"A keresztény vallás az öröm vallása. Az evangélium jó hír.
Mi az öröm hírnökei vagyunk, a föltámadás tanúi, annak ellenére, hogy ábrázatunk olykor gyászos.
A legtöbb keresztény készebb a szenvedő Krisztussal együtt szenvedni, mint az örvendező Krisztussal együtt örvendezni!
A nagyböjti szent negyven napot megértjük. Részt is veszünk benne. Amikor ez a szent negyven nap elkezdődik, bűnbánatra, együttérzésre, önmegtagadásra adjuk magunkat. A kereszténység a maga egészében megmozdul.
Úgy szokott lenni, hogy vallásos életünk Húsvéttól kezdve szünetelni kezd. Elkezdi a húsvéti szünetet. Szívesen jelen vagyunk, ha valahol baj van, enyhíteni igyekszünk, együttérző szívvel együtt sírunk. (Megosztott fájdalom, fél fájdalom!) Mihelyt élvezni, örülni kellene - az minket már nem érdekel, úgy érezzük, ott már nincs ránk semmi szükség!
Ennek a magatartásnak a magyarázata nem valami hízelgő. A szomorúságban magunkat keressük - és meg is találjuk! Természettől fogva pesszimista hajlamunk rokonszenvez a tragikus eseményekkel. Mindnyájunknak van elég okunk, hogy saját "számlánkra" szomorkodjunk, hogy sajnáljuk szegény magunkat mások sajnálgatásának látszata mögött. Mindnyájunknak van egy kis személyes könny-tartalékunk raktáron, amit szívesen kisírunk, bármilyen adandó alkalommal.
De másnak örömében osztozni, örülni más boldogságának - az már valami érdektelenséget kívánna, a szívnek gyöngédségét, magunktól elszakadást - és erre általában nem vagyunk hajlamosak!
A nagyböjti negyven nap után meg kellene hoznunk Istennek azt az áldozatot - a legnagyobb önmegtagadást, amit az összes többi csak előkészített, és ami őszinteségünket bizonyítaná - hogy boldogok legyünk, hogy örüljünk! Meg kellene szereznünk Istennek azt az örömöt, hogy boldognak lásson minket Őmiatta. Azt kellene mondanunk neki:
- Uram, Te elég sok mindent tettél értünk, Te eléggé szerettél minket, eleget szenvedtél értünk ahhoz, hogy legalább ezt a viszonzást megkaphasd tőlem, hogy boldognak láss. Hogy örüljek hitemnek, örüljek annak, hogy Benned bízhatok, örüljek Teneked!"
Luis Evely: Az öröm útja
Csatlakozz!
