jún 15 2009

Holokauszt megemlékezés pro és kontra

Vasárnap volt kis városunkban a Holokauszt megemlékezés. A Holokausztnak keresztelt eseményről elöljáróban egy tavalyi bejegyzés. Most saját élményeket osztok meg veletek.

Hivatalos meghívót kaptunk erre az alkalomra, mint református lelkészek, s a kollégáim közül nekem volt időm elmenni, lévén a vasárnap dél elég elfoglalt időpont mifelénk. A helyi zsidó egyesület (hitközség nincs) elnöke külön megköszönte, hogy ott voltam. Igen jól esett ez a pozitív visszajelzés. Amúgy sem szeretek reprezentatív alkalmakra menni díszpintynek, azonban erősített, hogy fontos volt nekik a jelenlétem. Azt már nem firtattam, de érdemes lett volna, hogy eljönnek-e a következő megemlékezésre, amin magyar, de nem zsidó származású mártírjainkról fogunk megemlékezni.

Polgármesterünk (aki mellesleg református, de teljesen diplomatikusan kezeli a helyi felekezetek ügyeit) megtette azt a gesztust, hogy a romosan álló zsinagógában, ahol az ünnepség volt, kalapot tett. Igazából senkit nem érdekelt, mi van a saját és a másik fején, az izraeliták viselték a kippát, az asszonyok a kendőjüket, de ők csak a jelenlévők kb. egyharmadát tették ki. A bejáratnál meg nem állt senki, hogy kippákat osztogasson, mint azt egy budapesti zsinagógában már tapasztaltam. Szóval a gesztus szép volt. A beszéd sem volt rossz, nem mellébeszélt, hanem kimondta a lényeget, mi is történt anno, a helyi több, mint háromezer zsidóval.

"Ő is közülünk való? Nem, keresztény." Ez a rövid kis párbeszéd anya és lánya közt folyt, miközben a polgármester beszélt. Ami arra enged következtetni, hogy nemcsak nekünk, nem zsidóknak fontos az identifikáció, hanem nekik is. És biztos, hogy jobban örültek volna, ha a polgármester közülük való, de pechjükre nem.

Ez azonban felpiszkálta egy kicsit az önérzetemet. Miért kell különbséget tenni? Miért baj az, ha kereztény? Aztán lecsitítottam gondolataimat, mert eszembe jutott, hogy hosszú évekbe és kemény munkába került, hogy kineveljem magamból a belém nevelt zsidózást. Óriási teherként nehezedik ránk és a Holokauszt óta amúgy is terhes zsidó-nemzsidó kapcsolatra az a tény, hogy a gójok zsidóznak, a zsidók meg gójoznak. Nem akarok belemenni ennek a történelmi, lélektani, stb. hátterébe, csupán szomorúan állapítom meg, hogy belénk ezt, beléjük meg azt nevelik, mondhatni kondicionálva vagyunk erre.

"Gyilkosok közt cinkos, aki néma." Mondta a helyi zsidó egyesület elnöke. Ami bizony igaz. Azokra is, akik nem segítették a helyieket, mikor deportálták őket. De nekem ez már nem égeti/égetheti a lelkelmet. Én nem tehetek róla, én ott sem voltam. Azokért pedig, akik ezt tették, felelősséget nem vállalhatok. Mint magyar és mint református, szégyellem magam azok miatt, akik mint magyarok és mint reformátusok nem segítettek. És mindent megteszek azért, hogy még egy ilyen szörnyűség, és olyan szörnyűség, amit magyar származásúak ellen követtek el, ne történhessen meg. De személyes felelősséget nem érzek, és nem is fogok azért, ami ott és akkor történt.

Vitézek. Két helyi zsidó vitézi címet kapott az I. világháborúban szerzett érdemeikért, de ennek ellenére őket is kivégezték. Mikor törvény adta jogukat akarták érvényesíteni, miszerint a vitézi rend tagjaira nem érvényes a zsidó törvény, ott helyben agyonlőtte őket a rendőri jegyző. Kiváncsi lettem volna a zsidózó-magyarkodó gittegyletre, amit ma vitézi rendnek neveznek (bár sok köze nincs a Horthy féle szellemiséghez), hogyan reagálna erre a hírre. Két magyar zsidó, mert ők magyarnak tartották magukat, hősiesen harcol a hazáért. És ezt elismeri nekik Horthy. És itt lennék kiváncsi a balról fröcsögőkre, a Horthyt mocskolókra, erre mit lépnek. Még a végén kiderül, hogy a háború előtti Magyarország mégsem olyan volt, mint amit állítanak ma jobbról is meg balról is, hanem sokkal színesebb, emberibb, szeretnivalóbb.

