Ma pár évet visszafiatalodtam. Sajna nem valami bűbáj segítségével, inkább lélekben. A reggeli ébredéssel megérkezett a hó. A régen várt, illékony, melegtől féltett, álmoknak ágyat adó, piszkot eltakaró, lányokat szépítő, minden arcra mosolyt csaló. Gyermekként a játékot leltem meg minden télen, most a mindent beborító, jótékonyan elfedő szelídséget és ártatlanságot látom. És nem szeretem a tavaszt, mert bemocskolja, lucsokká becsteleníti. Titkon remélem, mindig tél lesz, soha nem halnak meg a hóemberek.
Boldog első havat!
Boldog első havat!