Élménymorzsa-tál az első prekás extrém túráról.
The first PREKA christian freestyle trip...
Az úgy volt, hogy Szajki életepárját haza kellett hozni Svájcból. Persze nem zordon hegyi emberek karmai között volt, nem is egy svájci trezorban őrizték. Egész egyszerűen leteltek a Zürichi Egyetemen eltöltött ösztöndíjának napjai - a hasznoshoz pedig kellemes is szerveződött, azaz pár szabad barangolós nap, amikor is Szjakiné férjurát, plusz egy lutheránus tábori lelkészt és jómagamat végigvezet Helvécia egy részén.
***
{genfi székes egyház}
Nem tudom, katolikus barátaim hogy érzik magukat, amikor belépnek Vatikánban a Szent Péter Bazilika kapuján - de a mi saját genfi Szent Péter Katedrálisunkba (Chatédrale de St-Pierre) beérve nekem összeszorult a torkom... Hisz ez a templom, AHOL MAGA KÁLVIN IS SZOLGÁLT! Egy szimbolikus hely, különös atmoszférával, a falakban bezárva a történelem.
A templomban sétálva, körülnézve aztán ez a lelkesült állapot átadta a helyét valami Kálvinhoz jobban illőnek - itt prédikált (sokat, sorba véve a textusokat) egykori lelkipásztortársam, Jean Cauvin.
Kálvinnak nem tudjuk a sírját. Ő akarta így. Nem baj, jól tette. Inkább a szószéke maradjon meg bennem, ne a sírköve.
Még valami. Ott a templomban ki van állítva a reformátor széke. Nem trónus, hanem egy kényelmetlen faragott bútordarab. Ez így jó...
***
{bicska & szalonna}
Egy francia reformátor nemzetközi gondolatai az evangéliumról megtesznek pár száz kilométert, gellert kapnak a nehéz történelmű magyarságon - és kialakul az a felekezet, amit "magyar vallás" néven illetnek olyan sokszor. Egy olyan felekezet, aminek hazai tagjai alapjáraton odakanyarintják nemzeti hovatartozásukat, mint Istentől kapott felelősségvállalást, küldetést (néha kicsit vagy nagyon túlpörögve, káros módon - lásd H. L. Junior). Liberális módon (hmm,klasszikus értelemben, persze), vállalva a lázadást is, megvalósítva a progressziót, beleépülve a hagyományokba. (Kérdés: mára ebből mi maradt?)
Az, hogy nem csak kálomisták voltak kicsiny csapatunkban, hanem 1/4 arányban az ágostai hitvallás is képviseltette magát, kifejezetten jó tett a közhangulatnak. Testvérünk tükröt tartott elénk (persze mi is megtettük, ráadásul túlerőben). Érdekes volt látni, milyenek is vagyunk kívülről - magyar reformátusok. Kicsit szittyábbak az átlagnál, nyakasak, hajthatatlanok, no meg árukapcsolásban jóféle pálinka, szalonna, kolbász... Ezek lennénk mi?
Valljuk be, van abban valami pikáns, hogy egy szikár, gyomorbeteg reformátor mai magyar követői tényleg elővették a szalonnát még Svájban is (költségoptimalizálás!) és persze jutott egy kis pálinka is - lélekmelengetőnek. Lutheránus testvérünk nem hozott szégyent őseire - seritallal látott el minket, ahogy kell...
folyt. köv.
Csatlakozz!
