Ma emlékezzetek a történtekre, s ha tehetitek, vegyetek részt megemlékezésen! Ne feledjétek azokat, akik a határ másik oldalán rekedtek!
jún
04
2008
TRIANON
jún
03
2008
MorFONdír XIV.
Néhány év alatt igen népszerű lett a wellness. Naponta bombáznak reklámokkal, amik kínálják a különféle szállodák wellness hétvégéit. Eddig még egyszer sem próbáltam ki, állítólag nagyon jó. Azonban az árak már az elején elveszik az ember kedvét. Ez a trendi kikapcsolódás, feltöltődés, regenerálódás is megmarad azoknak, akiknek fontos a divatos életforma és meg is tudják fizetni.
.jpg)
De mit tegyen az átlagmagyar? Sem pénz, sem idő nem áll milliónyi emberek rendelkezésére, hogy testi-lelki egészségüket reparálják. Nem kell kétségbe esni, csak vissza kell térni a jól bevált formákhoz. Fagyizás a családdal, lebegés a bányatóban, miközben az elsuhanó bárányfelhőket nézzük, leutazás falura a rokonokhoz, esti beszélgetések a tornácon, focizás a gyerekkel, mosoly és virág a Kedvesnek, ölelés mindenkinek, akit szeretünk.
Nem kell messzire menni, mert az igazi wellness karnyújtásnyira van. Biztos, hogy nem trendi, de hatásosabb, mint a méregdrága hétvégi felüdülés.
jún
02
2008
Gálvölgyi János szerint börtönben a helyem...
...hogy miért is? Talán bántottam, loptam tőle, megsértettem? Nem, soha nem találkoztunk a művészúrral, nem írtam róla, nem beszéltem róla nyilvánosan. Nem ártottam neki sem anyagi, sem bármilyen más értelemben. De ő így ismeretlenül is azt mondja, nekem börtönben a helyem.
Tegnap hallottam, Gálvölgyi azt mondta, más forrás szerint könyvében írta (aki tudja hol, kérem, írja meg!), hogy (nem pontos!) nem csak azokat kellene börtönbe zárni, akik a nagy-magyarországos matricákat csinálják, hanem azokat is, akik kiteszik azt. Hoppá! Nekem kint van! Most féljek?
Igen, van egy az autómon. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy fehérlovat áldozó újpogány, sem nem korteskedem a sumér/egyiptomi/azték/atlantiszi eredet mellett (semmi bajom a finnekkel, bár az a hun dolog megérne egy tudományos misét például...), messzire kerülöm a kuruc.info-t, de nem lennék jó vendég Pörzse Sanyinál sem. De magyar ember vagyok, és magamra nézve kötelességemnek tartom Szabó Dezső mondatát, hogy "Minden magyar felelős minden magyarért!"
Kitettem, mert egy fontos szimbólum a számomra. Jelzi, hogy vállalom igazságtalanul határon túlra került nemzettársaimmal a közösséget, hogy nem csak a zalai dombok, a Kisalföld, a Bakony tartoznak a hazámhoz, hanem például Gyimesközéplok, Kassa, Szabadka is. Ezt jelenti nekem. Persze, tudom, hülyeség lenne azt, úgy, olyan formában visszaállítani, pl. Horvátország rendben van! De maga Trianon a töténelem egyik legnagyobb gazembersége volt.
És ezért Gálvölgyi művész úr a börtönbe kíván engem. Ismeretlenül. Úgy, hogy nem kérdezett rá. Így azt a következtetést kell levonnom, hogy Gálvölgyi művészúr előítéletes, általánosít, kirekesztő. Az meg nem szép dolog, ugyebár...
(Persze, ha nem mondott/írt ilyent, ezúton is bocsánatot kérek! A többi úgy is helytálló.)
jún
02
2008
Nyomjuk a gázt
Emlékszem, gyerekkoromban a spájzban porcelánból volt a villanykapcsoló. Közepén kis tekerőgomb volt, ezt kellett elcsavarni, ha látni akartuk a befőtteket. Úgy a húszas-harmincas évekből maradhatott meg, és ennek megfelelően bántunk vele: mindig bizonyos műemléki áhítattal csavartuk fel a spájzban a lámpát.
