dec 03 2007

Advent - első gyertya...

Adventus Domini




 


...várni tanulunk! Lemondunk az hatalom akarásáról, kiejtjük a kezünkből a jogart, és bevalljuk, hogy nem vagyunk királyok! De ez már csak egy sóhaj, még ha eddig üvöltöttünk is... Nem vagyok úr! Nem tőlem függ a világ létezése, nem kell cipelnem a mindenséget, elég nekem a saját terhem, azalatt is roskadok!
És a sóhajból mosoly lesz, akár a porból nézünk felfelé, akár magabiztos léptekkel lépdelünk valami meghatározott cél felé! Mert várunk! És tudjuk, kit! Várjuk a Királyt! Aki valóban hordozza a világot, aki valóban uralkodik, aki eljött egyszer álruhában és majd újra visszatér!
"Várni az tud, akinek van reménysége!" - mondta egyszer egy prédikátor. Reménykedni tanulunk. Bátorságot gyűjtünk, hogy az ígéretekre jövőt alapozzunk - mint egykor Ábrahám. Akkor is, ha abszurd az egész. Hinni szeretnénk, türelemmel, aktív alkalmazkodással a mához, ami nem meghunyászkodás, nem bizonytalanság, hanem erő és szeretet. És várjuk a Királyt, Aki tudott anyira erős lenni és szeretni, hogy osztozott a mi szegénységünkben.
A Királyt várjuk, aki volt már kitaszított, hogy minket visszafogadjon a végtelen. Aki volt már kirekesztett, hogy mi már tudjuk, mit jelent befogadottnak lenni és befogadni. A Királyt, aki volt magányos, hogy mi soha ne legyünk egyedül. A Királyt várjuk, aki megjárta a poklot, hogy miénk legyen a menny!
"A reménység nem szégyenít meg" - mondja Pál a rómaiaknak. Nem szégyenülünk meg, győztesek vagyunk! Csak még rejtőzik a diadal. Még várnunk kell!
Várni tanulunk...


A bejegyzés trackback címe:

https://preka.blog.hu/api/trackback/id/tr3251304

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása