Tegnap hallottam egy érdekes elmélkedést Jeremiás próféta egyik dörgedelmes próféciájáról, és megakadt egy gondolat szövevényes szürkeállományomban, ami ma reggelre megérett arra, hogy betűvé válljon.

Jeremiást nem szerették a hazájában, sőt börtönbe is vetették, mert nem azt mondta, amit hallani akartak, hanem tükröt állított népével szemben, valós tükröt, sőt még a közelgő veszedelemről is tudott, hiszen próféta volt. Gyakorlatilag nyíltan kritizálta azokat, akik bálványokat imádtak, akik elhagyták Jehovát, és az isteni büntetés elkerülhetetlenségéről szólt nekik.

Itt született meg az a gondolat, hogy képzeljük magunk közé Jeremiást. Hogyan működne Magyarországon, 2008-ban, az adott körülmények közt? Mi lenne vele? Az biztos, hogy a média mumust csinálna Jeremiásból, negatívan állítanák be. Még valami fiatalkori mulatozásáról is szereznének fényképeket, azt sugallva, hogy egy részeges, szavahihetetlen ember. A baloldalnak nem lenne elég polkorrekt, illetve kijelentenék, hogy vallási szempontból ne kritizáljon, ez ma Magyarországon magánügy. A liberálisok teljesen elhatárolódnának, hiszen Jeremiás komoly egyistenhívő, aki nem alkuszik meg, sőt a saját népe jövőjét félti, ennek keményen hangot ad, tehát szélsőjobbos. A jobboldal először nem tudná hova tenni, hiszen Jeremiás a vezetést, azaz a kormányt kritizálja, de ebből a kritikából kijut a jobboldalnak is. De aztán ügyesen kitalálnák, hogy a prófétát a kormány pénzeli, mivel így akarják lejáratni a jobboldalt. Az egyházi vezetők pedig irigykednének a prófétára, mert az ő feladatukat hajtaná végre, ezzel igen kemény egyházkritikát gyakorolva, mert az egyházak már csak túlélésre játszanak, és nem prófétai feladatukat töltik be. Arról pedig foglalmam sincs, hogyan reagálnék, ha Jeremiás ma hirtelen szinre lépne. Remélem felismerném benne Isten emberét, és bűnbánatot gyakorolva megújítanám szövetségemet az Úrral.