Vallásos Ábrándozók

Tudod-e, mi is az a ficujka? Vagy a katulya? Nem? Na és a stekker, az megvan? Az sincs? Akkor gyorsan megnézni a következő nyelvleckét! Immáron haladó!

Ismét csak nagy-nagy köszönet Jakab-Benke Nándornak és a kukker.manna.ro oldalnak!

Harsog a média a szélsőségesek antiszemitizmusától (ami igazából antijudaizmus), menetelő bőrfejűekről. Közben mit is tesz az állam a zsidóságért? Köves Slomó véleménye.

A fenti kérdés egy ufoszakértő szavai nyomán fogalmazódott meg bennem, mintegy felütésként a mai bejegyzéshez. Ma reggel láttam beszámolót a hazai ufokongresszusról, s ez hozzásegített ahhoz, hogy írjak néhány sort az idegenekről és a beléjük vetett hitről. Először is némi info: UFO a wikiben, ufolap, startufo és egy izgi video, ami azt bizonygatja, hogy a régi vallásos témájó festményeken biza, UFO-kat látunk. Emitt meg az UFO-kban való hit jungi értelmezése, aki számomra meghatározó, és egy ismeretlen szerző gondolatai UFO-król és kereszténységről.

Ha mindezt elolvastátok, akkor már a főnökötök ki lehet akadva, hogy munkaidőben neteztek, vagy a párotok haragos szemekkel néz a konyhából, hogy biza már megint nem családi életet éltek emiatt a ****** internet miatt. Ha ennek ellenére tovább olvastok, elétek tárom szerény véleményem ebben a témában.

Kezdem a személyes élménnyel. Kb. 10-12 éves lehettem, amikor beleástam magam ebbe a témába. UFO könyveket olvastam, magazinokat, stb. És totál berostam a témától. Esténként a takaróm csücskét harapva lestem ki a teraszajtó üvegén keresztül a csillagos égboltra, és azt figyeltem, hogy melyik fényes kis pont kezd majd közeledni és elvisz engem is egy idegen űrhajó. A félelem mellett némi kíváncsiság is volt bennem, de rettegtem attól, hogy áldozattá válok. Aztán elmúlt ez a hóbort is, mint a rambókés meg a légpuska a legozással együtt. Ma már máshogy látom a kérdést. Most nem cáfolni akarom az UFO-k létezését, ezt hagyom a nálam szakavatottabbakra. Amúgy meg nem zárhatom ki más civilizációk létezését más univerzumokban, hiszen Isten nem mondta, hogy mi vagyunk az egyetlenek. Nekünk nehéz megemészteni, hogy nem biztos, hogy mi vagyunk a teremtés koronái.

Azért vettem elő ezt a témát, mert az ufohit erős, nagy irodalma és sok követője van. Nem amolyan szekta, ami jön-megy, hanem már masszívan jelen van Jung óta világunkban és a kereszténység egyes elemeit is felhasználja, hogy bebizonyítsa az idegen civilizációk létezését. És erről lehet beszélni, ez izgi, ez menő, ez mindig aktuális. Én meg előhozakodom a Krisztussal, aki különleges képességein túl Megváltó, Isten Fia, de lepisszegnek, ne beszéljek ilyen idejétmúlt dolgokról, Jézus is UFO volt, én gondolom rosszul.

Megmosolyogtat ez a modern messiás-kultusz, hogy jön majd egy űrhajó, ami elvisz a boldogság helyére vagy épp ide hozza el a boldogságot, világbékét, stb. Mindig hajlamosak voltunk arra, hogy saját isteneket gyártsunk magunknak, és az igazit soha ne fogadjuk el. Remélem egyszer nemcsak az ufohívők, hanem mindenki ráébred, hogy az igazi itt van, nagyon is közel és megismerhető...

A címkére kattintva olvashatjátok az előzményt. Utána ajánlom Alexa Károly irodalomtörténész véleményét a történtekről.

Bár a Márton napi vigasságok elmúltak, barátaimmal összeültünk vasárnap, hogy az ünnepet a magunk módján megüljük. Egy bakonyi kis faluban gyűltünk össze, régi parasztházban, ahol a kemence mellett üldögélve vártuk a liba ehetővé válását. Közben az újbort kóstolgattuk, s megállapítottuk, hogy az előrejelzéseknek megfelelően igen jó termésből igen jó bor készült. Bár még kamasz, s érlelődnie kell, de újbornak igen jó. Természetesen az ételt megelőzte a pálinka, s ebből is különleges és nemes galagonyapálinka.

