Már írtam a 16 Horsepower nevű csapatról, és arról, hogy a már nem létező banda vezetője milyen jó kapcsolatban is van a Muzsikással. Most erre szolgáltatnék is egy bizonyítékot.
Két dal jön, ami voltaképpen egy. Először a Muzsikástól a "Betyárdal" című népdal jöjjön, majd annak David Eugen Edwards által való átdolgozása "Outlaw song" címmel. Körülbelül így dúdolná egy cowboy a magyar népdalt...
(Külön figyelmet érdemel a népdal szövegének átemelése, szerintem példaértékű - a dal lelke megmaradt!)
1.
Muzsikás
Betyárdal
csütörtökön virradóra
találtam egy pej csikóra
azon hajtottam a tinót
mind a három daruszőr volt
mind a három daruszőr volt
Tisza partján elaludtam
ej de szomorút álmodtam
megálmodtam azt az egyet
babám nem leszek a tied
ej de nem leszek a tied
de amikor felébredtem
kilenc zsandár áll előttem
azt kérdezik mi a nevem
hol az utazólevelem
hol az utazólevelem
zsandár urak mit akarnak
talán vasalni akarnak
nem akarunk mink vasalni
szilaj csikót jöttünk venni
szilaj csikót jöttünk venni
szilaj csikó nem eladó
nem is zsandár alá való
mer ha arra zsandár ülne
még a madár is rab lenne
még a madár is rab lenne
azt kérdezik mi a nevem
hol az utazólevelem
kettőt mindjárt agyonlőttem
ez az utazólevelem
ez az utazólevelem
Alapvetően a száraz fehérborokat kedvelem, azok közül is inkább a hegyvidékit, mint a homokit. (A nyáron beleszerelmesedtem a francia és olasz vörösborokba, de erről majd máskor). Így lett az egyik kedvelt borrá a pannonhalmi Tricollis Cuvée. A cuvée mindig több fajta bor házasításából születik, ami igen nagy hozzáértést igényel, hiszen nem összeöntözgetésről van szó. Ebben a borban a rajnai rizling, az olaszrizling és a tramini adja az igen különleges ízvilágot. Alapvetően testes, már szinte keménynek mondható bor, mifelénk ezt hívják emberesnek. A rizlingben megtalálható a határozott fellépésű, markáns íz, és ezt szelidíti meg a tramini, a maga gazdagságával.
A másik pannonhalmi kedvenc a Merlot, ebből is az első, 2005-ös évjárat. Egy izgalmas francia módszert alkalmaznak ennél a bornál. Amikor a must borrá forrt, áttöltik tölgyfahordókba, amiket előzőleg kiégettek. Ezt nevezik barrikolásnak (barrique). Az égett fa jellegzetes, karamellás ízt kölcsönöz a bornak. Nagyon eltalálták. Első ránézésre idegenkedtem tőle, de elég volt megérezni a bor illatát, megízlelni, és máris dobogós lett nálam. Egy hátránya van: a hordók az égetés miatt drágábbak, és két évente cserélni kell, ami egyértelműen az árát növeli egy-egy palacknak. Mégis megéri megvenni, mert semmihez sem hasonlítható az íze.
Csatlakozz!
Hozzánk szólás