***
...és elhatározta, hogy megfordítja az irányt.
"Mindig lentről kezdi felfele az ember. Előszöra por, a mocsok, az elhajított cigarettacsikkek... Így az arcok is szürkébbek. A házak felső emelete, a homlokzat érdektelen, erő sincs hozzá már. Az ég kékje egyenesen dühítő. Van pofája vakító tisztasággal kékleni!"
Nem jó ez így. Elhatározta, megfordítja a folyamatot. Fentről indul. Emelt fejjel kezdődik a befogadás. Még akkor is, ha borús az ég, ha szürke. Hisz az ég őszintén, tisztán sötét, beavatkozás nélkül, nem az ember festi át. Romlatlanul olyan, épp akkor. Bármikor.
Döntött, kipróbálja. Fentről lefelé. Mert védeni akarja magát. Erős akar lenni, más. Inkább az ég rokona. Osztozni akar a házak magasának ismeretlenségében. Már minden grafittit ismer itt lent, minden foltot, málladékot. Oda fel akar tartozni. A fenti recéket, kacskaringókat vágyik ismerni.
Ki akarja húzni legalább addig, amíg tavasz lesz. Döntött.
"Nincs tavasz. Elmarad. A jegyek beválthatók. Széttéphetők. Beszánthatók. De túlélem. Mint a huszadik századot. Hisz akkor száz évig nem volt tavasz. Mégis túléltük valahogy."
Elhatározta, megfordul az irány...
***
Csatlakozz!
