(Heidelberg) - A református reformáció, de a reformáció korának is egyik elsõ, világszerte legismertebb hitvallási irata, a Heidelbergi Káté január 19-én lesz 445 éves. 1563. január 19-én III. Frigyes pfalzi választófejedelem az aláírásával engedélyezte a HK elsõ nyomtatott kiadását. A szöveg eredetije az 1563-as Heidelbergi Zsinat elé került, március-áprilisban elkészült a végleges korrektúra, s a választófejedelem nyomdája 1563. novemberében elkészítette. A 129 artikulus, kérdés-felelet a keresztyén hit alapkérdéseit taglalja református szempontból, 52 vasárnapra elosztva. A világ reformátussága ebben az évben mindenütt megemlékezik a jeles évfordulóról. (ref-info.de, 2008-01-14 - dr. békefy)
HK
(Heidelberg) - A református reformáció, de a reformáció korának is egyik elsõ, világszerte legismertebb hitvallási irata, a Heidelbergi Káté január 19-én lesz 445 éves. 1563. január 19-én III. Frigyes pfalzi választófejedelem az aláírásával engedélyezte a HK elsõ nyomtatott kiadását. A szöveg eredetije az 1563-as Heidelbergi Zsinat elé került, március-áprilisban elkészült a végleges korrektúra, s a választófejedelem nyomdája 1563. novemberében elkészítette. A 129 artikulus, kérdés-felelet a keresztyén hit alapkérdéseit taglalja református szempontból, 52 vasárnapra elosztva. A világ reformátussága ebben az évben mindenütt megemlékezik a jeles évfordulóról. (ref-info.de, 2008-01-14 - dr. békefy)
Januári depresszió ellen
Bibliai helyek térképe, azoknak, akik megelégednek a műholdas felvételekkel, és nincs kedvük/pénzük/nem kapnak vízumot, hogy elutazzanak a Szentföldre.
New York-ban sok furi ember él, akad köztük mindenféle. Itt olvashattok arról a fickóról, aki kitalálta, hogy egy évig az ószövetségi törvények szerint fog élni. Ez a honlapja. Ha nem tudtok angolul, ne adjátok fel, ez a video sokat elárul!
Ha szeretitek a "sztendáp" humort, vagy még nem ismeritek a műfajt, akkor ideje, hogy meghallgassatok egy igen gazdag válogatást.
Jó nevetést!
Don kanyar
Január 12-én van a 65. évfordulója a Don menti orosz támadás kezedetének, és magyar katonáink tragikus végzetének. Apáink, nagyapáink, dédapáink a végsőkig tartották magukat. Évtizedekig nem volt szabad beszélni erről a tragédiáról, de most már méltón emlékezhetünk. Egy rövid emlékezést ITT olvashattok.
Gulyás Lajos
Ötven éve végezték ki Gulyás Lajos református lelkipásztort. A Terror Házában emléket állít neki néhány használati tárgy és egy palást.
Néhány mondat, hogy ki is volt ő:
Gulyás Lajos
Forrás:
Életéről Kövy Zsolt írt könyvet Hazádnak rendületlenül címmel.
Január első napjaiban Református Egyházunk is megemlékezik róla. Néhány perc erejéig mi is tisztelegjünk emléke, de legfőképpen becsületes, egyenes tette előtt.
Régi és új
Nem véletlenül adtam egy régi Bonanza Banzai album címét ennek a bejegyzésnek. Bár találóbb lett volna az "újban a régi", de így legalább egy kicsit reklámoztam diákkorom egyik nagy kedvencét.
Január elején mindig rámtör valami furcsa, nyomasztó érzés, nevezhetnénk akár januári depressziónak is, de azért korántsem annyira súlyos. Sokkal inkább amolyan "nemtudokmagammalmitkezdeniazújévben" érzés. Mindenki búcsúztatja az óévet, az újat köszönti. Az újat, amiben minden új, mert az kell legyen, csak én vagyok a régi önmagam. Már rég nem teszek újévi fogadalmakat, mert ismerem ezt a régi önmagam, hogy ha változni kell, ha változni akarok, akkor nem ez a legmegfelelőbb pillanat. És ezen a furcsa érzésen még a mindent jótékonyan elfedő hótakaró sem segít.
Egyre inkább szükségét érzem az ünnepeknek. Az ünnepeknek, amik az állandó körforgáshoz, a természet lüktetéséhez igazodnak, mélyen gyökereznek és még a konzumidiotizmus sem tudta kiirtani. Azonban nem értem az újév ünneplésének kiértékelő hisztériáját. Miért kell az elmúlt egy évet firtatni, véleményezni, miért kell az életet évekre szabdalni, és az újat hiú ábrándokkal teletűzdelni, hogy biztos legyen a csalódás decemberben. Jobb az, ha szépen belesimul abba a természetes rendbe, amibe megszülettünk, amit az ünnepeink is jeleznek. Születéstől halálig, és azon túl, soha meg nem állva. Mert így kerek a világ, így kerek az élet.
Legyen hát az új év folytatása a megkezdett életnek, és múltja az eljövendőnek.
B ízd
Ú jra
É leted
K risztusra
!
Karácsony
Nem tudom, ki hogy van vele, de jó emlékezni régi, gyermekkori karácsonyokra. Mintha sokminden más lett volna. Az áhítat, a hangulat, a meglepetés. Így utólag visszagondolva, mintha jobban átéltük volna az ünnep áhítatát.
