- Már vártalak.
- Csak nem sürgetni akarod sorsodat?
- Tudod, hogy nincs Sors.
- Miért vagy benne annyira biztos?
- Tudod, honnan jövök. Valamikor te is oda tartoztál. Jól ismered a Törvényt, mely mindent meghatároz.
- Ez a Sors.
- Nem, ez nem Sors, hanem Törvény. A Törvény csak útmutatás. Rajtad múlik, hogy elutasítod, vagy elfogadod. De te már döntöttél.
- Ne akarj sarokba szorítani! Nem én akartam megtagadni Őt, hanem Ő utasított el!
- Megmosolyogtatsz. Még mindig azt gondolod, hogy Ő a hibás? Te akartad így. Ebből is láthatod, hogy amiről beszélsz, az nem a Sors.
- Már megbocsáss, de én vagyok a Kísértő, nem te.
- Nem akartalak megbántani. Elszomorít, hogy önmagadat kárhozatra ítéled.
- Én magam vagyok a Kárhozat! És Ő akarta így! Nem volt más választásom!
- Tudod jól, hogy megbocsátana neked, ha akarnád.
- Nem alázom meg magam előtte! Különben is, ne akarj kioktatni egy nyomorult porhüvelybe bújva! Én legalább igazi valómban jöttem hozzád!
- Bocsáss meg a külsőmért. Értük kellett így jönnöm.
- Komolyan gondolod, hogy képes vagy megmenteni őket? Ki sem érdemelték! Fölösleges bármit is ezekre pazarolni! Egy szó, egy suttogás, és máris a markomban vannak! Semmi értelme, hogy megpróbáld Őhozzá csábítani ezeket!
- Én így döntöttem. Fontosak nekem.
- Inkább csak Neki fontosak! Téged használ fel saját kicsinyes tervei megvalósításában! Buta vagy, hogy engedelmeskedsz!
- Te is láttad az idők kezdetén, hogy így kell lennie.
- Na, mégiscsak a Sorsról beszélsz! Magadnak mondtál ellent.
- Nem, rosszul látod. Ez az én döntésem, de már a kezdetek kezdetén így döntöttem. Ez az, amit soha nem tudtál elfogadni. Ezért is lázadtál fel Ellene.
- Jól ismersz. De itt én vagyok az Úr. És a test, amit viselsz gyenge és törékeny. Máris éhezel. Belül mardos az ellenállhatatlan érzés, hogy megtömd a bendőd.
- Ura vagyok mindeneknek, így uralom a test kívánságait is. Hiába próbálkozol.
- Ha Ura vagy mindeneknek, akkor bármire képes vagy! A többi szolga ugrásra készen várja parancsodat! Hol vannak ilyenkor?
- Nem csodák útján akarom kivívni figyelmüket, hanem szeretettel.
- Semmi esélyed, mert mint mondtam, itt én vagyok az Úr! Szolgálj engem, és bármit megkapsz, amire csak vágyakozol!
- Én Őt szolgálom, és tőle mindent megkapok. A lehető legtöbbet. Amit te tudsz adni, csak por és hamu.
- Mond, miért nem fogadod el testvéri jobbomat? Miért mondasz ellent nekem?
- Mert Ő szeret, és én szeretem Őt. Ő az egyetlen, aki igazán társam lehet. De te megtagadtad. Ezért nem fogadhatom el azt, amit kínálsz. Téged is visszavár, hogy keblére öleljen.
- Soha!
- Szánlak, de ez a te döntésed. Imádkozom érted.
- Azzal sokra nem mész! Látjuk még egymást!
Csatlakozz!
