Régóta vallom, hogy egy közösség, csoport, de a nép érettségének legfontosabb és leghitelesebb fokmérője az, ahogyan a kicsinyekkel, a gyengébbekkel bánik. Az ahogyan nem csak a gyereket, de a sérülteket, a fogyatékkal élőket beemeli, körülfogja, sajátjának érzi.
Március 21-én van minden évben a Down-szindrómások világnapja. Családom nem érintett a témában, de magam többször éltem át kellemes élményeket szindrómás gyerekek társaságában. Örömmel látom az evolúciót egyre több embernél, ahogy a szörnyű és durva "mongolidióta" bélyegből "Down-kóros beteg", majd "Down-szindrómás embertársunk" lett az idők során. Van változás. Ez jó, de még nincs vége. Nagyon az elején járunk!
A sajtó sem áll a helyzet magaslatán, pedig sokat tehetne az ügy érdekében. A témával foglalkozó Danka-blog írását ajánlom figyelmetekbe, nagyon tanulságos...
Csatlakozz!
