Szerintük igen, szerintük meg nem. A meleg téma ismét terítéken, hiszen holnap vonulgatnak, büszkén. Egyeseket hidegen hagy, mások hevesen reagálnak. Mi is írtunk tavaly a felvonulásról, meg egy reklámról. Most azonban érdemes elgondolkoznunk a fenti kérdésen: Szereti-e Jézus a melegeket? Az biztos, hogy magát Jézust nehéz erről megkérdezni, aki pedig imádságban kér erre választ, félő, hogy saját álláspontját fogja tükrözni a "Szentlélek sugallata". Jellemző ránk, keresztyénekre, hogy ha a magunk igazát (nem Isten igazságát) akarjuk igazolni, mindig Istenre, Jézusra, Szentlélekre hivatkozunk.
A teológia megközelítése is problémás. Vannak teológusok, akik keményen elítélik, vannak, akik szükséges rosszként elfogadják a homoszexualitást. Mindegyik oldal biblikus alapokon. Ezzel sem megyünk semmire.
Mi a helyzet a melegekkel? Ők hogy tekintenek magukra? Az elmúlt években volt lehetőségem több meleg sráccal is beszélnem erről a kérdésről. Furcsa mód elítélik a felvonulást. Nem látják értelmét, illetve azt látják, hogy árt a melegek megítélésének. Mert ez nem a meleg büszkeség napja, inkább a melegek általi polgárpukkasztás napja. Akikkel beszéltem, nem vonulnak fel. Sőt nem is érdekli őket ez az egész. Igazából csak nyugodtan akarnak élni, ahogy mindenki más.
Számunkra egyetlen támpont van: Jézus közösséget vállalt mindenkivel, akinek ezzel meg tudta változtatni az életét. Még a prostituáltakkal és egyes farizeusokkal is. Nem volt számára kivétel. De egyikkel sem azonosult. Mindig önmaga maradt. Keresztyénként csak így tudok közeledni minden embertársamhoz, ahogy Jézus. Közösséget vállalok vele, hogy érezze, Isten őt is szereti, de nem azonosulok vele, nem válok olyanná, mint ő. Önmagam maradok.
A felvonulás meg csak műbalhé. Meg a köré szervezett tiltakozás, ellenállás, tojásdobálás is. A legegyszerűbb az lenne, ha mindenkit hidegen hagyna, akkor talán a magamutogató melegek is rájönnének, van más módja is, hogy beszéljünk a meleg kérdésről.