Tegnap több hentesüzletet is végigjártam, hogy beszerezzem, ami egy szilveszter utáni (nem szilveszteri) baráti összejövetel gasztronómiai élvezeti értékének növeléséhez szükséges. Hátrahőköltem a tömegtől és a rohamos árufogyástól. Miután a sokkhatás alábbhagyott, furcsa érzés kerített hatalmába. Mi ez az óriási dömping? Mindenhol azt hallom, hogy nincs pénz erre meg arra, s mégis rengetegen vásárolnak, nemcsak nagyáruházakban, modern szentélyekben, hanem kis belvárosi boltocskákban is. Vagy egyszerűen: enni kell? Nem tudom, mi a valódi válasz erre a zavart kérdésfeltevésre. Ez a kuszaság jellemzi a szilveszterünket, óévbúcsúztatónkat, újévvárásunkat. Kettős érzések vannak jelen ebben a néhány napban. Ünneplünk, mulatunk, de közben aggódva várjuk a holnapot, a nadrágszíj újabb erős meghúzását, mely szinte már elevenünkbe vág.
Nem tudok mit kezdeni ezzel a, nem is ünnepnek nevezett estével, éjszakával. Lehetőség a bulizásra, melankólikus búcsúzás az elmúlt egy évtől, furcsa várása az újnak. Hogyan legyek jelen ebben az estében? Mit tegyek az első napon?
Nekem sokat segít az óévi és újévi istentisztelet. Keretet ad, egybefoglal. Segít elengedni és várni az újat, az ismeretlent. Reménységet ad. Az úrvacsorai közösség a maga szerény misztikájával, csendes titkával, feltölt. Megelevenít. Bizakodásra buzdít. Egyszerűen segít.
Kívánom, hogy nektek is legyen hasonló lelki élményetek az év utolsó, első és minden napján! Bízzátok Újra Életeteket Krisztusra!
Csatlakozz!
