Az év első hete pörgősre sikerült, ezért a nagy hallgatás a részemről. Azonban most!
"Gáz van, babám!" Volt egy gimis osztálytársam, aki a "Tűz van, babám!" című, nagysikerű Milos Forman filmen felbuzdulva egy gázpalackot ábrázoló pólóra véste fel, azaz írta fel a fenti frappáns mondatot, nem titkolt "alteros" lázadásként. Akkor vicces volt, ma azonban megkönnyebülnénk, ha beigazolódna: gáz van. Mert gáz, biza nincs. A Nagy Tesó úgy játszik velünk, ahogy akar. Az orosz medve táncoltatja, többek között, a pannon pumát.
Gázában jelenleg a helyzet túl meleg, gáz nélkül is. Hogy kinek van igaza, zsidónak vagy palesztínnak? Jelenleg teljesen mindegy, hiszen ártatlanok halnak meg mindkét fél hibájából. De ezzel nem nagyon törődnek. Háború van. Két vélemény: egyik, másik.
Boldog Új Évet! Ha nem fogunk megfagyni, akkor reménykedhetünk, hogy ez a közel-keleti háború nem tart sokáig, nem gyűrűzik tovább más országokra, miközben azon agyalunk, mi is lesz a többezer munkanélkülivel, és hálát adunk, ha mi nem tartozunk közéjük (valóban nem?). Mert ez év fenyegető lavinája már elindult. Nemrég egy család keresett meg, hogy segítsünk albérletet keresni, ugyanis az utcán élnek, mert a bank elárverezte a házukat. Nem fizetsz, nincs házad. És ez a család csak az első. Nemsokára jóval többen lesznek.
És most, ebben az egyre nehezebb helyzetben még nagyobb szükség van ránk, hogy az evangéliumot ne csak szavakban, cselekedetekben is hirdessük. Ezt sokan félreértik, egyházi nyomulásnak élik meg. Sajnos. Ahelyett, hogy beállnának ők is a sorba, levest és takarót osztogatni, vagy egy szociális otthonban gondoznák az elesetteket. Vagy azzal gyötörnék magukat, hogyan találjanak megoldást erre a helyzetre. Ehelyett megy a huhogás, hogy jönnek ezek a csúnya, gonosz konzervatívok, keresztények, akik igazából nem is horthysták, hanem nyilaspártiak, és el akarják rontani a szép és okos baloldal kisded játékát.
Ahogy Tapsi Hapsi mondja: Ez van, srácok! De mégsem a végső kiábrándultságé az utolsó szó. Ebben a helyzetben eszembe jut, hogy a Mester mit tett. Nem foglalkozott az őt állandóan kritizáló, pocskondiázó bagázzsal. Tette, amit tennie kellett. Szerette az övéit, és ezalatt minden elesettet, segítségre szorulót értett. Aztán feláldozta magát, majd visszatért, és ezt üzeni: csináljátok utánam! Egész életeteket szánjátok oda áldozatul! Erre érzett rá Kálvin, és ezért vagyok én is református. Odaadom, hálából, nem haszonból, hanem hogy egy kicsit hozzátegyek annak a nagyon is vágyott Országnak eljöveteléhez.
Csatlakozz!
