Ígértük, hogy lesz egy éves virtuális ömlengésünk évfordulója kapcsán némi múltbanézés, összegzés, legfőképp meglepetés. Íme. Ez itt az. Meglepetés. Bár bellajazz nem tartja fontosnak valódi kilétünk felfedését, lévén ez blog és nem személyes honlap, én ezentúl csak úgy alszom nyugodtan, ha némi infómorzsát elhullajtok magamról/rólunk. Ha bloggertársam hevesen tiltakozik majd, megengesztelem.
Annyi már bizonyára kétségkívül egyértelmű, hogy a történelmi felekezetek helvét irányzatához tartozom, szépen mondva református, csúnyán szólva kálomista vagyok. Kaptam is ezt, meg nem is, tetszik is, meg nem is, el is fogadom, meg vitázok is vele. Nem idántitáskrízis szintjén, de állandó önmagamra, másokra, egyházamra, hitemre, országomra kérdezéssel. Újra és újra, mert minden egyes kérdésfeltevés mögött meghúzódó nyugtalan válaszkeresés közelebb visz Isten Szeretetéhez és Igazságához, no meg önmagam megismeréséhez.
Egyes bejegyzések sejtetik, hogy nem csupán mezei egyháztagként bocsátom a virtuális valóságba jobb-rosszabb gonolataimat, hanem azzal az áldással (ami sokszor átoknak tűnik), hogy kicsiny egyházam szolgáló lelkésze vagyok. Hú, most kapaszkodtok, egy pap is írogat, de büszkén húzom ki magam, és nem érzem magam egyedül, hiszen bloggertársam is hasonló minőségben éldegél (ajjaj, most lelepleztem!), és a jezsuiták is blogolnak erősen, s minőségükben, gondolatiságukban közel állnak hozzánk az olvasott bejegyzések alapján.
Végezetül egy kép, ami az előző születésnapi bejegyzés írása közben készült, s melyen a bejegyzés íróját láthatjátok, amint vért izzad néhány sor kiötlésén.
Csatlakozz!
