ápr 04 2010

Húsvét. Hajnal.

A férfi a konyhában áll az ablak mellett. Óvatosan kelt fel felesége mellől, nem akarta felébreszteni, csendben kiosont a hálószobából. Feltette a kávét (kicsit szorul a kotyogós teteje), óvatos volt, mégis kicsit hangosabban tette a tűzhelyre, mint kellett volna. Aztán várja, hogy lefőljön, közben néz kifelé, az ablak résnyire nyitva, várja a Napot.
Mindig ezt teszi, Húsvétkor. Ez az ő saját csendes ünnepe. Örült, amikor beköltöztek ebbe a második emeleti lakásba, hogy keletre néz pár ablak. Reggelire pont megfelelő... És ilyenkor, Húsvét vasárnapján csendben megáll, és figyeli a hajnalt, szabadon, nem sietve. Minden évben.
Hallgatni a madarakat - nem messze van egy park, sokan vannak ott, ilyenkor reggel csak dőlnek belőlük a hangok, és az üres utcák ezt csak felerősítik. Közben a nap egyre többet mutat meg magából, egyre inkább elvesznek a korai színek.
A kávéfőző szörcsögése rántja vissza a figyelmét. Lefőtt. Elmosolyodik. Vicces. A nappal győzelme az éjszaka felett és a koffein. Jézus legyőzte a halált, ő pedig az élettel birkózik. A cégnél egyre többet vállal, közben egyre bizonytalanabb az egész. Az autóval is lesz valami zűr. Sokszor ideges, és ebből hiábavaló veszekedések születnek, és halnak el. És ott a türelmetlenség, a sietség, düh...  Idő és energia - ez hiányzik. Időt és energiát kér - az ablak mellett állva, kezében a kávéval - attól, akire a már teljesen látszódó Nap emlékezteti. 
Hunyorogva gondol arra, akit ma ünnepelnek.
Aztán bekapcsolja a rádiót, előveszi a zsemlét, a vajat, a felvágottat. Reggeli kell a családnak.

***

A nő mozdulatlanul vár, míg kimegy a férje. Csendben elmosolyodik. Ennyi év után is azt hiszi, hogy nem ébreszti fel? Csendben fekszik tovább. Hallgatja a hangokat. Ajtónyitás. Konyhaszekrény. Vízcsap. Kávéfőző kicsit hangosabban érintkezik a főzőlappal, mint kellne. Aztán csend.
Sötét van még, de nem baj. Nyitott szemmel nézi, hogyan élednek fel a szoba kontúrjai. A szekrények, a kisasztal, a fotel az olvasólámpával. Próbál nem gondolni semmire. Próbál kicsit semmit-sem-tenni. Úgyis az a baja, mindig megkapja, hogy nem tud leállni. Majd most, csak pár percre, tessék! Mikor, ha nem Húsvétkor? 
Megint csak elmosolyodik. Nem aludt sokat, korán van, de nem álmos. Ezért jó az ünnep. A hétköznap átmenetileg száműzve! Lassú indítás, aztán a készülődés. Nem csak a templomban van ünnepi liturgia, hanem az ünnep reggelében is. A templomban csak folytatódik ez az egész. És ez jó. Egy kicsit bele lehet simulni valamilyen rendbe, el lehet bele rejtőzni, és ez furcsán természetesnek tűnik. És szabadnak.
A konyhából újra hangok. Kávé kész, halk csörgés. Majd csend.
Csend itt benn is.
A konyhában, ki tudja mennyi idő múlva megcsörrennek a tányérok, halk rádióhang szűrődik be, hűtőajtó... Még van egy félóra, kicsit visszaalszik.

