okt 20 2008

Vendégtoll - "Reform vagy reformáció"

A most következő írás Szabó Előd naszályi lelkész cikke, és a Reformátusok Lapjában jelent meg nemrég. A cikkben található gondolatok megfontolásra és továbbgondolásra ajánlottak - és persze önkritikára sarkalhatnak, már ha képesek vagyunk rá... Így reformáció ünnepe előtt kellene, az ősök és a kortársak miatt is...

Reform vagy reformáció?

A reformáció hónapjában sok rendezvény, esemény gondolkodtat el minket újra és újra, hogy a csaknem 500 évvel ezelőtt elindult reformációs folyamatok miként köteleznek minket, XXI. századi utódokat arra, hogy mi is a megújulás útjára lépjünk. Két különböző lehetőség közül választhatunk. Az egyik a reform, amely belső finom változásokat hoz elő, nem töri szét a régi keretet, nem alakítja teljesen át, ami volt, mégis új lendületet, új életet formálhat. A másik a reformáció, amely újra építi mindazt, ami deformálódott, tönkrement. Nem csak belső változásokat sürget, hanem sokszor a külsőt is széttörve új formákat hoz létre.
A XVI. századi reformáció teljesen új kereteket állított fel. Nem csak a tanításban, hanem az istentiszteletben, az éneklésben, a lelkészek öltözékében, a gyülekezet aktív részvételében. Ezt a reformációt szem előtt tartva szoktuk idézni a latin mondást: ecclesia semper reformanda, vagyis az egyháznak szüntelenül reformálódnia kell. Szándékosan mondom így. Nem reformra van szükség, hanem reformációra. A középkori egyház is érzékelte az 1400-as években a gyengélkedés jeleit, kimondta, hogy a cél az egyház teljes megújhodása. Aztán eltelt 100 esztendő és nem újult meg semmi. Érkeztek a nagy reformátorok, Luther, Zwingli, Kálvin, velük együtt pedig eljött a reformáció ideje.
Úgy érzem, hogy mai magyar református egyházunk is hasonlít a középkori egyházhoz, amely érezte a megújhodás szükségességét, de mégsem tett semmit. Meg sem lehet számlálni a megbeszélések, konferenciák, tanulmányok sorát, amely kimondja, hogy újítani kell egyházunk életében, de mégsem történik semmi. Eljutottunk oda, hogy a belső, finom változások, a reformok már nem adnak elég lehetőséget a megújulásra.
Mondjuk ki bátran, ahogyan valljuk is büszkén: a reformáció egyháza vagyunk. Keressünk hát új formákat egyházi életünk minden területén. Új formákat az éneklésben és új formákat az istentiszteletben. Új formákat az épületekben és új formákat a lelkészi öltözékben. Félre értés ne essék: nem azzal van a baj, ha szeretjük régi énekeinket, én is szeretem őket. Nem az a baj, ha ragaszkodunk évszázados épületekhez, öltözködési formákhoz, liturgiai elemekhez, én magam is örömmel és hálával viszem tovább a kapottakat. Mindezek azonban nem válhatnak a megújulás alapjává. Eszközök lehetnek, de kiindulási ponttá sohasem válhatnak.
Az alap ugyanis megvettetett, amely a Jézus Krisztus. Sok mindent lehet ráépíteni: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát. Ahogyan azonban Pál apostol is figyelmeztet, a végső nap fogja megpróbálni, hogy kinek mit ér a munkája. Ezért kell újra és újra tudatosítanunk magunkban, hogy az alapon kívül mindent meg lehet újítani. Lehet, hogy éppen egy több évszázados, ám mára már elfelejtett istentiszteleti forma fog lendületet hozni. Lehet, hogy egy egészen új dallamvilág segíti majd az embereket Istenhez közel kerülni.
Igen, mindent meg lehet újítani, amely elősegíti a híveknek az Isten közelségének megérzését. Egyházunk küldetésének azt kell szem előtt tartania, hogy miként tud keretet nyújtani ahhoz, hogy az emberek Isten szeretet-ajándékát megtalálják, megtartsák, továbbadják. Ehhez van szükség a reformációra. A reform már nem elég. A reform lehet bársonyos, finom, fájdalomtól mentes, a reformáció azonban mindig megrázkódtatással jár. Felvállaljuk ezt a megrázkódtatást? Ki merjük mondani, hogy Isten áldásának gazdag jelei ellenére vannak hibás megrögzöttségeink? Nézzünk szembe ezekkel a kérdésekkel, mert ahol megújulásra van szükség, ott nem szabad semminek megdermednie. Nem szabad véglegessé, megváltozhatatlanná tenni semmit, mert akkor elszáll belőle az újjáformálódás lehetősége.
A reformáció ebben segít számunkra, hiszen mozgást, újulást hoz magával. Segít abban, hogy azokat a dolgokat, amelyek nem megtartó, Istenhez közelvivő funkciót töltenek be, hanem a fejlődésnek állják útját, széttörjük és új formáknak adjunk helyet.
Halogatásra pedig nincsen idő. A középkori katolikus egyház is addig tologatta maga előtt a reform eszményét, amíg jöttek a reformátorok és széttörték a megmerevedett kereteket. A keserű megrendülés nyomán azonban létrejött egy új és folyton formálódó egyház, a reformáció egyháza. Jó lenne, ha nekünk, magyar reformátusoknak sikerülne elkerülni ezt a forgatókönyvet. Ha tudnánk a hőn áhított cél, a megújulás érdekében tenni, előrevinni, lendületet adni.
Egyet azonban soha nem feledhetünk. A reformáció a mi feladatunk. Nekünk, egyházunkért küzdő és egyházunkat szerető embereknek kell átformálni azt, amit szükséges. Az egyház szervezete, az istentisztelet felépítése, az énekek dallama, az épületek és öltözetek mind-mind emberi elemei az egyház életének. Ezt újjá formálni a mi küldetésünk. Legyen hát elég bölcsességünk és alázatunk ahhoz, hogy ami jó, azt megtartsuk, ami elavult azt újjáformáljuk, hogy megvalósuljon a református reformáció!