Az áldozatok. Tucatnyi idős, meggörbült hátú, ember, akik túlélték. És most könnybelábadt szemmel hallgatták az emlékezést. Joguk van a fájdalomhoz, a gyászhoz és megértem a gyűlöletüket, amit már rég elhunyt emberek iránt éreznek, és megértem a félelmüket, mikor újfasizmussal riogatják őket.

Bocskai. Abban voltam a megemlékezésen. De senki sem nézett posztmiépesnek, jobbikosnak, szélsőjobbosnak. Egy túlélő idős néni pedig nem félelemmel teli szemmel menekült előlem, hanem rámmosolygott és biccentett. Én visszamosolyogtam. Így is lehet ezt. Együtt, méltósággal.


jún 15 2009

Kik a táposok?

Valamikor, nem is olyan régen, jópár székely nyelvlecke látott napvilágot, s kis blogunk is átvett egynehányat (tessék rákeresni). Kukkeros barátaink most ismét nagyot alkottak partizánakció-szerű közvéleménykutatásukkal.

 


jún 11 2009

MorFONdír XXXVII. - Mi ez? Nem tudom, de olcsó. Vegyünk!

A fenti címben olvasható rövid kis párbeszédnek néhány éve voltam fültanúja egy áruházlánc üzletében. Suhogós naciban anyu és apu, tolják a bevásárlókocsit, megakad a szemük egy új terméken, ami akciósan csak száz forint. Nem igazán tudják hova tenni, mert az előtt még nem láttak ilyet, de vesznek, me' occsó. Nesze neked magyar valóság.

Hasonló indíttatásból fakadó őrület volt az országban vasárnap, az EP választás ideje alatt. Persze ezt nem lehetett hallani. Azóta viszont sokan írtak erről (helyi, vélemény 1, 2, 3). Mivel nem voltam itthon, hanem a zalai dombság egy kicsiny falujában regenerálódtunk bellajazzel a városi lét nyomasztó valósága után, egy barátomat kértem meg, hogy vegyen nekünk is sajtot, mert ezt az akciót nem kellene kihagyni. Persze nem a legjobb minőség, de ha ló nincs, jó a szamár is. Este hív a sajtvásárlással megbízott barát, hogy ő biza be nem megy a boltba, mert óriási tömeggel találta szemben magát, amit lassan, de biztosan eluralt a lincshangulat. Aztán már a neten is fent volt az esti órákban, hogy több áruházban anarchia uralkodott, rendőröket kellet hívni.

Megdöbbentő, hogy az igazi valóság nem a 14-4-3-1 mandátum-megoszlás, hanem az emberek sajtvásárlási őrülete. Ebben benne van minden. A vegyünk, mert olcsó felfogás, a régi berögzült emlékek (háború, élelmiszerkiadás jegyre, több napos sorbanállás) és belenevelések determináltsága: most szerezzük meg, spájzoljunk, mert holnap már nem lesz, ki tudja, mi jön? Ez látszik a hosszúhétvégék, két napos ünnepek előtt is, csak arra jobban készülnek a kereskedők. És tökmindegy, hogy milyen név és logó alatt parkol az ember és tolja a bevásárlókocsit, a szellemiség ugyanaz.

Eszembe juttatta ez a megdöbbentő tapasztalat a kenyércsodát. Jézus ötezer embernek ad csodálatos módon enni, akik jóllaknak, aztán jön az anarchia, el akarják ragadni és királlyá akarják tenni. Jézus visszavonul, sőt otthagyja őket. Amikor keresik és megtalálják, akkor így szól: "Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok" (János ev. 6, 26) Régi dolog ez a kenyérért mindent. Nemhiába alkalmazták a rómaiak sikeresen a "kenyeret és cirkuszt" elvét. Valamilyen formában ez érvényesült most is. Cirkusznak ott a tv, kenyérnek ott az akció. És az ember irányítható, nem gondolkodik, ösztönlénnyé silányul. Talán túl pesszimistának tűnök, de ezt látom, és ennek én is részese vagyok, mert én is a mai magyar valóságban élek.

