Tom Waits. Ismét. Mindig.
A tökéletes színpadi esemény. Kompozíció. Az egyszerűség illlúziója. Magával ránt, odaszegez. Minden hang, minden mozdulat. A dobos biztonágot adó metronómjátéka. A semmihez nem fogható bőgőhangzás. A díszes-de-pont-elég gitárjáték. És a Mester, aki ott a színpad közepén maga az énekes, a színész, a sámán és a prédikátor egyszerre. Minden a helyén. Visszavonhatatlanul.