***

A nagyobbik gyerek, a fiú, bár nem akart, felébredt. Valahogy hangosabbnak tűnik a harang, mint máskor. Vagy a város csöndesebb. Mindegy is.
A redőnyön átszűrődő fényeket nézi a falon. Sohasem húzza le teljesen, reggelre hadd fesse meg a szembelévő falat a sok fénypont, az alja is résnyire szabad. Ez így jó.
Fura, hogy könnyebb ilyenkor korán kelni, mint amikor iskola van. De jó, hogy nem kell sietni. Meg a szüleinek is lassabbak a mozdulatai, nincs az az összevisszaság. Ezt nagyon szereti az ünnepben.
Meg úgy az egész napot. A közös reggelit, a készülődést - mondjuk a vége ennek kicsit mindig sietős, de ennyi belefér -, a templomot, ahol többen vannak ilyenkor, ami azt jelenti, hogy a barátok közül is többen ott lesznek, így még az is elviselhető, hogy hosszabb az egész. Aztán ebéd a nagymamánál, délután vissza, átöltözés, kirándulás együtt. Hogy hova, azt apa találja ki, és csak a kocsiban, a városon kívül mondja el.
Jó ez így, nagyon jó. Jó ez a Húsvét...

***

A kisebbik gyerek, a lány csendesen szuszog, nem ébred fel, sem a harangra, sem a fényre, sem a kinti zajokra. Tegnap, még lefekvés előtt, maga mellé tette az ágyba azt a szép ruhát, amit fel fog venni. És jó lesz, hogy most több olyan nap is van, amikor nem megy el reggel apa és a tesó. Ünnep van.


nov 15 2009

Nem halt meg, csak aluszik?

Amint látjátok, az előző bejegyzés valamikor szeptember végén volt. Azóta semmi. Ennek egy oka van és rengeteg ürügye. Az ürügyek lényegtelenek, az ok a fontos: most ennyi volt. Többször is nekifutottunk, de nem sikerült egy épkézláb bejegyzést írni. Alkotói válság, egy korszak vége a blogolásban, pihenés a fellendülés előtt - döntsétek el ti, minek értelmezhető. Mostanság nem fogunk írni, de a blogot nem szüntetjük meg. Az archívum is értékes, és a remény is ott van, hogy valamikor újra beindulunk.

Addig, ha valamit olvasni akartok tőlünk, megtalálhatjátok néhány írásunkat egy kicsit más jellegű oldalon://refkozelet.blogspot.com/ Ez az oldal más, mint a mi blogunk, de ott is találtok morfondírra alkalmas írásokat.

A blogfeltámadás reményében:

Bellajazz és Szjaki

 

Ui: Köszönjük, hogy olvastatok minket, reméljük nemcsak önmutogatás volt ez a pár írás, hanem némi értékfelvillantás is.


sze 24 2009

hetiZENE - Huun Huur Tu

Hosszú hallgatás után a Mongóliával határos Tuva zenészeivel térünk vissza, a Huun Huur Tu-val. Sajna az elmúlt időben nem ott voltunk, hanem bokros teendőink nem engedtek írni. Az alábbi zenék jellegzetessége a torokének. Az ottaniak hite szerint amikor így énekelnek, a természettel válnak eggyé. Más dalaik ritmusa pedig a lovak patadobogására emlékeztet. Érdemes utánanézni a tuvai zenének és kultúrának, mert egyes történészek szerint távoli rokonaink.

 

Hátborzongatóan ismerős dallam:

 


sze 07 2009

hetiZENE - Sub Bass Monster beszól Slota-nak

Sub Bass Szabi is megszólalt a szlovákiai nyelvtörvénnyel kapcsolatban. Jól tette...

Miért is tetszik? Mert egyenes, kreatív és pártpolitikától mentes! Nem dobálózik közhelyekkel, és van benne humor. Valahogy így kell ezt, örülök, hogy ez a szám megelőzte az újszittya rokkereket és példát mutat a lapító, önmagát liberálisnak mondó művészkasztnak is (érdekes, most nem készült semmilyen lelkes videóklip?!).

A lényeg, hallgassátok, nézzétek (remélem Mista Slota és Mista Fico is meghallja!):


sze 04 2009

Szereti-e Jézus a melegeket?