Kiútnak szintén egy jézusi mondat jut eszembe: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki bennem hisz, nem szomjazik meg soha." (János ev. 6, 35) Önző, másokat figyelmen kívül hagyó létezésünket csak az isteni valóság szüntetheti meg. A szimbolikus vacsora Jézussal (vagy a corpus christi) képes betölteni magasabb rendű szükségleteinket, melyek kontrollálatlanul anarchiához vezetnek.


jún 08 2009

hetiZENE - egyemberes meló 2.

Akkor folytassuk kis sorozatunkat azokról, akik kreatívan kieszközölték, hogy egyedül is zenekarként muzsikáljanak. Jelen esetben egy hölgy az, aki tapossa az effektpedálokat megsokszorozva önmagát. Emellett hol ilyen, hol olyan hangszereket ragad magához kellő hozzáértéssel, csak, hogy teljes legyen a döbbenet... És persze hihetetlen jó hangja van.

Theresa Andersson

1. Birds Fly Away (zene a hűtő mellől...)

2. Egy koncertfelvétel (nem csalás, nem ámítás), 22 perc, de nagyon megéri...


jún 07 2009

Szép nap ez a mai....

 

Tényleg szép. A tavaly húsvétkor feltett számláló elérte a 25 ezret.

De megvan a cél: Vajon lesz-e 200.001 letöltés?

Nekünk még összejöhet...


jún 06 2009

Kaptuk, megosztjuk...

Battus, állandó kommentelőnk küldött egy érdekes honlap segítségével farigcsált szómontázst. Blogunkról, blogunkból, szóról szóra.

Köszönjük! Szerintünk találó, a maga véletlenségében is.

Hmmm. A Fiú tartja az egészet...

 

 


jún 06 2009

Más szemével látni - Sam Javanrouh

(Kampány)csendes estén, amikor nyugodt az időjárás (elmaradt a narancsriadó), mit is ajánljon az ember, ha nem egy nagyszerű fotós munkásságát. Sam Javanrouh iráni származású, Torontóban élő művészről van szó. Fotoblogját, a "daily dose of imagery"-t naponta érdemes nézni, figyelni. Színvonalas, igényes képeket sokan tudnak készíteni, de olyanokat, amiknek történetük is van, kevesen. Sam Javanrouh az utóbbiak közé tartozik.

Íme egy kis ízelítő:

 

 


jún 02 2009

hetiZENE - egyemberes meló

Szóval jön a srác, oda áll a térre, kipakolja a táskáját - effektek, kütyük, miegymás - veszi a mikrofont! Aztán nekikezd, beatbox, ének összekeverve, megsokszorozva önmagával. Zene ott és akkor. Zseniális.
Már csak élőben kellene látni, hallani! (Erdélyiek előnyben - a nyáron ott lesz nálatok több helyen is!)

Dub FX
(Myspace)

Flow (egy szaxofonossal közösen, hihetetlenül jó! HQ-ban, hangosan!)

Smoothe Youre Pain (McFerrin fehér lett és rákötöttek egy samplert és egy keverőpultot...)

Society Gates

Love Someone

Idekattintva pedig egy amszterdami felvételt láthattok - tényleg nem kamu a srác.


jún 02 2009

PÜNKÖSD - sajtó 2

Nemrég ezt olvashattátok a pünkösdről. Most egy gyors sajtószemle a teljesség igénye nélkül, eme nehézkesen induló munkanap reggelén: index, kérdőív, Népszabi, Nemzet és a mindig polgárpukkasztó Tótagyerek.


máj 31 2009

Pünkösd. Éjjel.

...ckáztatás, kiszámíthatalanul forgó világ, messzíről elkerült utcák, elkeseredett düh, piroshullám, a "szavazz rám!" plakátok hányingere, félreértettség, hangos szavak, elharapott szóvégek, kikötődött cipőfűző, csalódás okozva és szenvedve, bizonytalan múltidő, folyamatos jelen, feltételes jövő, távols...

Élhető világot akarok!

Érthető Istent akarok!!!


kép: Sam Javanrouh

 

 


süti beállítások módosítása