A hétvégén családi esemény volt nálunk, ezért nem írtam, de most megtöröm hosszú hallgatásom és ismét egy elevenünkbe vágó témát tálalok: szlovákok és magyarok.

A csapból is a verekedésbe és ezért botrányba fulladt focimeccs és néhány kedélyborzoló fiatal megemlékezése folyik. Egyre inkább az a gyanúm, ami többeknek is, hogy szánt szándékkal össze akarnak minket ugrasztani a szlovákokkal, legalábbis a felvidékieket akarják ellehetetleníteni. Semmi bajom a szlovákokkal, bennem is csörgedezik némi tót vér, amit nem szégyellek. Magyarnak lenni nem vér szerint kell, hanem szívvel-lélekkel. Szóval összeugrasztás. Itthon egyből huhognak, ha valaki hazafiként viselkedik, ott a magyarok ellen uszítanak. És itt is, ott is terelik a lényegről a figyelmet. A lényegről, hogy az emberek összefogása, összetartása, a másik különbözőségének a tiszteletben tartása sose vitt jóra, mert akkor bizony az aktuális hatalom nehezen érvényesül, hacsak nem ugyanezt a gondolkodásmódot követi. A mi országunk azért volt valaha nagy (területileg, nemzetileg, szellemileg), mert befogadott, és együttélésre  tanított. Ebből még van bennünk valami, amit szép lassan a Sloták, Ficok, Gyurcsányok, és követőik kiölnek. És marad a gyűlölet, a megosztottság határokon belül és kívül egyaránt.

Két vélemény ITT és ITT.