Akkor kezdjük az elején...
Magam sem tudom mikor, de kitöltöttem a TESCO-ban valami Zepteres papírt - bizonyára valami helyes, szemrevaló hölgy tolta az arcomba, és nem volt szívem visszautasítani. A számom is megadtam. Múlt héten jött is a telefon.

-Kedves Uram, ön nyert! Mit kér, Bioptron lámpás kezeléshez 10 ezer forintos kupont, vagy 5 ezer forintos ajándékot?
"Ejej! Jól jöhet még az ajándék! Legfeljebb odaadom valakinek!" - Az ajándékot kérném!
-Jó, jöjjön el a győri iparkamara épületébe kedden ötre, aztán átadom.
Gondoltam, miért is ne? Úgyis be kell mennem a belvárosba, beugrom érte, öt perc az egész...
Gondoltam én...

Csakhogy elért a direktmarketing karmos mancsa. Kezdődött ott, hogy azt mondták, üljek be egy terembe, mindjárt kezdődik. Mivan??? Mi kezdődik?! Na mindegy, nézzük meg. Kb. 10 ember volt ott rajtam kívül. Középosztálybeli átlagos emberek, vagy kicsit szegényebbek. Anya, apa meg gyermeke. Várandós anyuka. Lepattant rokker. Ilyenek, meg én... Mind-mind a fogyasztói piramis gyenge-középső részéről.
Jönnek a cápák öt perc múlva. Amerikai mosoly, rosszul betűrt gallérú ing a beckemfrizkós srácnál, trendi-elegáns fiatal hölgyek, meg a vezérnőstény. Onnan lehetett megállapítani, hogy rajta volt a legtöbb festék, és középre állt tanult magabiztossággal, hogy beszéljen. A Bioptron lámpáról - meg mellékesen az edényekről. A lámpa nagyon jó egyébként, többször használtam, (olvassátok csak el, magyar találmány ez is...).
A hölgy azt hitte, jól csinálja!
-Tudják, miért vannak itt? - mosolyog
Csend a fáradt, enervált hallgatóságból. Énnekem sem mondtak semmit, azt sem tudtam, ez ilyen lesz.
-Tudják, mit kapnak? Neeem? Tudják, mi az a Zepter? - mosolyog bátorítóan tovább - Na nelegyünk már ilyen passzívak!
Na itt kezdett érdekelni, mi is lesz ebből... Munka után, meg gyesen, meg ilyenek, aztán passzívak vagyunk! Akkora szív, ekkora mosoly, ekkora magabiztosság, nekünk meg van pofánk passzívkodni?! Aha...
Nem ragozom, viccelni is próbált a hölgy, meg előadni, közben azt akarta, válaszoljunk a kérdéseire - be akart vonni a beszélgetésbe. Pl. így:
- Tudják milyen fajta betegségcsoportokat gyógyít a lámpa? - kérd minket, akik közül párunkon kívül a 80% nem is hallott róla. - Na, segítek, öt ilyen van! - mintha általános iskolai felelés lenne: "Tudod te, Peti!". Nem tudtuk, akárhogy mosolygott, nem, azért sem...
Aztán kiderült, miért is vagyunk ott. Nem terápiát kapunk VAGY ajándékot, hanem mindkettőt. A terápiára kapjuk az ajándékot is. Aztán ha partnerek leszünk (értsd: a lakásunkon tarthatnak az ismerőseinknek bemutatót), akkor 15 ezer értékben kapunk fémből készült konyhai cuccokat. De miért kellünk? Ez egyszerű, gondoltam, a vélaményünkre kíváncsiak, a tapasztalatainkra. De nem... Itt is kérdezett:


-Miért vannak itt akkor?
A kínos csendet egyik fáradt anyuka törte meg: -Hogy vegyünk ezekből a dolgokból, ha tetszenek.
-Neeem. Önök a legjobb reklámok! Ha majd erről beszélnek, nekünk jó lesz...

Aha. Reklámhordozó vagyok. Orvul becsaptak, betereltek, rábeszéltek, most meg legyek egy szendvicsember... Na nem! Legyen bármilyen jó is! Bele az arcomba: hirdetési felület vagyok! Reklámidő a nagy kereskedelmivilágban, egy rohadt apróhirdetés...


Szerencsére csak 20 perc volt az egész.
A legrosszabb az egészben, hogy előttem lejáratták magukat, bár a termékeik jók. Bár lehet, hogy ez valami magasértelmiségi donkihóte attitűd, bölcsészfanyalgás, lehet, a többieknek tetszett, nem tudom...

Nekik direkt, nekem véletlen marketing volt, az biztos.