Utolsó csepp a pohárban:
Történt, hogy elkaptam egy beszélgetést az egyik kereskedelmi TV reggeli műsorában. A műsorvezető azzal kezdte, hogy most a hosszantartó, boldog, harmonikus párkapcsolatokkal fognak foglalkozni vendégeikkel. Én, naiv lélek, gondoltam, behívnak egy olyan ismert személyiséget, aki körül nincs botrány, csak boldog házastárs, jó néhány gyerekkel, egy pszichológust, szakembert stb. De nem, bejött két PLÉJMÉT, meg egy nevenincs CELEB (mindhárman anorexiába hajló vihogós leányok), és elmondták a tutit.
Hogy mindenképp fontos a szex - ez köll, ez az első. Meg hogy tiszteld a másikat, hogy elfogadd. Bősz bólogatások közepette megszólalt a másik: Igen, hogy toleráld (és kimondta!!!) a másikat.
Kikapcs.
Nem hogy a házasság, szeretet, de még a szerelem sem került szóba! De korunk varázsszavai igen.
Tolerancia, valami ilyent jelent (forrás: WIKIPEDIA):
A tolerancia latin eredetű szó, elsősorban türelmességet jelent mások véleménye, főleg vallása, világnézete, etnikai vagy nemzeti hovatartozása, illetve más egyebek iránt. A műszaki életben a megadott méretektől, mennyiségtől, vagy minőségtől való megengedett legnagyobb eltérést jelenti. Orvosi szempontból a szervezet ellenálló képességét, vagy gyógyszertűrő képességét értjük alatta.
Az általános tolerancia szó ellentéte az intolerancia, ami bizonyos dolgok iránti türelmetlenséget jelent, valakivel, vagy valamilyen, (főleg vallási) nézettel szemben. Orvosi értelemben is használják, itt főképp a gyógyszerekkel való összeférhetetlenséget jelöli.
Az intoleráns is (vallási, politikai stb.) nézetekkel szembeni türelmetlenséget jelentett, ma már inkább ezek teljes elutasítását értjük alatta.
Körülbelül ezt jelentené, de már régen más funkciója van. Egyike lett a kilúgozott semmit sem/ mindent jelentő súlytalan kifejezéseknek, amiket megkönnyebbülve lehet használni, amik mögé el lehet bújni.
Így lett sokszorhasználatos transzparense a "pénzértbármit-csak-lássanak" celebek tévészereplésének.
Így lett bunkósbotja a (vad)liberálisoknak, akik elvárják, hogy toleráljuk a másságot, de intoleránsan kirekesztik a tőlük eltérő világnézetű embereket. Sajtóban jól hangzik, offenzív szó, és csak egyet köhögj rájuk, már rajtad a bélyeg: intoleráns, múltszázadi/klerikális/horthysta kőbunkó vagy.
De ezzel jön a szélsőjobbos kopasz gyerek, ha megkérdik, miért dobálja a macskakövet, eltanulta ellenfeleitől.
A tanárát sportból idegesítő diák elvárja, hogy a tanár tolerálja az ő személyiségét! (Kedvencem, hogy a gyerekek eltanulták a médiából azt, hogy így magyarázkodnak: "Ilyen vagyok, fogadjanak el így!")
Így lesz a tolerancia ilyen kifejezések szinonímája: kuss/pofabe; nyughass konzervatív köcsög; azt csinálok, amit akarok stb.
Ezennel kijelentem, így ÉN NEM VAGYOK TOLERÁNS. Helyette hajlandó vagyok szeretni az embert, legyen az bármilyen (még ha magatartása nem is elfogadható a számomra), a szeretet pedig hosszútűrő, felemeli a másikat. Hajlandó vagyok elfogadni a másikat, befogadni a másikat, segíteni a másikat, tisztelni a velem egyet nem értőt emberi mivoltában. De ez együtt jár keresztyénségemmel. És nem jár együtt azzal, hogy jótékonyan bólintok más deviáns, romboló viselkedésére (de ez már egy újabb, hosszabb fejezetet...).
Végezetül csak annyit, hogy örülök, hogy Jézus annak idején nem tolerálta az emberiség kifordított életmódját, hanem szerette az emberiséget, benne minden egyes embert, és megváltott minket - válogatás nélkül. Ez sokkal, sokkal több. Nem csak egy verbális lufi, hanem lényeggel, tartalommal bíró tett, áldozat.
Csatlakozz!