Szerintük igen, szerintük meg nem. A meleg téma ismét terítéken, hiszen holnap vonulgatnak, büszkén. Egyeseket hidegen hagy, mások hevesen reagálnak. Mi is írtunk tavaly a felvonulásról, meg egy reklámról. Most azonban érdemes elgondolkoznunk a fenti kérdésen: Szereti-e Jézus a melegeket? Az biztos, hogy magát Jézust nehéz erről megkérdezni, aki pedig imádságban kér erre választ, félő, hogy saját álláspontját fogja tükrözni a "Szentlélek sugallata". Jellemző ránk, keresztyénekre, hogy ha a magunk igazát (nem Isten igazságát) akarjuk igazolni, mindig Istenre, Jézusra, Szentlélekre hivatkozunk.

A teológia megközelítése is problémás. Vannak teológusok, akik keményen elítélik, vannak, akik szükséges rosszként elfogadják a homoszexualitást. Mindegyik oldal biblikus alapokon. Ezzel sem megyünk semmire.

Mi a helyzet a melegekkel? Ők hogy tekintenek magukra? Az elmúlt években volt lehetőségem több meleg sráccal is beszélnem erről a kérdésről. Furcsa mód elítélik a felvonulást. Nem látják értelmét, illetve azt látják, hogy árt a melegek megítélésének. Mert ez nem a meleg büszkeség napja, inkább a melegek általi polgárpukkasztás napja. Akikkel beszéltem, nem vonulnak fel. Sőt nem is érdekli őket ez az egész. Igazából csak nyugodtan akarnak élni, ahogy mindenki más.

Számunkra egyetlen támpont van: Jézus közösséget vállalt mindenkivel, akinek ezzel meg tudta változtatni az életét. Még a prostituáltakkal és egyes farizeusokkal is. Nem volt számára kivétel. De egyikkel sem azonosult. Mindig önmaga maradt. Keresztyénként csak így tudok közeledni minden embertársamhoz, ahogy Jézus. Közösséget vállalok vele, hogy érezze, Isten őt is szereti, de nem azonosulok vele, nem válok olyanná, mint ő. Önmagam maradok.

A felvonulás meg csak műbalhé. Meg a köré szervezett tiltakozás, ellenállás, tojásdobálás is. A legegyszerűbb az lenne, ha mindenkit hidegen hagyna, akkor talán a magamutogató melegek is rájönnének, van más módja is, hogy beszéljünk a meleg kérdésről.


sze 02 2009

hetiZENE

Huh, már megint régen írtunk. Szeptemberben (élve némi képzavarral) mindig el vagyunk havazva. De most nagy szeretettel ajánlunk egy feldolgozást, suli, egyetem, munka, stb. megkezdéséhez.

 


aug 27 2009

Szent István és a szlovákok

A nagy nyári pangásban és allergiaszezonban kellett valami, ami eltereli mind a szlovákok, mind a magyarok figyelmét az épp aktuális belpolitikai ügyekről, ami ott is és itt is elég kínos. Szóval jól bemutattak Sólyomnak, aki igazi államemberként, méltósággal viselkedett a megalázó helyzetben. Ezt a helyzetet nem akarom ecsetelni, olvastátok, hallottátok, láttátok. Ami viszont némileg elgondolkodtatott, az egyházunk reagálása a helyzetre. Előzménynek az Alkotmányozó Zsinat és a szlovákiai reformátusok. Aztán itt van a jól simert szlovák kocsmapolitika. Ez már elég ahhoz, hogy ne szeressék a magyarországi reformátusokat a szlovákok. És most talán megint jobban neheztelnek ránk, mert egyházunk kiáll a szlovákiai reformátusokért, és tiltakozik a történtek miatt. Ez érthető. És remélem lesz is valamiféle eredménye, pozitív eredménye, az ott élők életére nézve. Ami elszomorít, hogy úgy tűnik számomra, egyházunk tiltakozása mintha egyedüli kiáltás lenne a pusztában. Az EU hallgat, ki akar maradni ebből, ahogy az várható is volt. A gazdasági érdek előrébb való bármiféle emberi jogoknál, országok közötti konfliktusnál. Ilyen korban élünk. Itthon beszélnek többpárti közös fellépésről az ügyben, egyetértésről, bla, bla. És nem történik semmi. Hülyére vesznek minket odaát. És itt van ez a molotov koktálos balhé is. Valami eszement dobálgat, de azt is le tudom képzelni, hogy a szlovákok maguk dobták a saját nagykövetségükre. Tiszta bolondokháza. És persze senki nem foglalkozik se a szlovák, se a magyar belpolitikai botrányokkal. Jól a csőbe akarják húzni őket is, és minket is.

