nov 11 2008

A Bábok Ura

"Master, master, where's the dreams that I've been after?
Master, master, you promised only lies
Laughter, laughter, all I hear and see is laughter
Laughter, laughter, laughing at my cries"

Ifjúkorom egyik meghatározó zenekara volt a Metallica és az imént idézett Master of Puppets c. dal és album. Aki nem tudná, mit jelent a dal címe annak elmondom: Bábok Ura. Ez a dal jutott eszembe a hétvégén, amikor is egy öreg evangélikus lelkipásztort hallottam igét hirdetni, meglepő elevenséggel, fiatalossággal, mégis az Ige mélyére hatolóan. Az igehirdetés egyik részében egy öregek otthonáról mesélt, ahová gyakran jártak, s arról az ürességről, reménytelenségről, ami azon a helyen gyakorlatilag mindig fogadta őket. Az egyik idős bácsi sokáig zárkózott volt, de egyszercsak feltört belőle egy régi, szép emlék kapcsán: "Tudja, ez akkor volt, amikor még ember voltam és volt munkám." Mert számára ez volt az élet értelme, a megbecsültség szimbóluma, a szép jövő ígérete - a munka. Nincs munka, nincs ember. Az évtizedek alatt folyton ezt hallotta: a népért teszed, a szebb jövőért teszed, a családodért teszed, saját magadért teszed és meglásd, a végén a tied lesz minden, amire valaha vágytál - a jólét, a gondtalanság, a családod szeretete, a megbecsültség. Ember leszel, ha dolgozol. Ha nem dolgozol, csak közveszélyes munkakerülő lehetsz. Néhány évtizeddel később pedig leomlik a vasfüggöny, megszűnik a munka kultikus tisztelete, az országot szinte elhordják, akik időben eszmélnek és jó helyen vannak, ő pedig öregemberként nem kell a kutyának sem. Összeomlik az elismertség, a megbecsültség, a jólét ígérete, a család szeretete is talán, s ő öregotthonba kerül. "Uram, uram, hol vannak az álmok, amikért küzdöttem?" Elsüllyedtek a régi világgal. De az ember ittmaradt, vagyis úgy néz ki, szerinte az ember meghalt a Vörös Atlantisszal együtt.
Krisztus azt mondja: van feltámadás, ő a Feltámadás és az Élet. Mégis, mennyien vannak élve eltemetve ezekben az otthonokban, vagy akár saját kis házukban, magukra hagyatottan, reménytelenül? Hát igazoljuk, hogy tényleg nem emberek, csak bábok, akiket egy letűnt ideológia mozgatott oly sokáig, akár hittek benne, akár nem?
Krisztus látta az embert Mátéban. Látta az embert a parázna nőben. Látta az embert még Júdásban is. Látja az embert a bácsiban, aki a munkájával együtt temeti magát. Ő vele együtt szeretne nevetni, nem rajta.
A kérdés, melyet magamnak is feltettem és most is felteszek: látom-e benne én az embert, s ezzel együtt látom-e magamban az embert, vagy csak a bábot, ki tudja, kinek a bábját, akit megtévesztenek az ígéretek, s jutalma nem más, mint gúnyos nevetés...


A bejegyzés trackback címe:

https://preka.blog.hu/api/trackback/id/tr9764100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bella Péter · http://reposzt.hu/ 2008.11.11. 21:32:35

Megszégyenítő, hány emberre legyintettem én is a múltban! Nem kelle. Meglátni bennük... Köszi az írást...
(A Master... nekem is meghatározó élmény máig!)

flugi_ · http://fundi.blog.hu/ 2008.11.11. 23:59:57

érdekes kérdés ez, vajon mi a különbség a tisztességesség és a balekség között? A tisztességtelen hasznot húz mindkettőből.

Én lassan ott tartok, hogy tisztelem a balekokat..
süti beállítások módosítása