A fenti cím egy idézet, ami az Egészséges Erotika című kultfilmben hangzik el. Nem a filmet szeretném most reklámozni (bár az is megér egy bejegyzést), hanem csupán azt a képet ragadom ki, hogy augusztus huszadikára birkapörköltös, kőbányais táncmulatságot szerveznek a ládagyár vezetői a ládagyár dolgozóinak, öreg harmonikással, fülledt erotikus tánccal az üzem közepén, eladhatatlan ládák közt. Az ünnepségről készült jelenet jól példázza, hogyan is ünnepeljük augusztus huszadikát. Nem ünnepeltük, hanem ünnepeljük, mert valami erősen itt maradt harminc-negyven évvel ezelőttről. A március és az október sokkal aktívabb egy magyar életében, sőt ezeket már lefoglalta magának az aktuálpolitika, de államalapításunk ünnepe valahogy lapos maradt, mint István kardja. Néhány település próbálkozik kirakodóvásárral népies koncerttel, miegymással, de a plebs valahogy nem harapott rá. Néhányan lézengenek ezeken az alkalmakon, de korántsem a várva várt tömegek.

Sajnos én sem értem, hogy a magyar népléleknek miért érzéketlen az a pontja, mely augusztus huszadikát jelzi. Talán már nem tudunk visszanyúlni Istvánig. '56 és '48 még eleven, még felszínen van tartva, de ezer év hosszú idő, már nem érdekel/ nem tudjuk mi történt, hogy történt, meg különben is, mi közünk van egy szittya eredetű európai szellemiségben nevelkedett királyhoz, aki állítólag összehozta kis hazánkat. Vagy talán ha Istvánról beszélünk, akkor beszélnünk kell Intelmeiről, melyeket egyetlen fiának írt, de minden magyarnak szól, ami kegyetlenül őszinte tükröt tart elénk. És beszélnünk kell a lóháton, hátrafelé nyilazó ősökről, akik vérüket adták egymásért. És beszélnünk kell arról, hogy méltatlanok vagyunk azokhoz, akik évezredeken keresztül vándoroltak, marháikat terelve, akiket többezer évvel ezelőtt íjfeszítők népének hívtak, akik végül nem az Ázsiába való visszatérést választották, hanem itt maradtak, és a békesség kedvéért, ímmel-ámmal felvett nyugati kereszténység mellett megmaradt kötődésük Kelethez és egy kicsit mindig is pogányok lesznek.

Nem tudom, hogyan ünnepeljek, hogyan emlékezzek holnap. Talán a városi ünnepség maroknyi résztvevői között leszek egy, de lehet, hogy családommal emlékezünk néhány percig azokra a vérzivataros időkre, amikor új utat jelölt ki nemzetünknek első királyunk. Az is lehet, hogy veszek egy példányt az Intelmekből, hogy legyen mit megfontolnom a jövendőre nézve, és majd gyermekeimnek kezébe adhassam azt, ami ezer éve fogalmazódott meg egy nagy király fejében.