Vacsora után a szellem vizeire eveztünk pipa és szivar társaságában. A kulináris élvezetek után szabad szárnyalást engedélyeztünk a léleknek, s mély beszélgetések után zártuk le a hosszúra nyúlt estét. Csak ajánlani tudom, hogy szervezzetek magatoknak hasonló alkalmakat, hogy a test, a lélek, s a barátság megerősödjön, és egészséges maradjon.

Lehet már szerszámokat is tanulni!

Ismét csak a kukker.manna.ro oldalról - érdemes böngészni a videók között!

Ismét zene, ismét elfogódottságból. Balázs jövő augusztusban hivatalos sógorommá lesz. De most nem azért írok róla, mert családom tagja, hanem mert mind a mezei zenehallgató, mind a vájtfül is elismerően beszél róla  (ez egy igen szép képzavar volt a részemről).

Jazz zongorista és zeneszerző. 2006-ban a III. Jazz zeneszerző és hangszerelő versenyen Workshop 5 című darabja elnyerte a legjobb kompozíció kategória I. helyezését. Mint oly sokan kis hazánkban, ő sem abból él meg, amit igazán szeret csinálni, mert itthon valamiért az igényes zenét nem fizetik meg kellően, csupán a gagyi a menő. Remélem, egyszer majd befut.

Hallgatható zene ITT, honlap a név alatt rejtezik.  

Jubilál a MorFONdír, immáron a harmincadik bejegyzés írom. Ennek örömére egy mesét osztok meg veletek, melyet a valóság írt.

Állam és egyház furcsa kapcsolata, avagy hogyan néz szembe egy pap bácsi a bürokrácia hatalmas útvesztőjével

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pap bácsi. Kicsi faluban éldegélt egy még kisebb gyülekezet lelkészeként. Mivel a kicsi falu még kisebb gyülekezete anyagi gondokkal küzdött, gondolt egyet pap bácsi és megtanult pályázatokat írni, alapítványt létrehozni. Megtanulta a furcsa jogi kifejezéseket, beleásta magát a törvényekbe, határozatokba, szabályzatokba, egyszóval kikupálta magát. Létre is hozta az alapítványt a kicsi gyülekezetnek, és írta rendületlenül a pályázatokat. Minden szépen ment is volna, ha a bürokrácia nem állít szinte áthatolhatatlan akadályt pap bácsink elé. Történt ugyanis, hogy egyre több alkalommal kértek tőle alapító okiratot. Vakarta a fejét pap bácsi, de ilyet nem tudott adni. Ment az espereshez, püspökhöz, akár még a pápáig is elment volna, ha nem lett volna protestáns. Minden egyházi főméltóság csak a vállátt vonogatta, s azt mondta, olyan biza nekünk nincs. Így azonban baja volt az alapítvány körül, nem tudott beadni pályázatokat, s egyszerre igen elkeseredett, s erősen mérges lett. Egyszer aztán, mikor egy mit sem sejtő kis hivatalnok esmént kérte az alapító okiratot, pap bácsinkat elöntötte a méreg, s eme felkiáltással csapta rongyosra olvasott Bibliáját az asztalra: "Református Egyházunk közel ötszáz éve létzik, hol volt maga, meg a bürokrácia akkor?! Amúgy meg az alapító okirat itt van, keresse ki a Máté 28, 18-20-at!" Mivel nem volt egy evangelizátor alkat, nem olvasta fel a meglepett hivatalnoknak a jézusi igéket, hanem felkapta a Bibliáját és elviharzott. Pap bácsinkat azóta a bürokrácia békén hagyja, nem kér alapító okiratot, s azóta is boldogan írja a pályázatokat kicsiny faluja még kisebb gyülekezetének. Ha nem hiszed, kérdezd meg a saját pap bácsidat!

