Különös dolog történt tegnap: számításaim szerint legalább 1 teljes hét után kisütött a Nap!
Miért annyira különleges ez? Azért, mert úgy gondolom, ha nekem olyan jó kedvem volt a múlt héttől, mint egy hintalónak (csak, hogy klasszikusokat idézzek), akkor vajon milyen hatással volt az öngyilkosságra hajlamosak körében ez a borongós idő?
Szóval a lényeg: kisütött a Nap! Post tenebris fiat lux! S megint csak megerősített valamiben: vannak rajtam kívül lévő erők, amik bizony az én engedélyem nélkül is működnek, szerencsére! Hiába vagyok a sötétségben, a borongósságban, a reménytelenségben olykor, s nem tudok rajta változtatni, azért az ilyen pillanatokban, amikor "megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat – hasztalanul ostromolták", nos, ilyenkor én is átélem: ez a magától, ez a kegyelem. Jó az örök Világosság kegyelmében élni, átélni, hogy amikor nem fut az élet szekere, amikor a vágyak (kösz a postot!), vagy a csüggedés, vagy egyszerre mind a kettő (a nehézségek elől jó álomvilágba menekülni) elborítanak, akkor a nagy sötét tumultusban egyszer csak felragyog a kegyelem fénye! Hogy a vesztes csaták után van feltámadás, s nem tarthat magában az örök homály!
Ez a tegnapi nap ilyen volt. A Nap fényével együtt jött a kegyelem fénye. Furcsa lehet nekünk, bibliás embereknek, de a világ Világossága szólt tegnap a fotonok hullásán keresztül: tart a kegyelem, a sötétség nem tarthat örökké, mert bármily valószínűtlennek tűnjék is: van erő, ami dolgozik rajtunk kívül is, s megcselekszi, amit akar. Mily nagy kegyelem, hogy értünk cselekszik!
A Nap kisütött. A kegyelem jele megjelent. Erről pedig a Gyűrűk Urának Pelennor mezei csatája jut eszembe: kevés rohir, sok ork, de ami mégis óriási erő: a Nap a rohirok mögött kel fel, s egyáltalán felkel, hogy elűzze a homályt, s hogy a kevés által adjon győzelmet! Hálás vagyok, Uram, hogy a gyenge, a kevésnek látszó mellett ott állsz, s felragyogsz a sötétségben, reményt adsz és győzelmet a bennünk és a körülöttünk levő sötétséggel szemben!
Csatlakozz!
