A kérdés némileg költői, némileg nekünkszegezett és válaszra vár. Az elmúlt napokban szinte a csapból is a tarkáskodás folyt, ami szombaton fog kicsúcsosodni egy békés felvonulásban, amire szépen rácsücsült hőn szeretett miniszterelnökünk, és van rá egy százasom, hogy néhány "szélsőjobbos" provokátor és magát szélsőjobbosnak valló agynélküli hústorony még dobálózni, verekedni is fog, hogy a "független" média ismét elmondhassa: ma Magyarországon FASIZMUS van! Értitek?! Én meg, mint jámbor állampolgár, aki "csak" szeretne nyugodtan élni ott, ahol elvileg a hazája van, ahol a nemzete él. Szeretné biztonságban tudni a jövőjét, szeretné, ha nem kellene azon szorongania, hogy a feleségét valaki fényes nappal bántalmazza az utcán, és megszületendő gyermekei ne az unokatestvérek használt játékaival játszanak hazsnált ruhákba jól felöltözve, mert fűtés már nincs.

Persze ez ellen tenni kell. De nem megyek ki az utcára, mert hiába csatlakoztak az összes pártok a tarka nyilatkozathoz, hiába mondják, hogy nem szabad kirekeszteni, erőszakoskodni, tojnak a fejünkre, és nem csinálnak semmit. Mert ha valaki kezében tarthatná az ország jövőjét, azok pont ők, akik inkább csak a markukat tartják.

Nem megyek ki az utcára, mert az, aki kirekeszt, aki gyűlölködik, aki zsigerből utál, az úgysem lesz ott. Szép, szép ez az egész, de ettől semmi sem fog változni. A tarkákat is bedarálja az aktuálpolitika.

Nem megyek ki, inkább itthon, azok körében, akik bíznak bennem, és ezért hallgatnak a szavamra, mondom el, hogy miért rossz a gyűlölködés és kirekesztés, és meg is mutatom nekik, mit jelent az elfogadás, a melléállás. Azt is elmondom nekik, hogy Jézus is elfogadta azokat, akik őt gyűlölték, DE nem értett velük egyet! Nem fogadta el az érveiket és nem mentette fel őket cselekedeteik alól. Imádkozott értük.

És én sem fogadom el az engem kirekesztők érveit. Nem fogadom el kaján vigyorukat, mikor azt hiszik egy balek vagyok, mert elfogadom vagy próbálom elfogadni őket, de ők magasról tesznek arra, hogy engem elfogadjanak.

Isten országa akkor épül köztünk, ha úgy szeretjük egymást, ahogy Jézus azt megmutatta. Önzetlenül, feltétel nélkül. Ebben benne van az elfogadás is. De nem humanizmusból, hanem keresztyénségből. Egy élhetőbb Magyarországért pedig szükséges az elfogadás kölcsönössége. E nélkül nem fog menni.

Félek, hogy a tarkáskodás a lényegről tereli el a figyelmet. Nem az a lényeg, hogy minden kisebbség képviseltesse magát ezen a rendezvényen, nem az a lényeg, hogy a többség tanuljon végre elfogadást. A lényeg az, hogy Isten mindenkit egy csodának teremtett meg. Ezt a csodát kell felfedeznem magamban és másokban. Ha erre képes vagyok, nem kirekesztő, hanem csodakereső leszek, és egy idő után talán meg is kérdezi valaki: miért csinálod ezt? És elmondhatom, mert érzem és tudom a bennem lévő csodát, érzem Isten ujjlenyomatát az életemen, érzem a közelségét. Azért teszem, hogy őt minél jobban érezzem az életemben.

És végül egy kis tisztázás: mi is az a magyar tarka? EZ.