Nincs időm. Nincs időm a munkámra, a magánéletemre, a barátaimat, szórakozást, kikapcsolódást ne is említsem. Szeretném a napokat harminchat órásra kitolni, talán akkor. Így az advent, a várakozás sokkal inkább hasonlít a türelmetlen buszra várásra, vagy sorban állásra, mint arra a gyermeki izgalomra, ami valamikor még megvolt bennem.
Az advent rövidsége is aggasztó. Négy hét, amibe bele kell erőltetni mindent, ami karácsonyi, mézeskalácsos, fenyőillatú, aztán a három napos ünnep, amire kihegyeződik az egész pörgés. Utána meg a semmi.
Mindenki, aki pénzt akar keresni vagy népszerűségre tör, rátette a kezét az ünnepre réges-régen. Már szeptember végén (!) reklámozták egyes nagyáruházak a karácsonyi díszeket, a Mikulás november elején megérkezett a polcokra. A gyertyagyújtás is marketingfogás lett. Tegnap Győrben voltunk a városi gyertyagyújtáson ahol a KDNP szervezi évek óta az alkalmat, ezzel már elvéve az esetleges vallásos áhitatát az egésznek, politikai színt kölcsönözve az eseménynek. És ott, a téren ácsorogva a kürtőskalács illatában, autók zajában, bámészkodó emberek közt bámészkodva, megszólalt az evangélium egy anakronisztikus ruhát viselő ember szájából. Ott állt palástban, feketén, nagyon komolynak nézett ki, ezért talán jobban figyeltek rá, mint az akadozó nyelvű képviselőre. És ki merte mondani azt, amire titkon vágyunk, amit talán mindenki hallani szeretne, csak magának sem meri bevallani: eljött, megszületett értetek, meghalt értetek, mert ennyire szeret benneteket. És maga Isten akarta így. Nem politikusok, nem kereskedők, hogy ebből is hasznot húzzanak, hanem maga Isten. Ott, a téren ácsorogva, bámészkodva a kürtőskalács illatában, autók zajában, néhány percig összeért az ég a földdel, időtlenné téve az időhiányban szenvedő ember életét, egy kis nyugalmat, és valódi békét adva.
Az advent rövidsége is aggasztó. Négy hét, amibe bele kell erőltetni mindent, ami karácsonyi, mézeskalácsos, fenyőillatú, aztán a három napos ünnep, amire kihegyeződik az egész pörgés. Utána meg a semmi.
Csatlakozz!
