Vallásos Ábrándozók

Az alábbi kép a kretén.hu oldalon található!

 

Ma délelőtt az egyik bejegyzésben (Gárdázunk?) két darab villódzó reklám jelent meg! Valami olyasmi, hogy klikkelj, ha jobb biztosítást akarsz!

Ezennel jelzem, ha akarnék is, nem így! Nem úgy, hogy valaki belemászik megkérdezésünk nélkül a blogunkba és beleteszi a reklámot!

Tehát:
1. Nem mi voltunk!
2. Nem tudjuk, ki volt!
3. Reméljük, mégegy ilyen nem lesz!

Ezennel elhatárolódok a hekkerektől...

Az alábbi zenék nálam kedvencként szerepelnek.
Értékes ajándéktárgyakat sorsolok ki azok közt, akik az elsőnél az összes felvillanó archoz nevet tudnak társítani, a másodiknál pedig a film címét tudják, amelyben a zene betétdal volt.

Egyik

Másik

Ezennel útjára indítanék egy új rovatot...
Szélsőségesen szubjektív zenei mézesmadzagot dobnék a blog olvasói elé - zenéket, zenészeket, amik és akik megérintettek, akik jók. Szerintem. Hogy kedvet csináljak. Hogy velem örüljetek.

Előre bocsátom, nem keresztyén zene lesz, mert én azt, amit így propagálnak, általában nem szeretem. Ez sokszor csak címke olyan produkcióra, ami önmagában majdnem jó/kevésbé jó/rossz (pl.: Pintér Béla - a keresztyén Kozsó), de így meg kell/lehet/ajánlott hallgatni sajátos szubkultúránknak. Azt már annál inkább szeretem, ha keresztyén emberek jól zenélnek (pl.: J. S. Bach, After Crying, Ákos stb.). Meg a liturgikus zenét is szeretem. Erről majd egyszer kicsit bővebben írok, azt hiszem. 

A jó zene egyszerűen működik, hat, él, formál. Elsodor. Műfajtól, kortol, helytől függetlenül.

Jöjjön hát az eheti:

16 Horsepower

Sajnos mostanság már nem egzisztáló formációról van szó, 2005-ben feloszlott.
A legutóbbi Kis Tükör hoz egy interjút David Eugene-Edwardsszal, a zenekar vezetőjével, az keltette fel az érdeklődésemet és kezdtem el kutakodni. Az interjú a Szigeten készült, ahol új csapatával (Woven Hand) játszott, zárásképpen egy kis Muzsikás feldolgozás is volt - elmondása szerint szereti a magyar népzenét! Kicsit több info!
Amit találtam a 16 Horspower-től, az döbbenetesen jó - azóta folyamatosan ez szól a gépből! Van az agyamnak egy olyan része, amely Tom Waits zenéjének hatására fejlődött ki, és erre a muzsikára szórta az edorfint rendesen!
Nehéz műfaji határokat keresnünk, egy kis alternatív, egy kis folk zene, kis rock, néhány érdekes hangszer, mondanivaló, szuggesztív előadás és létrejönnek az ilyen gyöngyszemek - vigyázat, nagyon erős:

Akkor kezdjük az elején...
Magam sem tudom mikor, de kitöltöttem a TESCO-ban valami Zepteres papírt - bizonyára valami helyes, szemrevaló hölgy tolta az arcomba, és nem volt szívem visszautasítani. A számom is megadtam. Múlt héten jött is a telefon.

-Kedves Uram, ön nyert! Mit kér, Bioptron lámpás kezeléshez 10 ezer forintos kupont, vagy 5 ezer forintos ajándékot?
"Ejej! Jól jöhet még az ajándék! Legfeljebb odaadom valakinek!" - Az ajándékot kérném!
-Jó, jöjjön el a győri iparkamara épületébe kedden ötre, aztán átadom.
Gondoltam, miért is ne? Úgyis be kell mennem a belvárosba, beugrom érte, öt perc az egész...
Gondoltam én...

Csakhogy elért a direktmarketing karmos mancsa. Kezdődött ott, hogy azt mondták, üljek be egy terembe, mindjárt kezdődik. Mivan??? Mi kezdődik?! Na mindegy, nézzük meg. Kb. 10 ember volt ott rajtam kívül. Középosztálybeli átlagos emberek, vagy kicsit szegényebbek. Anya, apa meg gyermeke. Várandós anyuka. Lepattant rokker. Ilyenek, meg én... Mind-mind a fogyasztói piramis gyenge-középső részéről.
Jönnek a cápák öt perc múlva. Amerikai mosoly, rosszul betűrt gallérú ing a beckemfrizkós srácnál, trendi-elegáns fiatal hölgyek, meg a vezérnőstény. Onnan lehetett megállapítani, hogy rajta volt a legtöbb festék, és középre állt tanult magabiztossággal, hogy beszéljen. A Bioptron lámpáról - meg mellékesen az edényekről. A lámpa nagyon jó egyébként, többször használtam, (olvassátok csak el, magyar találmány ez is...).
A hölgy azt hitte, jól csinálja!
-Tudják, miért vannak itt? - mosolyog
Csend a fáradt, enervált hallgatóságból. Énnekem sem mondtak semmit, azt sem tudtam, ez ilyen lesz.
-Tudják, mit kapnak? Neeem? Tudják, mi az a Zepter? - mosolyog bátorítóan tovább - Na nelegyünk már ilyen passzívak!
Na itt kezdett érdekelni, mi is lesz ebből... Munka után, meg gyesen, meg ilyenek, aztán passzívak vagyunk! Akkora szív, ekkora mosoly, ekkora magabiztosság, nekünk meg van pofánk passzívkodni?! Aha...
Nem ragozom, viccelni is próbált a hölgy, meg előadni, közben azt akarta, válaszoljunk a kérdéseire - be akart vonni a beszélgetésbe. Pl. így:
- Tudják milyen fajta betegségcsoportokat gyógyít a lámpa? - kérd minket, akik közül párunkon kívül a 80% nem is hallott róla. - Na, segítek, öt ilyen van! - mintha általános iskolai felelés lenne: "Tudod te, Peti!". Nem tudtuk, akárhogy mosolygott, nem, azért sem...
Aztán kiderült, miért is vagyunk ott. Nem terápiát kapunk VAGY ajándékot, hanem mindkettőt. A terápiára kapjuk az ajándékot is. Aztán ha partnerek leszünk (értsd: a lakásunkon tarthatnak az ismerőseinknek bemutatót), akkor 15 ezer értékben kapunk fémből készült konyhai cuccokat. De miért kellünk? Ez egyszerű, gondoltam, a vélaményünkre kíváncsiak, a tapasztalatainkra. De nem... Itt is kérdezett:


-Miért vannak itt akkor?
A kínos csendet egyik fáradt anyuka törte meg: -Hogy vegyünk ezekből a dolgokból, ha tetszenek.
-Neeem. Önök a legjobb reklámok! Ha majd erről beszélnek, nekünk jó lesz...

Aha. Reklámhordozó vagyok. Orvul becsaptak, betereltek, rábeszéltek, most meg legyek egy szendvicsember... Na nem! Legyen bármilyen jó is! Bele az arcomba: hirdetési felület vagyok! Reklámidő a nagy kereskedelmivilágban, egy rohadt apróhirdetés...


Szerencsére csak 20 perc volt az egész.
A legrosszabb az egészben, hogy előttem lejáratták magukat, bár a termékeik jók. Bár lehet, hogy ez valami magasértelmiségi donkihóte attitűd, bölcsészfanyalgás, lehet, a többieknek tetszett, nem tudom...

Nekik direkt, nekem véletlen marketing volt, az biztos.

Csakhogy, van itt egy kis probléma...

Keresztyén humor fűszerezve némi aktualitással:

Közeleg a reformáció ünnepe. Az egyházi fórumokon, és néhány sajtóorgánumban is megjelentek a hirdetések, reklámok, hirdetve, hogy október a reformáció hónapja. Rengeteg kultúrálódási lehetőség, emlékezés, koszorúzás, miegymás. Nálunk is lesz néhány program, próbálunk megszólítóak lenni, amibe némi identitáskeresés is beletartozik. Szervezünk egy előadást "Mit jelent nekem a reformáció?" címmel. Okos, felelősségteljes emberek fognak beszélgetni az imént vázolt kérdésről.
Elmerengtem, mit mondanék, ha nekem tennék fel ezt a kérdést, mely elől nem ildomos egy reformátusnak kitérni. Arra tudnék válaszolni, mi volt a reformáció, ez lexikális tudásomból kitelik. De mit jelent nekem személyesen? Erre már nehezebb válaszolni. Első gondolatom az emlékezés, koszorúzás. Mintha valamit temetnénk, vagy évente felemlegetnénk, nehogy az elhunyt emléke elhomályosuljon. Felderengnek előttem a régi metszetekről ismert neves reformátorok, aztán azok, akik kicsiny (akkor még nagy, illetve Mohács után apróvá zsugorodó) országunkban életüket kockáztatva hirdették a reformáció szellemében tanításaikat, végül a gályarab prédikátorok, akiket példaként emlegetünk, de sokkal inkább identitáskeresésünkben jelentik a "csakazértse és csakazértis" sarokköveket.
Mit jelent nekem a reformáció? Egy népszerű közhellyel tudok válaszolni: Semmit és mindent. (Mennyei királyság c. film, Szalahadin válasza a főhős kérdésére: Mi Jeruzsálem?). A reformáció számomra semmi és minden - no persze ebbe némi érzelgősség is vegyül. Semmi, mert ma senkit sem érdekel a reformáció. Egy újabb fejezet a történelemben, ami ma csak egy újabb porosodó kötet a polcon. Rég túlhaladtuk, átléptük, elfelejtettük. Ma lényegtelen, mert semmi köze a kenyér árához, a huszonharmadikai balhéhoz és a "fíl dö pávör" életérzéshez. És egyben mindent jelent, mert a mai napot csak a múltam tükrében és a jövőm reménységében tudom szemlélni. Nem tudom kiemelni, és önmagában vizsgálni, mert így végtelenül szubjektívvé válik, ami elbizonytalanít. A múlt tükrében vizsgálva óhatatlanul felmerül a kérdés: azok, akiknek köszönhetem az életem, életszínvonalam, egzisztenciám, hitem, hogyan döntöttek volna a helyemben, mit tettek volna? Eddigi rövidke élettapasztalatom segítségével milyen választ tudok adni? A jövőm (eljövendőm) reményében pedig azt nézem, mit tegyek, hogy a holnapi nap valamivel jobb, boldogabb, szebb, teljesebb legyen. És így a reformáció fontossá válik a kenyér ára, a huszonharmadikai balhé, a "fíl dö pávör" életérzésre adott emberi válaszom kapcsán. Persze ezek csupán zavaros gondolatok, érzések, amiket nem tudok jól körvonalazni, csak sejtem, hogy valahol mélyen belém ágyazódva alapot adnak az élethez.

Gyerekek, kell ez nekünk?

Megalakult az északkelet-magyarországi Nemzeti Őrsereg
2007. október 22. 16:15 MNO

Megalakult az északkelet-magyarországi Nemzeti Őrsereg hétfőn Szabolcs községben, ahol a szervezet tagjai istentiszteleten vettek részt a település református templomában, majd a honfoglaláskori földvár mellett tettek esküt.