...és szorult-e össze a szíved, amikor megláttad az arcát annak a gyereknek? A szakadt pólóját, maszatos arcát, fürkésző szemét, indulásában megállt mosolyát? És szorult össze már a gyomrod, amikor ránéztél a helyre, ahol laknak? Szorult-e össze az öklöd, amikor a visszajáró uzsorásról hallottál? Érezted-e rosszul magad azért, mert tehetetlen vagy, képtelen megváltoztatni mindezt? Sejtetted-e meg a valódi szegénység válogatás nélküli pusztítását, az igazságtalan nyomort? A felelőtlen pazarlás kontrasztját? Akartál-e tenni mindezért? Nem tanult szólamokat fújva, csak azért sem rövidre zárva, hanem igazán közhelytelenítve? Ismered-e azokat, akik helyetted is ez ellen dolgoznak? Nem azért helyetted, hogy levegyék rólad a lelkiismert súlyát, hanem, mert értenek hozzá, mert ez a munkájuk? Látod-e a nyomort az ő szemükkel? Most, egy kicsit, lehetséges...

Leendő szociális munkások fotói. Nézzük meg, érezzük át...  Legalább ennyit tegyünk meg!

Biblia éve van, amikor is vigyázó szemünket még inkább a Szentírásra vetjük. Most olvasom Nemes Ödön könyvét (hú, református létemre egy jezsuita könyvét vettem a kezembe!), s elmorfondíroztam azon, vajon a Biblia alapigazságai, azok a normák, amik meghatározzák az életünket, mit jelentenek másoknak. Konkrétabban fogalmazva mit ért meg egy bibliai idézetből, jézusi logionból egy nem keresztyén, illetve meddig lehet elmenni a kiragadott idézetek használatában? Ödön atya ír a szabadságról, s bevillant egy bibliai idézet, amit az egyik párt kiragadott, zászlójára tűzött s így használt fel saját véleményének népszerűsítésére: "Az igazság szabaddá tesz." (János evangéliuma 8, 32) No, erre beindult egy másik párt, hogy biza ez merő fasizmus, mert tuti, hogy a "Munka szabaddá tesz." mondatot alakították át, csúnya gonoszok ezek itt! Ami engem elszomorított anno, és most morfondírozásom tárgyát adja, az hogy nem emlékszem, bármelyik egyház is felszólalt volna, hogy tessék óvatosan bánni a bibliai idézetek pártzászlóra tűzögetésével! (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy aki összefüggésbe hozta ezt a mondatot a haláltábor kapujának mondatával, az biza általános műveltségből bukott meg nálam, mert nem ismeri eléggé a Szentírást, ebben az esetben mint irodalmi művet.)

Minden könyvnek, újságnak, internetes felületnek megvan a maga szerzői jogok általi védettsége, s a plagizálókra, jogtalanul felhasználókra büntetés vár. És mi van a Szentírással? Azt bárki bármikor bármire felhasználhatja? A benne szereplők már nem élnek, így nem tudnak reklamálni, a szerző kiléte sok bibliai könyv esetében kétes, ismeretlen, s Isten türelme hosszú, ezt lehet meglovagolni? Tudom, nem lehet egy több ezer éves vallási iratra szerzői jogot kiadni, csupán a fordításokra, ma érvényben lévő, több helyen kapható Bibliákra. De engedélyt kért ez a párt bármelyik ma érvényben lévő bibliafordítást kiadótól, hogy felhasználhassa az adott idézetet? Sanda gyanúm, hogy nem. Sőt, azt is el tudom képzelni, hogy egy Bibliát gyakran forgató pártkatona dobta be a píárötletet.

Persze, tudom, nem lehet ilyen mereven kezelni ezt a kérdést, mert akkor mindenkinek, aki idézi a Szentírást, ideértve az összes, hitét gyakorló keresztényt/keresztyént, engedélyt kellene kérni, ez abszurd. De nem ártana a Szentírás tekintélyét óvnunk az olyan, a Bibliára nézve lejárató, tekintélyromboló felhasználások ellen, mint amit előídézett a fentebb említett kisajátítás. Persz ez a kis írás az adott esetet szemlélbe "eső után köpönyeg". De fontosnak tartom, hogy a jövőben egyházaink jobban figyeljenek az ilyen megnyilvánulásokra és hívják fel a figyelmet arra, hogy a Szentírás tekintélyét ne rombolja senki, hisz alkotmányos jogunk, hogy vallásunk miatt (vallási irataink ehhez szervesen hozzátartoznak) ne szenvedjünk hátratételt, és ebbe vallási irataink is beletartoznak.