De én azért sem vagyok hajlandó szlovákokat gyűlölni, öklöt rázni. Azért sem, mert több eszem van ennél, és azért sem, mert a nyáron megtapasztaltam, hogy a kisember ott is kisember. Itt is vannak handabandázó magyarkodók, ott is vannak fröcsögő szlovákoskodók, de a kisember az kisember. Kassán jártunk júliusban, és örömmel tapasztaltuk, hogy a dómban, mikor Rákóczi kriptáját néztük meg, a szlovák idegenvezető tört magyarsággal, és örömmel mondta el, amit tudni érdemes. A Rákóczi emlékháznál, epdig sajnálkozott a pénztáros, hogy csak néhány szót tud magyarul, de németül, angolul egész jól megértettük egymást. Az is megmosolyogtató volt, hogy a városnézés után, miközben egy parkban pihentünk, a helyi hajléktalan, miután szlovákul nem boldogult velünk, szinte tökéletes magyarsággal kért pénzt.

Persze én nem lakom ott, én nem tudom, millen atrocitások érik a felvidéki magyarokat, de azt tudom, hogy a gyűlölet nem vezet sehova, és a kisember ott is, itt is csak élni akar. És Rákóczira ők is, mi is büszkék vagyunk.

 


aug 19 2009

MorFONdír XXXIX.

"Szerencsénk volt a Gondviseléssel" - mondhatná az a gyülekezet, amelyik nyert a lottón. Persze ez sem kis hazánkban történt, hanem a sokat emlegetett Ámérikában. A hír hallatán a konzervatívabb gondolkodásúak összeráncolják a homlokukat, a lazábbak mosolyognak, az irigyek meg irigykednek.

A hír maga felveti azt a kérdést, amivel már többször találkoztam egyházunkon belül, sőt általában véve szinte minden keresztyén közösségben, ahol megfordultam: lehet-e/szabad-e egy keresztyén (és/vagy) református embernek lottóznia?

Kapásból azt vágnánk rá, hogy nem. Mert ez biza szerencsejáték, mi pedig a Gondviselésben hiszünk. A Gondviselés pedig megadja azt, ami igazán szükséges. Az óriási pénznyeremény pedig világi hívság. Szóval ez a "kapásbólválasz". Amolyan "mindentlesöprökazasztalról" keresztyén válasz. Baj van ezzel a válasszal, mert (véleményem szerint) a Gondviselés nem zárja ki a szerencse lehetőségét. Azaz ne korlátozzuk le Isten hatalmát azáltal, hogy nem lottózunk. És ne gondoljuk azt, hogy Isten csúnyán néz le arra, aki lottózik, mert ez azt jelenti, hogy nem meri eléggé rábízni az életét. És azt sem szabad elfelejteni, hogy Istennek az is hatalmában áll, hogy ne foglalkozzon a lottóval. Hagyja, hagy játszunk, aztán vagy bejön, vagy nem. Gondoljunk csak a fentebbi példára.

