Döbbenet! Ugyanolyanok, mint régen! Ugyanolyanok, mint 10 vagy húsz éve. Mint 100 éve. Mint azok, akiket Jézus átölelt...
Már régóta idegesítenek azok a mondatok, melyekben felnőttek taglalják, a gyerekek mennyire mások (tetszés szerint behelyettesíthető: hülyébbek, butábbak, rosszabbak, lustábbak stb.) mint az illető idejében. Ez nem igaz. Soha nem volt igaz. Ez a felelősség eltolása, a felnőttek (tetszés szerint behelyettesíthető: anyák, apák, nagyszülők, tanárok, hitoktatók, lelkészek stb.) félrenézése, szembe nem nézés a valódi probémával. Szőnyeg alá lapátolás...
Tábor után vagyok. Vezettem, és közben figyeltem. És ismét csak, mint már annyiszor, rádöbbenek, hogy a gyerekek - gyerekek. Akik játszani akarnak, tanulni akarnak (játszva tanulni, tanulva játszani). Akik biztonságot keresnek, kapaszkodókat. Akik szeretetre vágynak. Nyitottak. És adnak... Vagy: elvették a biztonságukat, nem találnak kapaszkodókat, szeretethiányban vergődnek, és ezért zárják le magukat, védik magukat. (Kisebb/nagyobb segítséggel, szeretettel: lásd előbb!)
A gyerekek ugyanolyanok. Csak a világ romlott (Figyelem: a mi világunk! A felnőttek világa!). Nem gyermekbarát. Az apák kifacsarva ("Fiam nem érek rá, dolgoznom kell! Hogy meglegyen mindened!" - és végül semmije sem lesz...). Az anyaság visszavágva (munkát nem kapsz, ha gyereket akarsz. A gyerek rossz, lefoglalja a munkaerőt stb.). A közösségek szétdobálva. Színes-szabos csillogó izék, konzolok, márkák maradnak. Meg a szétesett családok. A kiégett pedagógusok. Saját házunk táján: az idegen, hideg templomok.
{exkurzus. kisfiú (8 éves, okos, eleven) először a hitttantáborban, ebben az évben került be közénk. örül, sok feladatot kap, beilleszkedik (a gyerekek még tudnak ilyent). jön egy felnőtt, aki hívő buzgalomból leüvölti (!). miért? mert harry potter trikót visel. "jézus nem szereti a varázslókat! vedd le azonnal." kisfiú kifordítja. mi próbáljuk elsikálni a dolgot. sikerült, de akkor is! miért kell ez? miért így? miért vele?
szeretet?! "engedjétek hozzám?" szidjuk jézus felé, üvöltsük az evangéliumot a fejébe?! evangélium?! hogyan? ugyanmár! dühítő!}
Ezek a mai gyerekek ugyanolyanok. Szeretetet várnak és adnak. Kreatívak, felnőtté akarnak válni. Kibomlani, kifejlődni - nem felnőtté sérülni, felnőtté silányulni. Mert úgy tűnik, ez marad. Ledaráljuk őket, mi felnőttek, aztán még fejükhöz vagdaljuk, hogy miért esnek szét.
Tegyünk már valamit!!!
Csatlakozz!
