Ezennel útjára indítanék egy új rovatot...
Szélsőségesen szubjektív zenei mézesmadzagot dobnék a blog olvasói elé - zenéket, zenészeket, amik és akik megérintettek, akik jók. Szerintem. Hogy kedvet csináljak. Hogy velem örüljetek.

Előre bocsátom, nem keresztyén zene lesz, mert én azt, amit így propagálnak, általában nem szeretem. Ez sokszor csak címke olyan produkcióra, ami önmagában majdnem jó/kevésbé jó/rossz (pl.: Pintér Béla - a keresztyén Kozsó), de így meg kell/lehet/ajánlott hallgatni sajátos szubkultúránknak. Azt már annál inkább szeretem, ha keresztyén emberek jól zenélnek (pl.: J. S. Bach, After Crying, Ákos stb.). Meg a liturgikus zenét is szeretem. Erről majd egyszer kicsit bővebben írok, azt hiszem. 

A jó zene egyszerűen működik, hat, él, formál. Elsodor. Műfajtól, kortol, helytől függetlenül.

Jöjjön hát az eheti:

16 Horsepower

Sajnos mostanság már nem egzisztáló formációról van szó, 2005-ben feloszlott.
A legutóbbi Kis Tükör hoz egy interjút David Eugene-Edwardsszal, a zenekar vezetőjével, az keltette fel az érdeklődésemet és kezdtem el kutakodni. Az interjú a Szigeten készült, ahol új csapatával (Woven Hand) játszott, zárásképpen egy kis Muzsikás feldolgozás is volt - elmondása szerint szereti a magyar népzenét! Kicsit több info!
Amit találtam a 16 Horspower-től, az döbbenetesen jó - azóta folyamatosan ez szól a gépből! Van az agyamnak egy olyan része, amely Tom Waits zenéjének hatására fejlődött ki, és erre a muzsikára szórta az edorfint rendesen!
Nehéz műfaji határokat keresnünk, egy kis alternatív, egy kis folk zene, kis rock, néhány érdekes hangszer, mondanivaló, szuggesztív előadás és létrejönnek az ilyen gyöngyszemek - vigyázat, nagyon erős: