dö pávör" életérzéshez. És egyben mindent jelent, mert a mai napot csak a múltam tükrében és a jövőm reménységében tudom szemlélni. Nem tudom kiemelni, és önmagában vizsgálni, mert így végtelenül szubjektívvé válik, ami elbizonytalanít. A múlt tükrében vizsgálva óhatatlanul felmerül a kérdés: azok, akiknek köszönhetem az életem, életszínvonalam, egzisztenciám, hitem, hogyan döntöttek volna a helyemben, mit tettek volna? Eddigi rövidke élettapasztalatom segítségével milyen választ tudok adni? A jövőm (eljövendőm) reményében pedig azt nézem, mit tegyek, hogy a holnapi nap valamivel jobb, boldogabb, szebb, teljesebb legyen. És így a reformáció fontossá válik a kenyér ára, a huszonharmadikai balhé, a "fíl dö pávör" életérzésre adott emberi válaszom kapcsán. Persze ezek csupán zavaros gondolatok, érzések, amiket nem tudok jól körvonalazni, csak sejtem, hogy valahol mélyen belém ágyazódva alapot adnak az élethez.
Gárdázunk?
Gyerekek, kell ez nekünk? Megalakult az északkelet-magyarországi Nemzeti Őrsereg hétfőn Szabolcs községben, ahol a szervezet tagjai istentiszteleten vettek részt a település református templomában, majd a honfoglaláskori földvár mellett tettek esküt. Az államalapító Szent István idején létesített szabolcsi templomban a Nemzeti Őrsereg - a Magyar Gárda bajtársi szervezete - eskütétele alkalmából Sipos Kund Kötöny, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese hirdetett igét az istentiszteleten. Az őrsereg barnás színű inget és árpádsávos karszalagot viselő tagjai a templom padjaiban foglaltak helyet, őket hozzátartozóik és a helyi egyházközség tagjai vették körül, mintegy kétszázan.
Megalakult az északkelet-magyarországi Nemzeti Őrsereg
2007. október 22. 16:15 MNO
Hozzánk szólás