"...Egyszer, órák múltán kinn az autópályán megszólalt a mobilom. Letekertem az ablakot, és kihajítottam. Vajon aki megtalálja,
felveszi majd a hívásaimat, és nyakába szakad az életem?..."
Neil Gaiman: Keserű zacc
...és ha nem sikerült? A lassulás, a kilépés, a koncentrált várakozás?! A leállás, a nyüzsgésből való tudatos kihajolás? Mi van, akkor? Ha hajtani kellett, ha hajtottam magam, ha begyűrt a mindig-egyre-több tennivaló?! Futva meggyújtott gyertyák, imákba belealvás, hajnali rohanás, csukva maradt Biblia. József, Mária, Keresztelő János - bárcsak... Papírhalmok, leállás előtti utolsó hajtás, gyerek vírusos, nincs parkolóhely, nincs pénz, (kell pénz?), mekkora fa, elhadart "Boldogkarácsonyt!" hegyek, és még a sötétség is korán érkezik...
Ha nem sikerült a kilégzés, vehetek-e levegőt? Tudok-e odalépni, leülni, melléállni, átkarolni? Tudok-e letenni minden ritmustalanságot, hirtelen, nem koncentrálva a még zajos huszonharmadikára, nem félve a huszonhetedikétől? Igen.
A betlehemi istálló hajléktalan Istene, a futtában született Messiás miatt igen. Az őt kereső tömeg miatt pihenni képtelen Jézuson keresztül lehet. A viharos tengeren felébresztett Emberfia okán lehetséges. A keresztre felfeszített, meggyalázott Úr által, a harmadik nap Feltámadottján át. Csak úgy.
A romantikus máz hazugság. A fenyőfaillat önmagában naív díszlet. A szeretni-erőlködés dícsérnivaló pazarlás. Az ajándékozás kis sebtapasz egy összevagdosott év-testen. Nem elég, a mosoly mögött is tudjuk, csak időkérés van.
Jézus nem azért született meg, hogy kényszeredetten modellezzünk két-három napig egy idea-életet. Ő a sóhaj - hogy nem muszáj... Lefejteni jött a hazugságot, a díszletet, ami furcsa mód karácsonykor ugyanúgy megvan, csak csillagokat szór, és át van kötve szalaggal. Életet hozott. Úgy, hogy beszállt a mi ritmustalan összevissza zakatolásunkba, a mi elszabadultan rohanó, kormányozhatatlan sorsunkba. Átvette. Máz nélkül, kliséket törve, határokat átlépve.
Ne várjuk!
Ne várjuk. Most ne. Itt van. Nem a kitakarított szobába jön, hanem a visszafojtott feszültségbe, az összeránduló gyomorba, a kihagyó szívverésbe. Neki nem a kitakarított nappali kell, hanem a szeméttel telirakott belső szobánk. Hogy kivigye, ami ott van és felszegezze valami nagyon messzi keresztre. És mi pedig be kell, hogy rendezzük a helyet, amit nekünk Ő ürített ki...
Boldogabb Karácsonyt!
"Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában!"
Lukács evangéliuma 2,11