Aztán felnőttünk. És valami mintha kopott volna az ünnep áhítatából. Persze rossz ezzel szembesülni, de mégis. Racionálisan földhöz ragadt világunk hozománya? A betört (megtört?) élet? Valami jó lenne a régiből!
Így gondolja ma sok felnőtt. S az ő gyerekeik ma ugyanolyan áhítattal élik meg a karácsonyt - valamit talán sikerül továbbadni.
A karácsonyban ott van a titok és annak feltárulása, az együttlét, a szeretet, a hangulat és a TALÁLKOZÁS. Istennel és egymással. De értjük-e ami történt, történhet velünk?
Sokféle dolgot értünk. Jól megtanultunk sorok közt olvasni. Értjük, mit jelent a "reform", értjük a főnök, vagy beosztott virágnyelven mondott üzeneteit, értjük a szavak mögött húzódó szándékot, értjük a világ és az élet törvényszerűségeit. És a karácsonyt?
Nem arra gondolok, hogy széthulló, vagy éppen teológiai rendszerbe foglalt ismereteinket puzzle-darabokként összerakjuk. Nem arra gondolok, hogy tudjuk a történetet. Hanem arra, hogy értjük-e jelentését és jelentőségét szívünkkel, lelkünkkel, egész valónkkal.
Pedig az üzenet egyszerű: VELÜNK AZ ISTEN!
Ki van veled? Férj, feleség, szülő, barát, gyermek? Kicsoda? Nem vagy egyedül semmiben? És ha ők már, még, vagy éppen nincsenek ott? Akkor mi van? És nemcsak az a kérdés, ki van veled, hanem az is: ki van velünk? Közösségeinkkel, gyülekezetünkkel, társadalmunkkal? Egyedül még csak-csak találunk valakit, de együtt? VELÜNK AZ ISTEN!
Velünk van, mert eljött, hogy részese legyen az emberi életnek. Örömnek és szenvedésnek, de főleg szenvedésnek. Eljött, hogy ne magasról mondjon szépeket, jókat, igazakat, hanem szemtől szembe. Hogy ne mondhassa neki senki: onnan fentről könnyű dirigálni, parancsokat osztogatni, beszélni lélekről, eljövendőről, Isten országáról.
Megérkezett egy olyan világba, ahol elnyomás, idegen hatalmak, zsarnokság, kiszolgáltatottság, szeretetlenség volt. Ahol mélyponton voltak az erkölcsök, ahol szinte piacon lehetett válogatni a vallások között. Ahol azonban mégis vágytak többre, a Megváltóra. Voltak akik azért, mert érezték, nem mehet így tovább. Voltak akik azért, mert próféták ígérték századokon át.
És ma? Ma is épp ilyen világba érkezik. Mert zűrzavar van, rohanás és szeretetlenség, istentelenség és mégis vallások hosszú sora. A semmi van, a hiány, a vágyás többre, jobbra - így karácsonykor különösen is. Ezekben akar megtalálni és velünk lenni az Isten.
Isten érkezik. Nem távolodik, hanem közeledik - egészen a földig. Nem elutasít, mert ő az elutasított - de a befogadott is. Isten érkezik, hogy szabadítson. Áhítat és találkozás nélküli ünnepből, fásultságból, bűnből.
Jézusban az Istent kellett felismerni. Akkor keveseknek sikerült, néhány pásztornak, néhány bölcsnek. De sikerült. Sikerülhet ma is!
VELÜNK AZ ISTEN!
Ez karácsony üzenete, Velünk van az ünnep csendjében, áhítatában. Velünk örömben, bánatban, otthon, családban, munkahelyen, velünk küzdelmekben. Velünk, hogy üdvözítsen, hogy megsegítsen.
Legyetek ti is Vele!
Advent - negyedik gyertya
Szeretném, ha segítenél megfelelő módon előkészülnöm születésed ünnepére. Mert azon az ünneplésen, amely köztünk általában szokás, bizony igen szegényes keresztyén máz van csupán. Mindjobban ráillik egész korunkra az ádvent nagy alakjának, Keresztelő Jánosnak a szava: "Közöttetek van, akit nem ismertek" (János 1,26).
És ez olyan természetellenes. Mert ha valaki, aki tanításodat nem ismeri, csupán hallott felőled valamit, azt mondja rólad: nagy ember lehettél valamikor a magad idejében, de a fejed köré a dicsfényt későbbi idők fonták - akkor az nem tehet róla, mert nem tudja jobban. Nem bűne tudatlansága. De ha mi, akik gyermekségünk óta tanításodból ismerjük akaratodat, tetteid gyümölcseiből pedig élünk és mégis közömbösek vagyunk irányodban, vagy szembenállunk veled, azt semmivel sem menthetjük.
Uram!
Igazad van: a bűnöm azért nagy és mély, mert ismerem akaratodat, de nem cselekszem. Szívem vágya hozzád simul, de a le nem gyűrt ó-emberem ellened lázadozik. Születésed ünnepére készülve adj belém elégséges bűnbánatot, mellyel téged - Szabadítómat -, méltóképpen fogadhassalak."
Útravaló, 32. oldal
Hozzánk szólás