A választások csúful háttérbe szorították a költészet napját. Én is csak este kaptam észbe, hogy Attila születésnapja fontosabb (kellett volna legyen), mint a két x. Némi hiánypótlással próbálkozom most, összekötve Borzas Pali egy dalával, hiszen ebben az évben ők is "meghalnak".
Lassan, tünődve
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
Csatlakozz!
