Ma szombat van, dolgos szombat, ami igazából péntek, mert minden pénteki rend szerint megy, csak szombaton, és milyen vérlázító, hogy a jövő pénteket kell ledolgozza az ember előre! Bár nem is ez fáj leginkább, hanem hogy elvették a jól megszokott szabad szombatot, s beraktak helyette egy várakozással teli pénteket, ami már a második a héten, s ki képes egy héten két pénteknyi izgalmat elviselni?

Pedig volt ez másként is: nagyon sokáig a 6 munkanap volt a normális, és bár tudom, van aki ma is 6 illetve 7 napot dolgozik egy héten, nem ez az irányadó. Hozzám hasonlóan sok ember él ma Magyarországon, aki már abba született bele, hogy a szombat a hétvége része, s mint ilyen, alkalmas a kikapcsolódásra, a feltöltődésre, kapcsolatok ápolására, kinek mire. Nekünk már fáj, ha elvesznek egy ilyen napot, mégha kapunk is helyette másikat (ami még nem jött el, tehát lehet, nem is lesz - gondolhatja a bizalmatlan polgár). Ez ugyanis már a mi jogos tulajdonunk. Ha nem az lenne, nem fájna annyira. Valahogyan vissza kell szerezni! Ekkor jön a mentő gondolat: vigyázó szemetek Londonra vessétek! Merthogy tőlünk nyugatabbra ezt a problémát az ún. bank holiday rendszerrel oldják meg. Minden évben mindenki jó előre tudja, mikor lesz hosszú hétvége, ha esik, ha fúj. Kötelezően elő van írva, hogy a hivatalos ünnepeken túl még néhány nap jár a dolgozónak az évben, ami fix szabadságnak tekinthető. Ebből talán ha 5 van egy évben. Nálunk miért nem lehet ugyanezen módszer alapján megadni pl. a mostani 24-ét grátisznak, és akkor megmaradt volna a mai nap is? Hiszen az angol gazdaság nem ment tönkre a mai napig sem, pedig nem ma kezdték, a magyar meg nem dübörög majd jobban ettől az egy naptól, amikor a másik 364-től sem lett (és sajna nem is lesz egy ideig) épp egy "pannon tigris". A kecske is jóllakna és a káposzta is megmaradna... Az ilyen szombatokért vívott harc tehát nem kilátástalan! A kérdés csak az, hogy valóban a szabad szombat-e a fontos, vagy inkább a rá következő vasárnap? A - számunkra gyakorlatilag - hatodik nap, vagy a nyugalom napja? S ha ez utóbbi, akkor hogyan vagyok képesek ünnepelni? Mert igazán a hetedik napnak kellene minőségi változást hoznia, pontosabban fogalmazva annak a napnak, amit az ember Istennel tölt el fokozott mértékben. Ez a nap lenne a feltöltődés napja, a nyugalom napja, a békéé, az ünnepé.

Egy mondatban: a sok dolgos nap között - legyen az akár szombat - van-e akár egy olyan is, amire azt mondom: ez az Úr napja, a nyugalomé. Ha nincs, lehet akármennyi szabad péntek, szombat, vasárnap, hétfő...