A hétvégét ismét Erdélyben töltöttem egy alapítvány jóvoltából. A kétezer kilométeres autózás és ügyintézés közben egy rövidke, néhány órás kikapcsolódásra is volt lehetőség. A Boros Panzióban szálltunk meg, ahol régi csángó házban laktunk, s miközben a helybéli tüzes vizet kóstolgattuk, elmerengtünk azon, hogy az itthoni lóti-futi közben igen jót tesz a néma csönd, a havas táj, a kemény hideg, s a helybéliek udvarias kedvessége. Bár messze van, érdemes elmenni odáig bármikor.
Ez a táj fogadott reggel:
És hogy kedvet csináljak ezen túl, hallgassátok az idén elhunyt öreg Zerkulát: