Ilyen volt, amikor még beléptem az ismeretlenbe...
Aztán jöttek az írások, kisebb-nagyobb szünetekkel. Élveztem, hogy kaotikusan ki lehet írni mindent - hol jobban, hol gyengébben. És valahogy, társaimmal együtt néztük, ahogy arca lesz ennek az oldalnak, hangja lesz. Így érdemes.
Aztán egy ideje nincs szavam, ami ide szólna. Többször leültem, elkezdtem, és nem ment. Az már nem megy, úgy már nem megy. Lehet, hogy csak egy ideig, ki tudja? Mindenesetre szabadon, görcsök nélkül lehet csak.
Lehet, hogy változom? Lehet, hogy a környezetem, a népem, a világom engem elérő hatása ez? Lehet, hogy csak a böjt miatt? Vagy a tél? Nem tudom.
Mást fogok, másként, más hanggal. Szeretnék... Mert egy ilyen oldal, ennyi idő után felelősség. És nincs kompromisszum, csak őszintén megy.
Csatlakozz!
