Feltettem az alábbi kis szösszenetet, aztán levettem, mert nem találtam jónak, aztán meg felhívtak, hogy miért vettem le, jó volt. Ennyi mozgalmas előzmény után, tessék:
Három közhely, melyeket ismerünk, használunk, sőt már annyit használtuk, hogy ki sem kell mondanunk a megfelelő pillanatban, mert mindenki erre gondol. De mégis újra és újra rádöbbenek, hogy valami nagyon hiányzik valami miatt. Nem tudom megfogalmazni, csak közhelyeket tudok segítségül hívni. Nem tudom megfogalmazni, mert annyira mély és egzisztenciális félelem és szomorúság vesz erőt rajtam, amikor érzem ezt a hiányt. Teszem a dolgom, hasznosnak érzem magam, aztán egy pillanat és minden értelmetlennek tűnik, és újra kell fogalmaznom, mit miért teszek, újra kell értelmeznem az életem. És mindig keresek valami biztosat, ami teljesen betölt, hogy többé már nem kell keressek, mert nem érzem a hiányt.
Keresztyén ember nem érezhet ilyet, mert meg van váltva. Újabb közhely, amitől feláll a szőr a hátamon. A keresztyén ember megváltottsága szerintem, nem azt jelenti, hogy a bölcsek köve az övé, hanem tudja, hogy kinek a kezébe tette le az életét. De attól még tele van kérdésekkel, kételyekkel, félelmekkel.
Információs társadalomban élünk. Igen, már megint egy közhely. De ez a közhely agyonnyom, és igazán ez tesz bizonytalanná, kétkedővé, ezért hiányzik valami. A rengeteg információ, ami körülvesz, naponta bombáz, a rengeteg impulzus, ami lassan eltompítja az érzékeimet és a lelkemet. Keresi a szívem mindezekre Isten válaszát, ha Istennek egyáltalán van válasza az információs társadalomban fejét ide-oda kapkodó, a mennybe vezető utat kereső embernek.
Úgy érzem, Isten néma. Néma, mert már mindent elmondott, és csak akkor szól, ha valami fontosat akar mondani. És csak annak, akinek van füle a hallásra. Akinek keres a szíve, akinek sokat, nagyon sokat keres a szíve, aki nem elégszik meg fél- és áligazságokkal.
A közhelyek szerintem sokszor valami fontosat fogalmaznak meg, csak annyit használtuk őket, hogy kiüresedtek... de azért még van értelmük, ha veszem a fáradtságot és értelmezni kezdem. A keresés pedig... nos maradjunk annyiban, hogy tart, bár most épp egy derűsebb időszak következik :)
Csatlakozz!