A minap eszembe jutott a régi lakás, a régi élet, a régi kapcsoló, és rádöbbentem, hogy mindent, amit ma nyomni kell, valamikor csavarni kellett. A telefonon régen körkörös kézmozdulattal tárcsáztunk, ma nyomkodjuk.
A vízcsapot valamikor csavarni kellett, ma nyomni. A kávé- és mákdarálónak valamikor forgatókarja volt, ma nyomógombja van. Az autóablakokat régen tekertük, ma megnyomjuk az ablakemelőt. És olvastam egy horgászújságban, hogy Amerikában már lehet kapni olyan horgászorsót, amelyet nem csavarni kell, csak nyomni egy gombot, és a motor föltekeri a zsinórt helyettünk.
A környező világban utunkba kerülő dolgokhoz régen olyan volt a viszonyunk, amit a csavarás, a körkörös mozgás jellemzett. A lassú, körkörös mozgás a ráérő, a dolgokkal törődni tudó ember létjellemzője. A körmozgás mintaképe a természet, az idő örök körforgása. Aki körben mozog, az a természet ősi rendjét ismétli, és magára veszi. Szellemi értelemben a körmozgás azt jelenti: belátni, hogy a gondolkodásnak körstruktúrája van. Belátni azt jelenti: a dolgot körüljárni, minden oldalról megvizsgálni, és összerakni magunkban annak perspektivikus képét.
A körkörös mozgásra akkor fogy el az idő, amikor az ember már nem megérteni, csak használni akarja a világot. A hagyományos, mutatós karórák helyett akkor terjednek el a digitális órák, amelyek már nem képezik le a természet és az idő örök körforgását. (Később visszajönnek ugyan a mutatós órák, de a lelkük már más: nem kerekek forognak bennük, hanem kvarc lüktet.) Megnyomni, ezt azt jelenti: a környező világban utunkba kerülő dolgokkal úgy venni fel a kapcsolatot, hogy ez a lehető legnagyobb változást okozza a lehető legrövidebb érintkezési idő alatt. Nyomj egy bal egérgombot, és előtted a világ!
David Cronenbergnek van egy zseniális filmje, a Karambol. Ez igazi művészfilm. Arról szól, hogy manapság az emberek egész életükben nyomják a gázt, versenyautókként száguldanak előre, festett céljaik, puszta semmik felé, mint az őrültek. A kapcsolat, a találkozás, a szerelem ebben a rohanatban annyit jelent: a párhuzamosan száguldó lények letérnek pályájukról, és karamboloznak. Mi más lehetne ebben a világban az ember életcélja, mint a halál?
Cronenberg filmjében a karambol az emberi kapcsolatok kizárólagos metaforája. A film végén főhősünk szerelme elrántja a kormányt, és elszáll az autópályát szegélyező fűsávba. A kocsi fölborul, füstölni kezd. Amikor a férfi odaér, a nő már a füvön fekszik véresen. Él. Hősünk megsimogatja a fejét, és így vigasztalja: "Nem baj, majd legközelebb sikerül." Hát valahogy így.
Végh Attila, költő
Forrás: Magyar Nemzet 2008.06.02.
A minap eszembe jutott a régi lakás, a régi élet, a régi kapcsoló, és rádöbbentem, hogy mindent, amit ma nyomni kell, valamikor csavarni kellett. A telefonon régen körkörös kézmozdulattal tárcsáztunk, ma nyomkodjuk.
A vízcsapot valamikor csavarni kellett, ma nyomni. A kávé- és mákdarálónak valamikor forgatókarja volt, ma nyomógombja van. Az autóablakokat régen tekertük, ma megnyomjuk az ablakemelőt. És olvastam egy horgászújságban, hogy Amerikában már lehet kapni olyan horgászorsót, amelyet nem csavarni kell, csak nyomni egy gombot, és a motor föltekeri a zsinórt helyettünk.
