Sólyom László köztársasági elnök üzenete
a Magyar Református Egyház által kezdeményezett
Alkotmányozó Zsinat és Hálaadó Ünnep alkalmából
Debrecen, 2009. május 22.
Tisztelt Alkotmányozó Zsinat!
A nemzetnek azt a felfogását vallom, amely szerint a nemzet egyaránt gyökerezik a múltban és a jelenben. Így hát a nemzet egyrészt emlékek gazdag örökségének közös birtoklása, másrészt jelenlegi megegyezés arra, hogy közösen éljünk, szándék arra, hogy a továbbiakban is kamatoztassuk az osztatlanul kapott közös örökséget. Az így felfogott magyar nemzet léte sosem függött államhatároktól. Amíg ez a kettős gyökerű közösség fennállt és fennmarad, a magyar nemzet is él.
A nemzeten belüli közösségek is ezen a kettős kötődésen keresztül kapcsolódnak a nemzethez. A magyar református gyülekezetekben a közös múlt tudata és az akarat a folytatásra egyaránt vonatkozik mind református hitvallásukra, mind magyar voltukra. Ez is független az országhatároktól. Éppen a reformáció terjedésének idején szakadt három részre Magyarország, s azóta a történelemben sokkal hosszabbak voltak a nemzet széttagoltságának periódusai, mint az állami egységé.
De ahogy a magyar nemzet ennek ellenére fennmaradt, és meg fog maradni, úgy a magyar reformátusság hitbeli egysége, istentiszteleti rendje, iskolái, és egyházkormányzati módja is egységes maradt. Ugyanazt a Bibliát olvassák, ugyanazokat a zsoltárokat énekelik, amelyeknek magyar nyelvével az egész
nemzetet megajándékozták. A jellegzetes protestáns kultúra, jellemző magatartás mindenütt megtalálható és félreismerhetetlen, ahol csak magyarok élnek.
A kommunizmus évtizedei minden egyházat próbára tettek és meggyötörtek. De a 20. században a határon túlra került magyar nemzetrészek egyházaira óriási teher és felelősség szakadt: templomaik szinte az egyetlen hely maradtak a magyar nyelv nyilvános, közösségi használatára, a magyarság megélésre. Hiszen a magyarokat – de a református magyarságot szinte teljes egészében – vallásuk eleve megkülönböztette a más vallású többségi nemzettől.
Ma a Magyar Református Egyház Alkotmányozó Zsinata helyreállítja a Kárpát-medence református egyházainak szervezeti egységét.
A Magyar Köztársaságban az állam és az egyházak egymástól elválasztva működnek. Az elválasztás azonban nem ellentétes az együttműködéssel azokon a területeken, ahol az államnak és egyháznak közös céljai vannak, feltéve, hogy az állam megőrzi semlegességét.
A magyar nemzet egységének képviselete, kiteljesítése, tudatosítása és megőrzése ilyen közös cél. A Magyar Köztársaság számára ez kötelesség is, hiszen az Alkotmány felelőssé teszi az államot a határain kívül élő magyarok sorsáért. Ennek a felelősségnek a helyes értelme azonban nem az anyaország és a határon kívüli nemzetrészek közötti egyoldalú viszony, hanem mindig a nemzet teljes egészét szem előtt tartó gondolkodás és cselekvés.
A magyar református egyházak mai, egyesítő aktusa ilyen, nagy erejű szimbolikus lépés, és egyben valóságos, és jelentős következményekkel járó tett a nemzet egysége szolgálatában. Ez az egység a határon belüli reformátusok számára éppen olyan fontos, kívánatos és nyereséges, mint a más országokban működő részegyházaknak. Üdvözlöm a magyar református egyházak Alkotmányozó Zsinatának elhatározását a szervezeti egység megteremtéséről, amelyet a Magyar Református Egyház alkotmányába foglalnak. Kifejezem reményemet, hogy ezt az alaptörvényt a Magyar Református Egyház közös Zsinatata elfogadja, és a részegyházak ratifikálják. A magyar igazolvány bevezetése óta nem történt hasonló horderejű pozitív lépés, mint ez a mostani, amely nem csupán valamely szomszédos ország magyarságát érinti, hanem az összes magyar nemzetrészt a Kárpát-medencében, s szám szerint is milliókat.
Osztom a magyar reformátusok örömét, akik számára a mai nap az egység és a hálaadás ünnepe. Osztom az Alkotmányozó Zsinat előkészítőinek álláspontját, amely szerint az egység nem öncél, hanem az egyházra bízottak hatékonyabb szolgálatának és érdekképviseletének lehetősége. Az egység, amelyért ma a magyar reformátusság hálát ad, azonban egyszersmind a magyar nemzet egységét erősíti. Ezért nemcsak a protestánsok ügye, nem is csak a vallásos embereké, hanem mindnyájunkat, minden magyart érint, és megerősítésünkre szolgál. Fogadják ezért nagyrabecsülésemet és köszönetemet.