Azonban a tény, hogy egy gyülekezet nyert, nem hagy nyugodni. Mert mi van, ha Isten nem szólt bele az egész lottózásba, csupán jó számokat játszott meg a gyülekezet? Akkor ők maguk magyarázzák bele, hogy Isten akarata volt a nyeremény (már ha belemagyarázzák)? Vagy nyugodtan kimondhatjuk, hogy Isten gondviselése mindenre kiterjed, szerencse nem létezik, ergo Isten akarta, hogy nyerjen a gyülekezet? Ha így van, Isten a lottóba is beleszól, akkor újabb kérdések vetődnek fel: akkor hol késlekedik, amikor épp nem lottó ötösről van szó, hanem emberéletekről? Vagy Ő kényúr és eldönti, ki nyer a lottón, ki lesz szegény, ki hal meg és ki marad életben? Vagy neki ehhez az egészhez semmi köze?

Harold S. Kushner írt egy könyvet: Amikor rossz dolgok történnek jó emberekkel. Kushner egy amerikai rabbi, akinek a fia gyermekként halt meg egy halálos betegségben. Ez a sokat szenvedett ember írt egy könyvet a szenvedésről, hogy érthetőbbé tegye önmaga és mások számára.

A szenvedés sokszor ok nélküli és értelmetlen. Amíg azt a kérdést tesszük fel: "Miért?", addig nem lelünk választ. Azonban ha ezt kérdezzük: "Hogyan tud Isten engem segíteni ebben a helyzetben?", akkor hamarosan megérkezik a válasz.

Számomra a szenvedés és a lottó ötös egy és ugyanaz. Legalábbis Isten oldaláról nézve. Mert vagy mindenbe beleszól, mindent kontrollál, és miatta van lottó ötös és szenvedés is. Vagy pedig hagyja, hogy éljük az életünket, és lottózunk, meg szenvedjünk. Azonban ebbe beleborzongok. Sokkal jobban szeretnék hinni egy olyan Istenben, aki mindent ellenőriz, mert ez biztonságot nyújt. És nem akarok hinni egy olyan Istenben, aki hagyja, hogy lottózzunk és szenvedjünk. Úgy hat ez, mintha magunkra hagyna.

A kettő között van egy vékony kis határvonal. Amolyan pengeél. Isten hagyja, hogy a dolgok megtörténjenek. Nem szól bele, csak ha nagyon szükséges. De ezzel együtt elérhető számomra. Mellettem van akkor is, amikor nyerek a lottón, és akkor is, amikor halálos betegségben szenvedek. Részt vesz benne, és könnyít a terhen. De nekem kell végigcsinálnom. Nekem kell végigizgulnom a számok kihúzását, és nekem kell meghalnom. De nem vagyok egyedül. Soha.

Térjünk vissza az alapkérdésünkhöz: lottózhatunk kertesztyénként, vagy sem? Azt gondolom, miért ne? Ha időnk, energiánk, pénztárcánk engedi. De ne kattanjon rá senki, mert több olyan embert ismerek, aki évtizedeken keresztül lottózott és nem nyert semmit, de soha nem tudta abbahagyni. Veszélyesek a szerencsejátékok. És akkor se ixeljünk, ha nem hiszünk hogy nyerhetünk. Akkor meg pláne ne, ha ezen az egész íráson kiakadtál, és úgy gondolod, keresztyénként TILOS lottózni.


aug 18 2009

Augusztus 20.

Ismét közel az államalapítás ünnepe, hosszúhétvége, pihenés, miegymás. Némi programajánló, ha nincs jobb dolgotok. Győrben, Debrecenben, és ha egyik sem megfelelő helyszín, sem fővárosiak nem vagytok, itt érdemes kutakodni. És némi olvasnivaló tavalyról.


aug 14 2009

A végére jártunk, avagy a székely nyelvleckék leleplezése

No, egy legendának jártunk utána, s ezt találtuk.

Ötletgazda és kivitelező: Jakab-Benke Nándor.

A valóság felfedése a Duna TV-n:

  

 

 

A szintén legendás Open Stage.

Emlékeztetőül a székely nyelvleckék egyben:

 

 

És egy kis ráadás: 

 

(Ne feledjétek: a youtube-on kívül a kukker.ro-n is böngésszetek!)


süti beállítások módosítása