A környező világban utunkba kerülő dolgokhoz régen olyan volt a viszonyunk, amit a csavarás, a körkörös mozgás jellemzett. A lassú, körkörös mozgás a ráérő, a dolgokkal törődni tudó ember létjellemzője. A körmozgás mintaképe a természet, az idő örök körforgása. Aki körben mozog, az a természet ősi rendjét ismétli, és magára veszi. Szellemi értelemben a körmozgás azt jelenti: belátni, hogy a gondolkodásnak körstruktúrája van. Belátni azt jelenti: a dolgot körüljárni, minden oldalról megvizsgálni, és összerakni magunkban annak perspektivikus képét.
A körkörös mozgásra akkor fogy el az idő, amikor az ember már nem megérteni, csak használni akarja a világot. A hagyományos, mutatós karórák helyett akkor terjednek el a digitális órák, amelyek már nem képezik le a természet és az idő örök körforgását. (Később visszajönnek ugyan a mutatós órák, de a lelkük már más: nem kerekek forognak bennük, hanem kvarc lüktet.) Megnyomni, ezt azt jelenti: a környező világban utunkba kerülő dolgokkal úgy venni fel a kapcsolatot, hogy ez a lehető legnagyobb változást okozza a lehető legrövidebb érintkezési idő alatt. Nyomj egy bal egérgombot, és előtted a világ!
David Cronenbergnek van egy zseniális filmje, a Karambol. Ez igazi művészfilm. Arról szól, hogy manapság az emberek egész életükben nyomják a gázt, versenyautókként száguldanak előre, festett céljaik, puszta semmik felé, mint az őrültek. A kapcsolat, a találkozás, a szerelem ebben a rohanatban annyit jelent: a párhuzamosan száguldó lények letérnek pályájukról, és karamboloznak. Mi más lehetne ebben a világban az ember életcélja, mint a halál?
Cronenberg filmjében a karambol az emberi kapcsolatok kizárólagos metaforája. A film végén főhősünk szerelme elrántja a kormányt, és elszáll az autópályát szegélyező fűsávba. A kocsi fölborul, füstölni kezd. Amikor a férfi odaér, a nő már a füvön fekszik véresen. Él. Hősünk megsimogatja a fejét, és így vigasztalja: "Nem baj, majd legközelebb sikerül." Hát valahogy így.
Végh Attila, költő
Forrás: Magyar Nemzet 2008.06.02.
máj
31
2008
A Pusztában
- Már vártalak.
- Csak nem sürgetni akarod sorsodat?
- Tudod, hogy nincs Sors.
- Miért vagy benne annyira biztos?
- Tudod, honnan jövök. Valamikor te is oda tartoztál. Jól ismered a Törvényt, mely mindent meghatároz.
- Ez a Sors.
- Nem, ez nem Sors, hanem Törvény. A Törvény csak útmutatás. Rajtad múlik, hogy elutasítod, vagy elfogadod. De te már döntöttél.
- Ne akarj sarokba szorítani! Nem én akartam megtagadni Őt, hanem Ő utasított el!
- Megmosolyogtatsz. Még mindig azt gondolod, hogy Ő a hibás? Te akartad így. Ebből is láthatod, hogy amiről beszélsz, az nem a Sors.
- Már megbocsáss, de én vagyok a Kísértő, nem te.
- Nem akartalak megbántani. Elszomorít, hogy önmagadat kárhozatra ítéled.
- Én magam vagyok a Kárhozat! És Ő akarta így! Nem volt más választásom!
- Tudod jól, hogy megbocsátana neked, ha akarnád.
- Nem alázom meg magam előtte! Különben is, ne akarj kioktatni egy nyomorult porhüvelybe bújva! Én legalább igazi valómban jöttem hozzád!
- Bocsáss meg a külsőmért. Értük kellett így jönnöm.
- Komolyan gondolod, hogy képes vagy megmenteni őket? Ki sem érdemelték! Fölösleges bármit is ezekre pazarolni! Egy szó, egy suttogás, és máris a markomban vannak! Semmi értelme, hogy megpróbáld Őhozzá csábítani ezeket!
- Én így döntöttem. Fontosak nekem.
- Inkább csak Neki fontosak! Téged használ fel saját kicsinyes tervei megvalósításában! Buta vagy, hogy engedelmeskedsz!