 


A bejegyzés trackback címe:

https://preka.blog.hu/api/trackback/id/tr46723026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gandalf 2008.11.21. 16:52:16

Hm, csodálkozom, hogy ehhez a cikkhez eddig nem szóltak hozzá, szerintem meglehetősen fontos dolgokról beszél.

Én a reformálást a tévés megjelenéseinknél kezdeném, ezek az ifjúsági műsorok például borzalmasak, az ember már kínjában röhög rajtuk:
www.youtube.com/watch?v=PHExCwaI6Zk
www.youtube.com/watch?v=BkXzexMXMeo&watch_response
www.youtube.com/watch?v=O59MqG9RE3U
www.youtube.com/watch?v=hYkxkVp2x78

Előre is elnézést, ha valakit megsértenék ezzel a hozzászólással, mert a szándékot értékelem, de szerintem ez inkább elriasztja az embereket (főleg az ifjúságot!) az egyháztól...

Bella Péter · http://reposzt.hu/ 2008.11.21. 20:12:16

Hát igen... Én is sajnálom, hogy "így maradt" a cikk, bár már az is jó, hogy - csúnya magyarsággal - meg lett írva.
Az említett műsorok meg egyszerűen szörnyűek, reménykedem, senki nem látta olyan, aki ismerkedik a keresztyénséggel. Vagy azt hitte, új abszurd humorműsor megy épp. Én nem is azokat kritizálom, akik szerepelnek - ők adni akartak. Azt inkább, aki ezt egyházi részről kiengedte a képernyőre. Én szégyellem magam, bár semmi közöm nincs hozzá. Remélem, több ilyen nem lesz
Ezen a blogon is próbáljuk felvenni a harcot a buta vallásos produktumokkal, az igénytelenséggel, ami nem méltó a keresztyénséghez és a vallásos giccsel. Ez van...

Shuto 2008.11.23. 12:36:47

Azt a mindenit! Tökéletesen igazad van, Gandalf! Kritikán aluli. Én kérek elnézést azoktól, akiknek szerencséjük volt ezekhez a "vallási műsorokhoz"!
A reformáció kérdéséhez pedig: szerintem Elődnek teljesen igaza van ebben a cikkben. Csak hát meglehetősen sok bölcsesség kell a változtatáshoz, hogy ne botránkoztasson, de ne is álljon egy helyben.