Az alábbi írás von Rad tollából való (természetesen nem az ószövetségtudós, hanem a blogunkra írogató von Rad) :
122. Zsoltár
Grádicsok éneke, Dávidtól.
Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!
Ott áltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!
Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!
A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek,
az Úr nevének tiszteletére.
Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.
Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!
Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.
Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!
Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kívánhassak jót tenéked.
Grádicsok éneke, Dávidtól.
Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!
Ott áltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!
Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!
A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek,
az Úr nevének tiszteletére.
Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.
Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!
Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.
Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!
Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kívánhassak jót tenéked.
Múltkor Szegeden voltam, volt két felesleges órám. Mit csináljak? Máskor, két hónappal ezelőtt mikor itt jártam, ezt az időt egy kávézóban töltöttem. Kint iszonyat hideg volt. Jól esett a hosszú kávé, a hangulat, könyv is volt nálam.
Most viszont nem volt kedvem beülni sehova. A Tisza parton nagy a forgalom, zajos, sokan sétálnak.
Úgyis a Dómnál jártam gondoltam bemegyek. Protestáns vagyok, de szeretek beülni katolikus templomokba. Nem néztem körül, csak becsuktam a szemem. Hallgattam a hangokat. Igyekeztem úgy ott lenni, hogy nem a szememmel fogadok be, hanem a fülemmel. Miután már nem volt új és ismeretlen hang, befele kezdtem fordulni.
Engedtem feljönni azt, ami fel akart jönni: képek, érzések, gondolatok, benyomások. Olyan voltam belülről, mint egy impresszionista festmény. Nem próbáltam rendet rakni, csak moziztam belül.
Érdekes, nem volt ijesztő, sem a csend, sem a látvány. Nem éreztem kényszert, hogy szavakba szűkítsem azt, ami feljött és megmagyarázzam Istennek ki vagyok, mi vagyok!
Jó volt tudni és érezni, hogy ért engem. El vagyok rejtve Benne és a templom csendjében. Örültem, hogy nemcsak templomba mentem, hanem közelebb Hozzá és közelebb magamhoz.
Jók ezek a hosszú, mély negyed órák.
Most viszont nem volt kedvem beülni sehova. A Tisza parton nagy a forgalom, zajos, sokan sétálnak.
Úgyis a Dómnál jártam gondoltam bemegyek. Protestáns vagyok, de szeretek beülni katolikus templomokba. Nem néztem körül, csak becsuktam a szemem. Hallgattam a hangokat. Igyekeztem úgy ott lenni, hogy nem a szememmel fogadok be, hanem a fülemmel. Miután már nem volt új és ismeretlen hang, befele kezdtem fordulni.
Engedtem feljönni azt, ami fel akart jönni: képek, érzések, gondolatok, benyomások. Olyan voltam belülről, mint egy impresszionista festmény. Nem próbáltam rendet rakni, csak moziztam belül.
Érdekes, nem volt ijesztő, sem a csend, sem a látvány. Nem éreztem kényszert, hogy szavakba szűkítsem azt, ami feljött és megmagyarázzam Istennek ki vagyok, mi vagyok!
Jó volt tudni és érezni, hogy ért engem. El vagyok rejtve Benne és a templom csendjében. Örültem, hogy nemcsak templomba mentem, hanem közelebb Hozzá és közelebb magamhoz.
Jók ezek a hosszú, mély negyed órák.
Csatlakozz!