- Te is láttad az idők kezdetén, hogy így kell lennie.
- Na, mégiscsak a Sorsról beszélsz! Magadnak mondtál ellent.
- Nem, rosszul látod. Ez az én döntésem, de már a kezdetek kezdetén így döntöttem. Ez az, amit soha nem tudtál elfogadni. Ezért is lázadtál fel Ellene.
- Jól ismersz. De itt én vagyok az Úr. És a test, amit viselsz gyenge és törékeny. Máris éhezel. Belül mardos az ellenállhatatlan érzés, hogy megtömd a bendőd.
- Ura vagyok mindeneknek, így uralom a test kívánságait is. Hiába próbálkozol.
- Ha Ura vagy mindeneknek, akkor bármire képes vagy! A többi szolga ugrásra készen várja parancsodat! Hol vannak ilyenkor?
- Nem csodák útján akarom kivívni figyelmüket, hanem szeretettel.
- Semmi esélyed, mert mint mondtam, itt én vagyok az Úr! Szolgálj engem, és bármit megkapsz, amire csak vágyakozol!
- Én Őt szolgálom, és tőle mindent megkapok. A lehető legtöbbet. Amit te tudsz adni, csak por és hamu.
- Mond, miért nem fogadod el testvéri jobbomat? Miért mondasz ellent nekem?
- Mert Ő szeret, és én szeretem Őt. Ő az egyetlen, aki igazán társam lehet. De te megtagadtad. Ezért nem fogadhatom el azt, amit kínálsz. Téged is visszavár, hogy keblére öleljen.
- Soha!
- Szánlak, de ez a te döntésed. Imádkozom érted.
- Azzal sokra nem mész! Látjuk még egymást!
máj
27
2008
hetiZENE - Raul Midon
...akkor ma ismét a határokról lesz szó. Arról, hogy át lehet őket lépni.
Nincs is határ. Csak az ember. Aki a végtelenre nyitott lény...
Én most hallottam először Raul Midonról, most hallottam először. De még fogom hallgatni. Nézzétek ti is, hallgassátok! Egy vak srác, meg az ő gitárja, meg még valami...
máj
26
2008
Gyereknap után...
...gondoljunk azokra is, akik tegnap nem ünnepeltek!
Gondoljunk...
...azokra a gyerekekre, akik éheznek - igen itt az Eu-tag Magyarországon!
...azokra a gyerekekre, akik rettegnek, mert durván bántalmazzák őket nap mint nap, mind testileg, mind lelkileg!
...azokra a gyerekekre, akiket kihasználnak a szüleik, rokonaik, vagy más felnőttek, pl.: prostitúcióra késztetik őket!
...azokra a gyerekekre, akik nem kellettek a szüleiknek, nincs családjuk.
...azokra a gyerekekre, akik nem tudják, mi az a biztonság, hisz szüleik veszekedésén/verekedésén kívül mást nem ismernek!
...azokra, akik betegséggel, fogyatékosságal küzdenek egy olyan világban, ahol csak az erőseket respektálják!
Ne legyünk az őket tönkretevő felnőttek cinkosai azzal, hogy eltűrjük mindezt, hogy hallgatunk!!!
Gondoljunk...
...azokra a gyerekekre, akik távoli országok gyártószalagjainál robotolva éhbérért varrják azt a cipőt, amit pár hónap múlva a gyerekünknek, vagy magunknak veszünk meg.
...azokra a gyerekekre, akik épp most, ebben a pillanatban halnak éhen.
...azokra a gyerekekre, akiket rabszolgasorba kényszerítettek.
...azokra a gyerekekre, akik háborús vidéken élnek, folytonos életveszélyben, rettegésben!
...azokra a gyerekekre, akiknek fegyvert adnak a kezükbe, akiket gyűlöletre nevelnek.
...azokra a gyerekekre, akiket elzárnak a valóságtól a videójátékok, és a konzumvilág színes-szagos műanyag örömpótlékai.
Ne felejtsük el őket, legalább ennyit tegyünk meg!
Csatlakozz!
Hozzánk szólás