Sólyom László
a Magyar Református Egyház által kezdeményezett
Alkotmányozó Zsinat és Hálaadó Ünnep alkalmából
Debrecen, 2009. május 22.
Tisztelt Alkotmányozó Zsinat!
A nemzetnek azt a felfogását vallom, amely szerint a nemzet egyaránt gyökerezik a múltban és a jelenben. Így hát a nemzet egyrészt emlékek gazdag örökségének közös birtoklása, másrészt jelenlegi megegyezés arra, hogy közösen éljünk, szándék arra, hogy a továbbiakban is kamatoztassuk az osztatlanul kapott közös örökséget. Az így felfogott magyar nemzet léte sosem függött államhatároktól. Amíg ez a kettős gyökerű közösség fennállt és fennmarad, a magyar nemzet is él.
A nemzeten belüli közösségek is ezen a kettős kötődésen keresztül kapcsolódnak a nemzethez. A magyar református gyülekezetekben a közös múlt tudata és az akarat a folytatásra egyaránt vonatkozik mind református hitvallásukra, mind magyar voltukra. Ez is független az országhatároktól. Éppen a reformáció terjedésének idején szakadt három részre Magyarország, s azóta a történelemben sokkal hosszabbak voltak a nemzet széttagoltságának periódusai, mint az állami egységé.
De ahogy a magyar nemzet ennek ellenére fennmaradt, és meg fog maradni, úgy a magyar reformátusság hitbeli egysége, istentiszteleti rendje, iskolái, és egyházkormányzati módja is egységes maradt. Ugyanazt a Bibliát olvassák, ugyanazokat a zsoltárokat énekelik, amelyeknek magyar nyelvével az egész
nemzetet megajándékozták. A jellegzetes protestáns kultúra, jellemző magatartás mindenütt megtalálható és félreismerhetetlen, ahol csak magyarok élnek.
A kommunizmus évtizedei minden egyházat próbára tettek és meggyötörtek. De a 20. században a határon túlra került magyar nemzetrészek egyházaira óriási teher és felelősség szakadt: templomaik szinte az egyetlen hely maradtak a magyar nyelv nyilvános, közösségi használatára, a magyarság megélésre. Hiszen a magyarokat – de a református magyarságot szinte teljes egészében – vallásuk eleve megkülönböztette a más vallású többségi nemzettől.
Ma a Magyar Református Egyház Alkotmányozó Zsinata helyreállítja a Kárpát-medence református egyházainak szervezeti egységét.
A Magyar Köztársaságban az állam és az egyházak egymástól elválasztva működnek. Az elválasztás azonban nem ellentétes az együttműködéssel azokon a területeken, ahol az államnak és egyháznak közös céljai vannak, feltéve, hogy az állam megőrzi semlegességét.
A magyar nemzet egységének képviselete, kiteljesítése, tudatosítása és megőrzése ilyen közös cél. A Magyar Köztársaság számára ez kötelesség is, hiszen az Alkotmány felelőssé teszi az államot a határain kívül élő magyarok sorsáért. Ennek a felelősségnek a helyes értelme azonban nem az anyaország és a határon kívüli nemzetrészek közötti egyoldalú viszony, hanem mindig a nemzet teljes egészét szem előtt tartó gondolkodás és cselekvés.
A magyar református egyházak mai, egyesítő aktusa ilyen, nagy erejű szimbolikus lépés, és egyben valóságos, és jelentős következményekkel járó tett a nemzet egysége szolgálatában. Ez az egység a határon belüli reformátusok számára éppen olyan fontos, kívánatos és nyereséges, mint a más országokban működő részegyházaknak. Üdvözlöm a magyar református egyházak Alkotmányozó Zsinatának elhatározását a szervezeti egység megteremtéséről, amelyet a Magyar Református Egyház alkotmányába foglalnak. Kifejezem reményemet, hogy ezt az alaptörvényt a Magyar Református Egyház közös Zsinatata elfogadja, és a részegyházak ratifikálják. A magyar igazolvány bevezetése óta nem történt hasonló horderejű pozitív lépés, mint ez a mostani, amely nem csupán valamely szomszédos ország magyarságát érinti, hanem az összes magyar nemzetrészt a Kárpát-medencében, s szám szerint is milliókat.
Osztom a magyar reformátusok örömét, akik számára a mai nap az egység és a hálaadás ünnepe. Osztom az Alkotmányozó Zsinat előkészítőinek álláspontját, amely szerint az egység nem öncél, hanem az egyházra bízottak hatékonyabb szolgálatának és érdekképviseletének lehetősége. Az egység, amelyért ma a magyar reformátusság hálát ad, azonban egyszersmind a magyar nemzet egységét erősíti. Ezért nemcsak a protestánsok ügye, nem is csak a vallásos embereké, hanem mindnyájunkat, minden magyart érint, és megerősítésünkre szolgál. Fogadják ezért nagyrabecsülésemet és köszönetemet.
Sólyom László
(Forrás: www.reformatus.hu)
Csatlakozz!
