Tegnap hazaugrottam, hogy a már évtizedek óta megszokott szüreti felvonulást megnézzem, aztán a néptáncosaink fellépése után egy pincében borozgassunk, beszélgessünk.
Színes volt a felvonulás, a szüreti ünnepség kavalkádja, a rengeteg kirakodós, portékáját szívesen kínáló kézműves. Voltak görögök, lengyelek, csehek, magyarok. Felvonultak rezesbandák, hagyományörzők, táncosok,még a lomis cigányok is feldíszítették a lovaskocsijukat, és boldogan integettek a tömegnek, a sort pedig egy táncoló cigányasszony zárta.
A táncosok bemutatója után egy csendes pincébe húzódtunk az óriási tömeg elől. Mór két híres borából (királyleányka, chardonnay) álló cuveé-t iszogatva megfogalmazódott a társaságban, hogy az igazi tarkaság itt és most valósult meg, nem Budapesten. Mert mindenki együtt tudott ünnepelni, a kisebségiek is, más nemzetek fiai is. És senkit nem zavart sem az árpádsáv, sem a koronás címer, sem a szlovák zászló, sem a német nemzetiségi táncbemutató, sem a Kormorán koncert, sem Hobo, sem Fábry, sem a szlovén fúvószenekar. Ez az igazi magyar tarka. Amikor nem erőlködünk valamin, hanem együtt ünneplünk, és lassan elmosódnak azok a határok, amik elválasztanak egymástól.
Csatlakozz!
