Tegnap volt Hamvazószerda, elkezdődött a böjti időszak. A trendi fogalom most nem az önmegtartóztatás, hanem a tisztítókúra. Szóval elkezdődött a negyven napos tisztítókúra. Méregtelenítjük magunkat a Húsvétra.
Sokáig nem tudtam mit kezdeni a böjttel, aztán elolvastam Anzelm Grün böjtről szóló könyvét. A hangsúly igazából nem is a méregtelenítésen és tisztítókúrán van, a hús és alkoholmentes táplálkozáson. Fontosabb a lélek önmegtartóztatása. De ez sem azért, hogy lelki tisztítást végezzünk, hanem az ünnepre készülődést teszi minőségivé, valódivá. És mindemellett tisztábbá teszi a gondolatokat, a testet, a lelket.
Jézus megkísértése a pusztában nem csak úgy lett, nem hirtelen ott termett a Kísértő, hanem negyven napos böjt előzi meg. Jézus negyven napig böjtölt, ekkor jelenik meg a Kísértő. Jézus szembenéz vele, szembenéz önmagával, szembenéz emberi gyengeségeivel. És győz önmaga és a Kísértő felett. Ez a böjt lényege. Szembenézni magammal, szembenézni a Kísértővel, szembenézni mindazzal, amivel eddig nem mertem. Az önmegtartóztatás, a böjtölés ezt segíti elő. Nehéz úgy böjtölni, ahogy Jézus is tette. Könnyebb egy divatos diétát megcsinálni, könnyebb tisztítókúrát végezni. Az csak a testet tisztítja, de az igazi böjt az egész életet. Ha böjtöltök, böjtöljetek, ahogy Jézus. Ne divatból, ne vallásoskodásból, hanem szívből.