Az elmúlt időszakban több blogon is olvastam a hozzászólások közt a "darwini evolúció elmélet kontra kreacionizmus, megfűszerezve némi keresztényellenességgel" témát. Bellajazz Sarah Palinos bejegyzése kapcsán is sokan megfújták a vészriadót a hívők ellen (lásd a hozzászólások közt). A teljesség igénye nélkül had osszam meg gondolataimat veletek Isten és/vagy evolúció témakörben, ami persze nem fér el egy bejegyzésben. Legyen ez inkább gondolatébresztő, aztán tessék reagálni! De kérlek benneteket, hogy "virtuális anyázások" helyett összeszedetten reagáljatok!

Istent nem kell megvédeni. Ezt a keresztyének/keresztények hagyják sokszor figyelmen kívül. Ósdi és szerintem hitetlen felfogás az, hogy ha valaki kimondja istenellenes gondolatait, azt azonnal kifülyüljük. Nem kell féltenünk Istent, hiszen őt nem befolyásolja az, hogy mi mit mondunk róla. Ezzel nem őt minősítjük, hanem saját álláspontunkat vállaljuk fel. Ha zsigerből védekezünk, akkor velünk van a baj, bizonygatni akarjuk, amiben nem vagyunk biztosak...

Az előző mondataimból kitűnik, hogy személynek és ebből kifolyólag élőnek gondolom Istent. Ez így van, de nem volt mindig így. Erre a meggyőződésre nem tudományos okfejtések által, hanem személyes istentapasztalat által döbbentem rá. Ezt nehéz kifejtenem néhány mondatban, ezért meg sem kísérlem. Kívánom nektek, hogy ha még nincs istentapasztalatotok, akkor mihamarabb legyen! Ettől változik meg igazán az ember nézőpontja Isten létével kapcsolatban.

Isten számomra nem egy szakállas öregúr, villámokkal a kezében, hanem egy számomra felfoghatatlan, leírhatatlan lény, aki szeret engem. De nem is egy fényoszlop vagy energiaforrás, ahogy az ezoterikusok elképzelik. Meghagyom neki a szabadságot, nem képzelem el sehogy, inkább csak olyan tulajdonságokkal illetem, melyeket tapasztaltam.

Evolúció és/vagy teremtés. Nem játszanám ki a kettőt egymás ellen. Az evolúció egy elmélet, ami az élet fejlődését próbálja bizonyítani. A mai napig nem sikerült ez a bizonyítás, de eddig ez a legelfogadottabb elmélet. A teremtés nem elmélet, hanem hitvallás. Aki hisz a teremtésben, az abban hisz, hogy egy felsőbb teremtő erő alkotta meg a világmindenséget és benne engem is. A keresztyén pedig ezt továbbviszi és azt mondja, hogy ez a felsőbb teremtő erő az én személyes Istenem, aki jelen van az életemben minden nap.

Ebből következik, hogy a hit és a tudomány nem ellentétei egymásnak, hanem kiegészítik egymást. A hivő ember a világ alkotójában hisz, a tudomány pedig ezt a megalkotott világot vizsgálja.

Hívő és/vagy vallásos. Ez a két fogalom közel áll egymáshoz, de nem egy és ugyanaz. A hívő, aki mélyen hiszi, amit a Biblia tanít. A vallás elsősorban rítust jelent, mely segít megélni a hitemet, ábrázolni különféle szimbólumokban a hitemet, hitvallásomat. Közös nyelvet ad a vallás, hogy a másik emberrel, aki ugyanabban hisz, mint én, közösen élhessem meg a hitemet. A vallásos ember tehát olyan hívő, aki egy tradíció, egy rítus-rendszer alapján éli meg hitét - másokkal együtt. Ám az ember lehet vallásos hit nélkül is, aki csak formalitásból mondja azt, hogy hiszi. Vagy nem hiszi igazán, vagy csak érdekből teszi, ez teljesen mindegy. Ez persze így nem elég. Nem a vallás szabadít meg... 

Keresztény (itt ezt a szót használom, de jobb szeretem a keresztyén szót, amit a protestánsok használnak, ennek etimológiája röviden: keresztény - a kereszt szóból ered, keresztyén - orosz eredetű, jelentése krisztuskövető). Ezt sokan használják sokmindenre. Jelent politikai ideológiához, csoportosuláshoz tartozást, alkalmasint szélsőségességet, jelent vallást, jelent egy eszmerendszert, stb. Számomra/számunkra, akik ezt a blogot írjuk, elsősorban Krisztust követést jelent, egy szóval tanítványságot. Jézus Krisztus tanítványainak, követőinek valljuk magunkat és úgy élünk, ahogy ő élt - több, kevesebb sikerrel.

Nem értelmezzük szó szerint a Bibliát, de valljuk, hogy Isten kijelentését hordozza, melynek lényege, hogy szereti az embert és keresi vele a kapcsolatot (az ószövetségi véres-háborús részek ellenére is).

Sokszor hallottam, sőt a fejemhez is vágták a racionalizmus egyik közhelyét: "Hiszem, ha látom!" Azonban Isten nem így közelít az emberhez. "Látom, értem, mert hiszem." Isten megmutatja a Titkot, ha hiszem, hogy van Titok. A kételkedőket meg hagyja kételkedni...