Szép csendesen lecsökkent a blogok (a mienk is) olvasottsága. Hiszen kitört a nyár, mindenki nyaral, utazik, regenerálódik, kivéve, akik nem. Sokan ritkán neteznek ebben az időszakban, ami nem is baj, törekedjünk valós emberi kapcsolatokra, és persze pihenjünk, ha tehetjük.

A nyár egyik színfoltja (nemcsak gyermekeknek) a tábor. Emlékszem, milyen nagy izgalommal vártuk az iskolai tábort, ami a régi, jól bevált űttörőtáborban volt. Nekünk már nem jutott ki a "jóból", nem vittek építőtáborba, de némi ideológiai nevelést még kaptunk a lehetetlen-narancssárga színű, húszszemélyes sátrak gyenge árnyékában. És a másik pólus: a nyolcvanas évek második felében már elnézték a hittantáborok szervezését. Szintén űttörőtáborban, de nem diszkóval, hanem ifjúsági énekekkel, reggeli áhítattal, Jézus élete filmmel, ami akkor nagyon nagy szám volt. Gyakorlatilag senki nem tudta a szervezők közül, mit és hogyan kellene csinálni, mert eddig senki sem szervezett hittantábort. Volt a régi, jól bevált minta: délelőtt csoportfoglalkozás, délután strand, foci, egyéb játék, este egy kis tea, néha film, beszélgetés. Mondhatni űttörőtábori minta, ha már a helyszín úgyis az.

És a jelen valóság. Szöget ütött a fejembe, mi a helyzet a mai táborokkal. Egyrészt mi is szervezünk többféle tábort, kirándulást, másrészt egy cikkrészlet "indította be a bogarat". Az elmúlt években nemcsak elszaporodtak a táborok (lovas, dráma, iskolai, túra, tánc, néptánc, kézműves, nyelvi, napközis, stb.), hanem a cél és a részvételi díj is igen eltérő. A néhány ezertől akár a többszáz ezer forintosig is változhat a belekerülési költség. A célok pedig sokszínűek: alternatív oktatás, régmúlt szokások, foglalkozások megsimerése, hagyományőrzés, további ismeretek szerzése, azaz kőkemény tanulás. És ezek között bújik meg a hittantábor. Akár nyugodtan besorolhatnánk az ideológiai nevelés-táborok közé, amik régen voltak, és ma is sokakban ellenkezést vált ki csupán az emlék. Mégis szerintem egészen más. Emberségre, egymás tiszteletére, szeretetére, önmagunk elfogadására, az Istennel, mint életünk Gondviselőjével való együttélésre, a legmagasabb emberi értékek integrálására tanítjuk egymást, felnőttek és gyerekek egyaránt. Ami az egész mögött meghúzódik, a szeretet megélése, amit Istentől kapunk, és továbbadunk egymásnak. És persze itt is van sok nevetés, játék, sport, közös ének, filmklub, kirándulás.

Mégis kevesen vesznek részt ezeken a táborokon, inkább a drágább, de jobban reklámozottat választják. Ennek több oka van: időpont, helyszín, kínálat, a gyereknek hol van több barátja, ki a szimpatikusabb, stb. Szerintem a fő ok inkább az, hogy a szülők sem érzékelik, mi az a plusz, amit egy hittantábor adni tud, de más tábor nem. Ez a versenyhelyzet, amiben erősen alulmaradunk. Talán a szülőknek is kellene tábort szervezni, arról, hogy a gyermekeiknek nem az erőltetett nyári tanulást biztosító tábor, nem a drága és sikkes tábor, hanem a tényleges értékeket átadó, valódi, építő közösséget teremtő nyári időtöltést érdemes választani.